Egyenlőség, 1900. július-december (19. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. V.,Váczi-körút 18 intézendő. ZSIDÓ IELYZETI JEISM POLITIKAI ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖNY. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Előfizetési feltételek : Egész évre házhoz küldve. .16kor Fél évre...........................8 . Negyedévre.....................4 » MEGJELENIK MIN X. 3E1 Fi V_A.ISA.JR, MTA.3P. hová minden küldemény Idegenek Khinában. Irta: Dr. Fleischmann Sándor. — Heine szobra előtt. Irta: Tímár Szaniszló. — Romániáról ,és a kivándorló román zsidókról. Irta: Mardochai Hajehudi. ’ Dr. Kaufmann Dávid és a zsidó ellenes áramlat. Irta : Schöuighald Sándor. — Fölhivás a rabbihelyettesek érdekében. — Gutenberg. (Vers.) Irta: Dr. Feleld Sándor. — Verses krónika. — Kissé nagyott mondott tán. A konitzi eset. — Az első lépés. — A román földönfutók. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. A mellékleten : Gyöngyszemek a talmudból és midrasból. írja : Szabolcsi Miksa. — Siess, édes .... (Sámuel a bulafia). Forditotta : Roboz Andor. — Az ókori zsidók házi és társasélete. »Palesztina«czimű munkájából.) — Egy csapással. (Elbeszélés.) Vasárnap (1900. julius 1.) 5660 Tamuz hó 4־ ike. Hétfő 5-ike. Kedd 6־ ika. Szerda 7-ike. Csütörtök 8-ika. Péntek 9־ ike. Szombat 10־ ike. Hetiszidra: Chukkasz. (Mózes IV-ik könyve 19. fejezete kezdetétől a 22. fejezet 2. verséig.) Haftora: »V’Jiflach Ha־ gilodi hojo gibor hhajil....« Bírák 11. fejezete kezdetétől a 34. versig.) mam Tartalom; Naptár: »Idegenek« Khinában. Tiszta szivünkből a legjobb és leggyorsabb sikert kívánjuk az európai hatalmaknak Khinában. Az emberiességért küzdenek a fanatizált gyűlölködés ellen és méltán ünnepelik azon szép egyetértést, mely működésüket jellemzi. Félretettek minden versenyzést és az egyetlen czél a szorongatottak, az életükben és vagyonukban fenyegetetteknek a megmentése. Nekünk nem lehet feladatunk, hogy ismertessük ezen küzdelmek, ezen harczok politikai, nemzetközi értékét. Ami a khinai eseményeknek a mi szemünkben is kiváló fontosságot ad, azon körülmény, hogy »idegenek« ellen fordul a khinaiaknak gyűlölete. Idegenek! Ennek a szónak mintha kulturszaga volna! Gyakrabban, mint egyébkor, halljuk e szót olyan emberektől, akik szeretik magukat egy jobb, egy szebb, egy nemesebb és ennélfogva bizonyos előjogokat érdemlő kultúra képviselői gyanánt föltüntetni. Létezik egy régibb, de keresztény felebarátaink egyhangú ítélete szerint alsóbbrendű kultúrának törvénykönyve, mely sohasem felejtette ki az emberszeretet törvényéből az »idegent, a ki közöttetek él«. Ezt a törvényt ugyan átvette az újabb, a szebb kultúra, de századok óta nem gyakoroltatván, elavult, sőt, mint tapasztaljuk, a törvénynek épen ellenkezőjét tartják alkalmazandónak. A vadság, a könyörtelenség, az igazságtalanság minden jelenségét azzal indokolják, hogy »idegen«. Az egyik országban vérig üldöznek egy szerencsétlen katonatisztet. Az új kultúra prononczírozott képviselői hazudnak, csalnak, hamisítanak — mosolyognak olyan dolgok felett, melyek a bushman szivét is megindítanák, — de lelkiismeretük nyugodt, hiszen »idegenéről van szó —’ a másik országban, annak fővárosában a barbárságot törvénynyé emelik, meggyalázzák egy holt költő emlékét — de uj világnézet, az uj kultúra triumphál, mert az»idegenek« isteni és emberi törvényeken kívül állanak; a harmadik országban minden jogos indok nélkül hazátlanokká, földönfutókká tesznek családapákat, kiközösítik az emberi társadalomból, éllen, szomjan barangolnak az emberek, mint az üldözött vad egyik országból a másikban, de az új világnézet nyugodtan trónol históriai magaslatán, őt meg nem ingathatja semmi, mert az idegenekre nem terjed ki ezen világnézet; a negyedik országban a leghatalmasabbak, a leggazdagabbak azzal indokolják gyűlöletüket, hogy az idegen nem tarthat számot jogra és védelemre. Elvben igenis minden szeretetet, minden humanizmust magukénak vallanak; de ezen szeretet és ezen humanizmus alkalmazkodik az egyénekhez, mint a dohány, ennek a jellemvonása, hogy monopólium alá tartozik — azután az ára válogatja. Más a keresztény világnézet Magyarországon, ha az »idegenek«-re alkalmazzák, az angol megtagadja magát, ha indusokkal, ha burokkal áll szemben és ez igy megy tovább. A keresztény elvek ez alatt nem szenvednek — mert hiszen olyan házi, családi törvény féléről van szó, melyhez az ő idegenének semmi köze.