Egyenlőség, 1900. január-június (19. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-07 / 1. szám

ZEGYENLŐSÉG 1900. január 7. kísérletekről. Ön említi Rustnak azon a meczicza ellen ן irányuló panaszát. De vájjon el akarja-e ezt azért törölni ? Szó sincs róla. Zsidó orvosok — úgy véli ő — fordít-ssanak különös figyelmet ezekre a funkczionáriusokra. Handbuch der Chirurgiejában pedig e tekintetben így szól: »mivel a kormánynak olyan szokásokat, melyeket valaki szentül tart, ha azok az általános emberi jogokkal nem ellenkeznek, nincs joga megtámadni, teljesen egyetértünk avval, hogy esetleges hátrányok elkerülése czéljából az államhatóságok ügyeljenek arra, hogy az operácziót olyan személyek végezzék, akik ebben művészileg képzettek, megvizsgáltattak és jogosultságot nyertek továbbá hogy beállható esetlegességek idején azonnal orvosi segély vétessék igénybe. így is Poroszország minden polgári és katonaorvosi ügyeinek első közegészségügyi hivatalnoka, a világhírű Bust. És neki teljesen igaza van. Eltörlésről és megtiltásról egyáltalán nem esett szó. Ha a mecziczának általában való káros volta teljességgel elismert dolog volna, akkor valóban nem kellene figyelemreméltó körülményekként az egyes konkrét eseteket fölsorolni. Egyes eseteket, melyeknek megdönthetlen volta ráadásul soha be nem igazoltatott, és soha be sem igazolható, melyek mindig csak mint szórványos esetek és kivételek szerepelnek, éppen az orvostudomány ismer el a legkevésbbé mértékadóknak. A halandósági statisztikai táblázatok, melyek az állam orvosi hatóságainak felügyelete alatt mindenütt már oly rég készülnek, miért nem említették sohasem, hogy a zsidó fiúk között nagyobb a halandósági arány, mint a zsidó lányok és a nem zsidó fiúk között? (Hisz nem kell okvetlenül meghalniok. Elég, ha megbetegednek. — Szerk.) És a mi Maimonidesünkre egyáltalán ne vessünk már ügyet? Saladin szultánnak ez a nagytudású orvosa.i, akkor, amidőn a galenus-spanyol orvostudomány Spanyolországban és keleten tetőpontjára hágott, azt állította, hogy a meczicza veszélyek megelőzése czéljából okvetlenül szükséges. Hát ezt a mélyrelátó természetiutatot, akinek szemében szigorú bölcselmi kritikai vizsgálódás nélkül nem volt tudomány a tudomány, kioktattassuk a modern seborvosok által arra, hogy nem tudott az orvostudomány színvonalára emelkedni? És ime még egy kiváló párisi orvos szava a legújabb korból, Klein N. dr., az »Univers Israelite -ben 1888-ban a következőket írja: A párisi hitközség öt orvoskorifeust hivott össze ankétre, hogy a circumcisió kérdését szabályozza. Klein dr. ez alkalommal fölvetette azt a konkrét kérdést: minő hátrányok állhatnak elő a meczkza következtében. Közülök a legjelentékenyebb azt mondta, hogy nem tudna olyat kiemelni. A többbiek egyáltalán semmi megjegyzést sem tettek. Az eredmény az volt, hogy a nagy, haladó, előkelő és befolyásos párisi hitközség elöljárósága a mecziczát nem tiltotta el.31 Kár volt hozzá nem tenni, hogy Rust mindezt magáról az i operáczióról mondja és nem a mecziczáról, pedig a mi esetünkben csak erről van szó. Szerk. 3 Maimonides ergo mi mellettünk bizonyít. Mert mihelyt azt állítja, hogy a meczkz a veszély elhárítására szükséges, elismerte, hogy tisztán orvosi szempontból rendelték el. Márpedig, amit egészségügyi szempontból írtak elő, az egészségügyi szempontból törölhető is, különösen ha kiderül — mint ahogy kiderült , hogy a meczicza nem csak, hogy veszélyt nem hárít el, de egyenesen veszélyt hozó. Szerk. : Ha épen nagyon keres tisztelendő úr, Budapesten is talál egy-két orvost, kik a mecziczát nem csak ártalmasnak nem mondják, de sőt fölötte egészségesnek deklarálják. (Hisz tudja, kikre czélozunk.) A többi orvosok és szakértők azonban kész veszedelemnek mondják. Hogy a párisi hitközség el nem tiltotta a mecziczát, az természetes. Nem tiltotta el, mert úgy sem gyakorolták. Szerk. Talán mégis kissé merész dolog a meczicza ártalmas voltát positív valamiként tüntetni föl. Különösen most az új érában, amikor a mohér általános egészségi állapotát orvosilag kell ellenőrizni, az ártalmasságra vonatkozó föltevés magában véve semmire redukálható. Most pedig a »Chatam Szofer«-ről, akarunk még egyet-mást megemlíteni. Le tetszett fordítani az egész levél tartalmát, csak éppen a záró mondatot nem, melylyel egymagával indokoltam egész állításomat, ezt a zárómondatot nem fordította le. Mindenekelőtt oszlassunk el egy kis félreértést. Ebben a szakvéleményben csak arról van szó, vájjon a meczkzát a szájjal kell-e elvégezni, avagy más tárgygyal is végre lehet-e azt hajtani. Hogy azonban a mecziczát meg kell ejteni és hogy a távolabb eső helyek nedvességét ki kell emelni, a felől sem Horovitz, sem Chatam Szofer nem volt kétségben. Mindketten tudták és tanították, hogy a meczicza magában véve a rituale szellemében kötelező vallásos cselekedet." Említettem Spitzer Salamon rabbit, aki mindenesetre hivatott volt arra, hogy a mester szakvéleményét meginterpretálja. Igen, csakhogy itt a szószerinti szöveg! Miért nem mondta Chatam Szofer: Csak Bécsben, a fenforgó körülményekre való tekintettel, el lehet a mecziczát hagyni. Nos, ezt az argumentálást én egy másik kérdéssel döntöm meg. Ha tehát a meczicza olyan irreleváns volt, miért nem mondotta ki azt Pozsonyban is fölöslegesnek? De lássunk más bizonyítékokat. Minden rituális szakvélemény speciális kérdés alapján épül föl és a decisorok a legtöbb esetben egészen híven ismétlik a föltett kérdést, mint a döntvénybe való bevezetést és elmélyedést avégből, hogy így az esetleges félreértéseknek elejét vegyék. Azon 1180 responsum között, melyeket Chatam Szofernek hat tekintélyes foliókötetében lenyomattak, ez a szóban forgó szakvélemény nincs meg. A Horovitz által közzétett feleletben azonban sem a kérdés ötlete, sem maga a kérdés nincs kiemelve. A szakvélemény zárómondatát pedig csak a kérdéssel való összefüggésében lehet helyesen fölfogni és csak így szabad használnunk a vonatkozó elhatározáshoz. Gudemann főrabbi körülbelül egy évvel ezelőtt a szóbanforgó kérdés dolgában a következő írásbeli végzést adta: írására való válaszomban közlöm, hogy községemben tudott dolog, miképpen Chatam Szofer az elhunyt főrabbi idejébeli hozzájárult a szájjal végzett meczicza elhagyáséhoz valamely titkos ok miatt. És ez okból itt meghonosítottuk a mecziczának másként való pótlását. Szerencsére azonban abban a helyzetben vagyok, hogy magának a bécsi rabbinak kérdését reprodukáljam. Ez a következő: Oktasson ki, mesterem, arról, mi a szabály azon kérdés tekintetében, melyet a helybeli Wertheim dr. tett elém. Vájjon szent tóránk értelmében egyedül a szájjal kell-e a mecziczát megejteni, avagy hogy helyén való-e az is, ha ugyanazt a hatást az orvosnak valamely találmányával idézzük elő, amennyiben egy borba vagy vízbe mártott szivacsot illesztünk a sebhelyre, mi ugyanazt a gyógyulási folyamatot idézi elő, mint a szájjal való . Azok a záró sorok mit sem rontanak le abból, mit állítottunk. Hisz a főrabbi úr alább fordítja, hadd ítéljen az olvasó. Szerk. : Ezt bizonyítani is kell, főrabbi úr. Mert hogy vallásos cselekedet, azt igazán nem mondták. A Sulchan-Aruch Jóre-Dea, de Chatam-Szófer is az ellenkezőt mondja. Ott csak arról van szó, hogy miné hasekana, azaz a veszély elhárítása czéljából. Szerk. 6 Honnan tudja, hogy nem mondta? Lehet, hogy mondta, de elhallgatták, aminthogy félre lökték a sokszor említett, liberálisizű, bécsi responsumát is. Szerk. 7 Nincs meg, mert az összeállítók kihagyták. Hogy miért, azt ők tudták. Mert hogy az illető responsum valódi, abban tisztelendő úr sem kétkedik. Szerk.