Egyenlőség, 1900. július-december (19. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. V.,Váczi-körút 18 intézendő. ZSIDÓ IELYZETI JEISM POLITIKAI ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖNY. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Előfizetési feltételek : Egész évre házhoz küldve. .16kor Fél évre...........................8 . Negyedévre.....................4 » MEGJELENIK MIN X. 3E1 Fi V_A.ISA.JR, M­TA.3P. hová minden küldemény Idegenek Khinában. Irta: Dr. Fleischmann Sándor. — Heine szobra előtt. Irta: Tímár Szaniszló. — Romániáról ,és a kiván­­dorló román zsidókról. Irta: Mardochai Hajehudi. ’ Dr. Kauf­­mann Dávid és a zsidó ellenes áramlat. Irta : Schöuighald Sándor. — Fölhivás a rabbihelyettesek érdekében. — Gutenberg. (Vers.) Irta: Dr. Feleld Sándor. — Verses krónika. — Kissé nagyott mondott tán. A konitzi eset. — Az első lépés. — A román földön­­futók. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. A mellékleten : Gyöngyszemek a talmudból és m­idrasból. írja : Szabolcsi Miksa. — Siess, édes .... (Sámuel a bulafia). Fordi­­totta : Roboz Andor. — Az ókori zsidók házi és társasélete. »Palesztina«czimű munkájából.) — Egy csapással. (Elbeszélés.) Vasárnap (1900. julius 1.) 5660 Tamuz hó 4־ ike. Hétfő 5-ike. Kedd 6־ ika. Szerda 7-ike. Csütörtök 8-ika. Péntek 9־ ike. Szombat 10־ ike. Hetiszidra: Chukkasz. (Mózes IV-ik könyve 19. fejezete kezdetétől a 22. fejezet 2. verséig.) Haftora: »V’­Jiflach Ha־ gilodi hojo gibor hha­­jil....« Bírák 11. fejezete kezdetétől a 34. versig.) mam Tartalom; Naptár: »Idegenek« Khinában. Tiszta szivünkből a legjobb és leggyorsabb sikert kívánjuk az európai hatalmaknak Khinában. Az emberiességért küzdenek a fanatizált gyűlöl­­ködés ellen és méltán ünnepelik azon szép egyetértést, mely működésüket jellemzi. Félre­­tettek minden versenyzést és az egyetlen czél a szorongatottak, az életükben és vagyonukban fenyegetetteknek a megmentése. Nekünk nem lehet feladatunk, hogy ismertessük ezen küzdelmek, ezen harczok politikai, nemzetközi értékét. A­mi a khinai eseményeknek a mi szemünkben is kiváló fontosságot ad, azon körülmény, hogy »idegenek« ellen fordul a khinaiaknak gyűlölete. Idegenek! Ennek a szónak mintha kultur­­szaga volna! Gyakrabban, mint egyébkor, halljuk e szót olyan emberektől, a­kik szeretik magukat egy jobb, egy szebb, egy nemesebb és ennélfogva bizonyos előjogokat érdemlő kultúra képviselői gyanánt föltüntetni. Létezik egy régibb, de keresz­­tény felebarátaink egyhangú ítélete szerint alsóbb­­rendű kultúrának törvénykönyve, mely sohasem felejtette ki az emberszeretet törvényéből az »idegent, a ki közöttetek él«. Ezt a törvényt ugyan átvette az újabb, a szebb kultúra, de századok óta nem gyakoroltatván, elavult, sőt, mint tapasztaljuk, a törvénynek épen ellenkezőjét tartják alkalmazandónak. A vadság, a könyör­­telenség, az igazságtalanság minden jelenségét azzal indokolják, hogy »idegen«. Az egyik ország­­ban vérig üldöznek egy szerencsétlen katona­­tisztet. Az új kultúra prononczírozott képviselői hazudnak, csalnak, hamisítanak — mosolyognak olyan dolgok felett, melyek a bushman szivét is megindítanák, — de lelkiismeretük nyugodt, hiszen »idegenéről van szó —’ a másik országban, annak fővárosában a barbárságot törvénynyé emelik, meggyalázzák egy holt költő emlékét — de uj világnéz­et, az uj kultúra triumphál, mert az­­»idegenek« isteni és emberi törvényeken kívül állanak; a harmadik országban minden jogos indok nélkül hazátlanokká, földönfutókká tesznek családapákat, kiközösítik az emberi társadalomból, éllen, szomjan barangolnak az emberek, mint az üldözött vad egyik országból a másikba­n, de az új világnéz­et nyugodtan trónol históriai magaslatán, őt meg nem ingathatja semmi, mert az­­ idegenekre nem terjed ki ezen világnézet; a negyedik országban a leghatalmasabbak, a leg­­gazdagabbak azzal indokolják gyűlöletüket, hogy az idegen nem tarthat számot jogra és véde­­lemre. Elvben­ igenis minden szeretetet, minden humanizmust magukénak vallanak; de ezen szeretet és ezen humanizmus alkalmazkodik az egyénekhez, mint a dohány, ennek a jellemvonása, hogy monopólium alá tartozik — azután az ára válogatja. Más a keresztény világnézet Magyar­­országon, ha az »idegenek«-re alkalmazzák, az angol megtagadja magát, ha indusokkal, ha burokkal áll szemben és ez igy megy tovább. A keresztény­ elvek ez alatt nem szenvednek — mert hiszen olyan házi, családi törvény­ féléről van szó, melyhez az ő idegenének semmi köze.

Next