Egyenlőség, 1899. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)
1899-12-31 / 53. szám
. Hírek. —Szerencsés megoldás. Állás betöltése már sok község békéjét rontotta meg. Ami szép, nagy hitközségünket is fenyegette ilyen baj, de hál’ Istennek! szerencsésen megkerülte a vészt és ma a kedélyek újból nyugodtak és az egyetértés újból biztosítva van. Érdemeket szerzett magának az izgalmak lecsillapítása körül elsősorban az elöljáróság és különösen ahitközségi elnök, ki a támadt ellentéteket mindenképen kiegyenlíteni igyekezett; a választmány, mely a békének mindenképen kaput nyitott és mindenki fölött Tenczer Pál, aki az önlegyőzés szép példáját szolgáltatta ebből az alkalomból. A zsidó kórházban kreált dermatológiai osztály élére tudvalevőleg két kandidátus körül csoportosultak a hitközség vezérlő emberei. Kiváló erő mind a kettő, csakhogy az egyik hosszabb kórházi gyakorlatot , tudott felmutatni, mégpedig éppen a dermatológiában, mit a másik, a fiatalabb, bel- és külföldi kapacitások kitűnő bizonyítványaival igyekezett pótolni. Dr. Justus mellett foglalt állást a kórház igazgatója, dr. Stiller Bertalan egyetemi tanár és a kórházi bizottság többsége, míg dr. Becknek Jenczer Pál volt hatalmas támasza. Mindenképen érdemes kandidátus volt, kiért magát exponálta és kinek részére megnyerte a választmány többségét, de érdemes ember ám az ellenjelölt is, ki amellett öregebb is és kit ezen kívül hétéves kórházi praxis is támogat, melyet Schwimmer tanár osztályán töltött. A két párt közt mind élesebbé vált az ellentét. A Justuspárt, mely tudta, hogy Tenczer a választmány többségét Becknek nyerte meg, harezot-háborút jelentett be, ha a Tenczer kandidátusát megválasztják. Erre az esetre már eleve is lemondással fenyegetődzött a hitközség körül több mint negyven esztendő óta sok nagy érdemet szerzett egyik vezérlő alakunk és ugyancsak lemondását jelentette be a magyar orvosi tudomány egyik dísze. Képzelhetni, hogy ilyen körülmények között, milyen izgalmak közt mentek neki a választásnak, mely f. hó 24-ikén folyt le a pesti szr. hitközség központi épületének dísztermében tartott választmányi gyűlésen. Kohner Zsigmond, hitközségi elnök elnöklése alatt tartott e választmányi ülésben felszólalt először Tenczer Pál, ki elmondta, hogy ezelőtt vagy 30 esztendővel a pesti hitközség legkiválóbb két tagjának visszavonulásával végződött egy orvosválasztás. Dr., Hirschler Ignácz és dr. Tollak Henrik a fiatal dr. Stiller Bertalant akarták főorvosnak dr. Hermann Adolf helyére, aki a főorvosi állásban 6 esztendő óta benn is volt. A választmány dr. Hermann mellett döntött, amiért az oly sok érdemet szerzett két férfiú a választmányból való kilépését jelentette be, mégpedig, nem is a választmánynak, hanem ennek és az elöljáróságnak megkerülésével, a közgyűlésnek, ami olyan megütközést keltett, hogy a közgyűlés szóló ajánlatára a visszalépést tudomásul vette. Nem szeretném — folytatá Tenczer — hogy a mostani orvosi választásnak hasonló eredményei lennének, hogy, mentsen Isten! hitközségünk békéje megzavartassék. Azért én kérem fel tisztelettel a választmányi gyűlést: álljon el a szavazástól, hanem mondja ki egyhangúlag, hogy az első helyen kandikált — dr. Justus Jakabot választja meg kórházunk dermatológiai osztályának rendelő orvosának. — Szót kért erre Löwy Mór, ki kijelenti, hogy nem azért szólal föl, mert Tenczer Pálnak megígérte, hogy Beck Samura adja szavazatát, hanem azért, mert utána járt és megtudta több orvosi celebatástól, hogy Beck Samu milyen kitűnő erő és hogy mellőzése veszteség volna a hitközségre nézve. Kéri azért a szavazás megejtését. — Erre Tenczer újból fölszólalt. Én voltam,szólt, ki Beck mellett agitáltam, én voltam, ki a legtöbb választmányi tag szavazatát kértem Beck részére, de ugyancsak magam kértem föl a gyűlés megnyitása előtt mindazokat a tisztelt választmányi tagokat, kik szavazatukat nekem lekötötték: szavazzanak mindnyájan Justusra, ki szintén kiváló ember. Fölkérem őket arra most újból. Tegyék meg hitközségünk veszélyeztetett békéjéért, amint hogy én is ezért teszek, amit teszek. Kérem különösen Lőwy Mór tisztelt barátomat, álljon el indítványától. — Elnök, Kohner Zsigmond fölteszi a kérdést: óhajtja-e valaki a szavazást? mert ha csak egy tag is óhajtja, elrendeli. Senki sem jelentkezett, amire elnök megkönnyebülten jelenti ki, hogy a választmány egyhangúlag elfogadta Tenczer indítványát, mely szerint a gyűlés dr. Justus Jakabot egyhangúlag az új dermatológiai osztály főorvosává választja. Elnök ezután, meleg szavakban köszöni meg Tenczer Pálnak azt a nagy áldozatot, melyet a hitközség békéjének hozott. A sok érdem között, — úgymond — miket Tenczer a hitközség körül szerzett, e bölcs lemondása és buzgó közreműködése a béke helyreállítása érdekében, a legnagyobb. Elnök erre fölkéri a választmányi gyűlést, hatalmazná föl az elöljáróságot arra, hogy a Bródy Adél-gyermekkórházban dermatológiai osztályt kreálhasson, hogy alkalma legyen a hitközségnek dr. Beck Samut megválasztani, hogy a hitközség az ő kiváló erejét ilyen úton biztosítsa magának. Legszívesebben — folytatá Kohner Zsigmond elnök, azt kérném a választmánytól, hogy az egyszerűen válaszsza meg dr. Beck Samut a gyermekkórháznak dermatológusának, de ezt nem engedik meg alapszabályaink, melyek a pályázat kiírását írják elő. A választmány egyhangúlag megadta a kért fölhatalmazást, mire — hál’ Istennek! — egy affaire tűnt le a napirendről, mely a hitközségi károkét hónapok óta nyugtalanította. — A vatikán. Nemrégiben híre járt annak s mi is megírtuk, hogy a pápa az újabb időben gyártott vérvádakon táplálkozó antisemitizmus lehűtésére a szentnek minősített év küszöbén nyilatkozatokat fog tenni. A pápa környezetében, melynek némely tagja még mindig összeférhetőnek tartja a zsidóüldözést a keresztény tanok szellemével, természetesen idejekorán akcióba léptek oly irányban, hogy a pápa ezen szándéka a hihetelenség színében tűnjék föl. Maguk a Vatikánhoz közel álló lapok s ezek között legelői az »Osservatore Romano«, szemérmetlenül csinálták tovább is az antisemitizmust és gyűlölettől eltelt hangon szórták a védvád rágalmait. Az Igazság közelében tanúsított ez az eljárás természetesen felbátorította azokat az újságokat és elemeket, melyek külső biztatás avagy látszólagos jóváhagyás nélkül is, tisztán a maguk gyűlölködő lelkületére és számításaikra támaszkodva, jó sejtet látnak az antisemitizmusban. Az angol főpásztorok régóta rossz szemmel nézik a dolgok ilyetén folyását s csak a minap volt szó róla, hogy az angol katholikus lapok súlyos ítéletet mondottak a vérvád terjesztőiről. Kétségtelenül ebből az ötletből kelt Vaughan Kardinális ezen levele is, amelyet Meri del Valhoz Angolország vatikáni követéhez intézett, a mely a bajt a maga forrásánál igyekszik irtani. Az »Osservatore Romano«-ra veti tehát magát az illustris angol kardinális s magánál a pápai udvarnál panaszolta be az illető lapot, írván többek közt a következőket: EGYEN LŐ S ÉT. 1899. december 31.