Egyenlőség, 1901. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1901-05-12 / 19. szám
NLŐSÉG . 1901. május 12■ (Melléklet). 7. EGY fia mellé franczia nevelőnőt, akinek a Muzeum-kertben sétáló jogász-urakon járt az esze, nem az avoir־ on meg être־ en; tartottak házi tanitót is az ifjú urnák, ez pedig a latin rendhagyó igéket verte a becses fejébe, szóval: csináltak a fiúból lélekző bábut, amelyik megtanulja a latint, mert különben szekundát kap, és leírja a franczia feladatot, mert máskép beárulja a madmoázelt. Az ifjú úr oly fejlett eszü volt, hogy tudta még azt is magáról, hogy ő zsidó. Kellett az iskolában hébert is tanulnia, mert úgy esett, hogy ez is tantárgy volt. Furcsa volt egy kissé ez a dolog, mert otthon ugyan soha egy hangot sem hallott arról, hogy a zsidó vallás némileg különbözik a mástól. De hát csak kellett fordítani egy-két verset a bibliából, mert abból is lehet négyest kapni, — szóval: csak úgy tombolt a fiúban a vallásának a szeretete. Rábai úr pedig, aki egykor a szülővároskájában szombatonkint templomba is eljárt, most a fényes biztosítási pereken törte a fejét s nem igen jutott eszébe, hogy itt a fia tizenharmadik születésnapja és igy nem ép meleg volt az érzése, mikor a szobalánya kíséretében váratlanul megérkező édesanyja a boldogság hangján szólt: — Megjöttem ám! Nem feledkeztem ám meg rólatok, ha nem is hívtatok. .. — De édes anyám.. . — Jó, jó! Nem is jöttem ám üres kézzel.. . Hát holnap lesz, ugye ? . .. — Micsoda, édes anyám? A nagymama egy pillanatra maga is zavarba jött erre a kérdésre, hidegség környékezte, azután jóságosan fordult az unokájához: — Jó, jó! Tudom! Az édesapád meg akar engem lepni. Ugye?. . . Hogy annál nagyobb legyen az örömöm. Ugy-e?. .. Hát mondd, édesem, tudod-e jól kívülről az áldásokat? A fiú üres ostobasággal nézte az apját, a nagymama nem is várta be a feleletet: — .... Mert jól kell ám tudni. . . Hát az imasznakat fel tudod-e pontosan rakni ? Hoztam ám szépet. No, felelj fiacskám . . . A fiúnak egy darabig furcsa volt, hogy ez az előtte jóformán idegen öregasszony ily sajátságos kérdésekkel ostromolja. — Imaszij ? Micsoda? Hát erről nemcsak a hittantanár beszél, hanem igazán is van ? . . . Áldás ? kívülről kell tudni?... Furcsa dolgok ezek. Egyszerre csak kivette a nagymama remegő kezéből az imaszijat és bárgyúan mosolygott: — Ni, ni, olyan bőrből van, mint a gyeplő! Tisztán látott a nagymama egy pillanat alatt, de a következőben elhomályosult gyenge szeme előtt a vila: Kicsordult belőle a lelkébe döfő fájdalom könye. . . . Nem pörgött most már a Gerbenné nyelve sem, mikor a hófehér ágyban fekvő nagymama nehéz, szakgatott lélekzését hallotta: — Istenem, ki gondolt volna erre ? . .. Suttogó, halódó hang felelte: — Mondtam . . . Mondtam . . . Nem, hogy tíz évet, tiz napot sem érek én már meg ?. .. Fáy Nándor. * Magyar históriai nyomok héber történeti íróknál. ־— Irta : Dr. Kohn Sámuel. — (1. Folytatás.) II. Murád és I Ulászló közti háborúk. A várnai ütközet 40. I.Amurát soká háborút viselt Magyarországon, Bosnyákországban, Oláh-s Görögországban, s akkor ismét hadat indított Magyarország ellen, Belgrádot ostromolta és sánczokkal körülvette. De a várőrség nem tágított. Vagy 10.000 embere halt meg s szégyenben vonult vissza 1443-ban. (! !) Ezek után Ulászló, Magyar- és Lengyelország királya, nagy hatalommal tört be Szerbiába s Bulgáriába. A Hometz folyó völgyében Karambéggel s Skanderbéggel, Amurát vezéreivel megütközött. A törökök előtte megfutottak, s számtalanok elhulltak ezen háborúban. Karambég vezér fogságba esett s őrizet alá helyeztetett, Skanderbég pedig a többivel futás által mentette meg életét. . . 40. I. Ekkor Amurát békét kötött a magyarokkal s 50.000 aranyat fizetett, hogy hadvezérét kiváltsa. S az országban béke volt. Ezek után Ulászló magyar király a törvényt megszegte s a békefrigyet felbontotta, mert Eugenius pápa, a konstantinápolyi császár, a burgundi herczeg s a velenczeiek megmásították szándékát. Amurát ellen háborúba ment Várna felé, mely a nagytenger mellett van, hogy ott azokkal a hajókkal egyesüljön, melyeket odaküldöttek, hogy Amurát, ki az Ulászlóval kötött béke után Karamánia királya ellen háborúba indult, ne kelhessen át. Amurát ennek hallatára a karamániai háborút siettette s őket szétszalasztotta. A génuaiak segítségével, kiket megfizetett, a gallipoli szoroson hatalommal kelt át és hét nap múlva ellenségei előtt, Várna mellett termett, melynek neve előbb Dionysiopolis volt s mely Drinápolytól négy napi járóra esik. Vele mintegy 80,000 harczos volt. Az 1444-iki november hó 12-én 18 történt meg az ütközet. A törököt megverték, és Amurát már futni akart, de a jancsárok ellenezték, szólván: »állj meg s nézzed az istennek segítségét!«, s erővel tovább harczoltak. Ekkor a váradi és az esztergomi 19 érsek a futókat űzőbe vették s a harczosokat állásaikból kivetették, mire a törököknek nagy tömege jött s velök megütközött; Hunyady, Ulászló vezére, pedig segitségökre sietett. Ulászló s lovasai az ellenségre rohantak s a királyi sátor lovassága közt sokakat megöltek. De a jancsárok velök összeütközvén, Ulászlót körülfogták, lovának lábait levágták, mire ő földre esett, s megölték s vele együtt sok előkelő nemes is; a lengyelek közül pedig egyetlen egy sem menekült meg. Hunyadi vezér a király holttestét meg akarta menteni, de hiába; sőt kevésben múlt, hogy maga is oda nem veszett. A papok, kik a királylyal ettek, szintén mindnyájan elestek, a gabna-, kenyér- s eledelhordók pedig úgy mint a még fennmaradtak futásnak eredtek. Julián Gaesarino bibornok megfutott, a magyarok ráakadtak s megölték;20 holtteste eledelül maradt a föld vadainak és a madarainak. Ő volt az, ki Ulászlót a frigynek megszegésére bírta, szólván : »Nem kell, hogy a keresztények máshitüeknek tett esküt megtartsák!« Amurát ott emlékül nagy oszlopot emelt, melyre ezeket az eseményeket ráíratta, s hálát mondott Istennek. A kiszáradt csontok még ma is ottan találtatnak, intő jelül a hitszegés gyermekeinek. Amurát Ulászló fejét levágatta, póznára tétette s egész Görögországban körülvitette, s a törökök nagyon örültek. A futókat pedig Amurát nem üldözte. (Folytatása következik). p: ןטיר )7ג Valószínűleg hiba, e helyett: Morava. ff ־( f<) Ez nyilván hiba, a várnai szerencsétlen ütközet november hó 10 én történt. v 19) Isztrigónia־; nyilván hiba e helyett: egri. 20) A szerző Julián bibornokot a futó magyarok által megi öleti, mintha ezek a szerencsétlen ütközetet a háború saját képein okozóján meg akarták volna boszulni. Valószínű, hogy efféle hírek a csata után keringtek.