Egyenlőség, 1903. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1903-12-27 / 52. szám
EGYENLŐSÉG. 1903. deczember 27 ־. 9-től esti 10 ig. Senki sem háborgatta a rablókat, ámbár a lakással szemben van az ötödik rendőri kirendeltség helyisége s Brzesovsky pristav rendőrei között a helyiség előtt ácsorgott. A rablók feltörték a kasszákat és egészen kiürítették. Tanú siránkozott a pristav előtt, de az nem lépett közbe, azt mondta, erre nincs megbízása. Vallomásának ezt a részét sírva mondta el a tanú, aki megjegyezte azt is, hogy nem tudja a rablókat okozni, hanem csak a rendőrséget, mely nézte a fosztogatást. Smakov mindenféle keresztkérdéssel azt akarja tanútól kivenni, vájjon a keresztények megkárosításával nem vonta e magára azok gyűlöletét. Kitűnt azonban, hogy Rusch mint tisztes kereskedő nagy bizalomban részesült nemcsak Besszarábiában, hanem Romániában is, mert a román kormány leszállításokat bízott rá. A 10-iki tárgyalás avval a per vezetésére fölötte jellemző fordulattal végződött, hogy az ügyvédek kivonulása alkalmával még tisztségében maradt négy ügyvéd is: Gruselberg, Pergamant, Sokolov, Grosszmann, szintén lemondott a védelemről és a tárgyalási termet elhagyta. Okot erre az elnöknek az a tanúkihallgatási rendszere adott, amely odairányult, hogy az ügyvédeknek mind azt a kérdését, melyek a zavargások eredetét, jellegét, összefüggését és szervezett voltát akarták kideríteni, megválaszolni nem engedte s azt igyekezett kideríteni, mintha csak egyes véletlen gyilkolások és fosztogatások fordultak volna elő s a tettesek saját szándékukból cselekedtek volna. Ezen rendszer folytán két óra alatt 50 tanút tudott sommásan kihallgatni. Mivel a kárvallottak kívánságukat a vádlottak padján ülő durva és tudatlan embereken behajtani soha sem akarták, hanem a keresztkérdések alapján többször megállapított és megállapítható magas állású tulajdonképpeni felbujtóktól remélték káraik megtérítését, ennélfog a a bíróság magatartása folytán a kárvallottak védőinek tevékenysége teljesen hatálytalannak ígérkezett. Az ügyvédek visszalépése előtt azonban néhány tanú mégis figyelemreméltó vallomást tett. Bjaboj kerületi felügyelő az elővizsgálat során több általa észlelt jelenségről tett vallomást. Az ötödik kerületben volt szolgálaton, tudott Rudi lakásának, Levit Benzim borkereskedőnek, Traub Sámuel péküzletének elpusztításáról, borkieresztésről, kasszafeltörésről, sőt el is fogott egy rablót, aki a Rudi házából csomagokkal megrakva távozott. Minderről szóló vallomását aláírta a vizsgálóbírónál, de a végtárgyaláson semmire sem akart emlékezni. Még az elnöknek is feltűnt a dolog s azt kérdezte a tanútól: Lehetséges-e, hogy máig elfeledte mindazt, amit az elővizsgálat során igen pontosan tudott elbeszélni ? Első vagy mostani tanuvallomását fogadjuk-e el valónak ? — Tanú : a mait. — Elnök. Hiszen az elővizsgálati jegyzőkönyvet sajátkezüleg irta alá s akkor csak jobban emlékezhetett a dolgokra, mint ma! Tanú megmarad annál, hogy semmit sem hallott, semmit sem látott, noha az említett elpusztított helyiségek az ő állomáshelye közelében vannak. Az ellentét annál feltűnőbb volt, mert az elővizsgálati jegyzőkönyvet szószerint felolvasták. Rjaboj végül csak annyit koncedált, hogy a város végén sok zsidó lakását pusztították el, a közelben levő rendőrök azonban közbe nem léphettek, mert erre feljebbvalóiktól meghagyásuk nem volt. Smakov védő ismét, stereotip kérdést intézett a tanúhoz, hogy t. i. vannak-e abban a városrészben oly utczák, melyekben termesztményeikkel a városba tartó parasztok kocsin járnak s ahol az árak lenyomásával a zsidó kereskedők őket megkárosítják. A tanú erre természetesen igennel felelt. Groszmann ügyvéd megjegyzi, hogy a védelem a fosztogatást mindenáron összefüggésbe akarja hozni a zsidók és parasztok közt való kereskedéssel. (A tanúhoz fordulva). Meg tudja-e mondani, hogy az ön által megjelölt városrészben hány házat pusztítottak el? Tanú: vagy százhúszat. — Grosszmann: meg tudná-e azt is mondani, hogy a házak közül hány volt olyan zsidóé, aki parasztokkal kereskedik? — Tanú: (gondolkodik) öt. (Általános derültség.) — Grosszmann: mondja még meg a következőket: ön ugye ismeri azokat a parasztokat, akik a városba járnak; itt pedig számos vádlott ül, akit a zavargások miatt fogtak el. Van-e köztük csak egyetlen paraszt is? — A tanú hallgat. Az ügyvédek nógatására a vádlottak elé megy, jól szemügyre veszi őket és boszosan jegyzi meg: ezek között nincs paraszt, mind városi lakos ez. (Mozgás.) (Folytatjuk.) Beszélgetés* Szólott az ördög hozzám : ״ Hej, barátom, Ön elhibázta ezt az életet, A kezdet kezdeténél elhibázta, Mikor e szép világra született. Miért nem lett herczeg, gróf, báró fiucskai Akkor ma már lehetne valaki, Sportsman, viveur, /ane/b nevet a skribler Lapjába hódolattal írja ki. Mondjuk: gróf־, báró nem lesz minden ember, Mért nem lett hát egyszerű nemes, Mert bár dühöng a nagy demokratizmus, Nemesnek lenni mégis érdemes. Akkor, azért ifjú, ten nem volna sok még, De már lehetne ifjusági vezér, Kapaszkodnék a mások vállain fel, 6׳ ki kapaszkodik, végre czélhoz ér. Nos jól van: czimer nélkül jött világra, de mért nem nézett egy kicsit körül, Vallás, mely az önénél nézésszerűbb v. von Úgy gondolom nagyon könnyen kerül. Ha ön katolikusnak születik meg, Minden lehet: római pápa is, Eljuthat munkával, meg szorgalommal A főminiszter státusaiba is. Lett vén lutránus, lett vén kálvinista, Vagy, hogyha tetszik unitárius, Nem mondom ezt már fényes állapotnak, De a jövője nem van ily borús. Mert ön, szerencsétlen, mig elmerengett A Nirvánán, mely édes, zsongitó, Azt vette észre : íme földi ember, Azaz . .. (mert distingválnunk kell).. . zsidó. Zsidó, zsidó... de annak is milyen csak, Nem a nagy Rotschild bankár ezég fia. Sőt, sőt az apja nem is gyár direktor, A maga lábain kell megállnia. Zsidó, zsidó. . . hát ön nem tudta akkor (Pardon, hisz nem tudott se mást, se ezt). Hogy a zsidóság — kissé képtelen kép — E földi utakon nehéz leereszt. Zsidó, zsidó... bizony lehetne bármi, Csak e minőségére nem kévéiy, Zsidónak lenni, ó, ifjú, barátom E földi úton : kényszer-útlevél.