Egyenlőség, 1905. július-december (24. évfolyam, 27-53. szám)
1905-07-02 / 27. szám
GYENLŐSÉG 1905. július 2. lez rég időkben vállalkozott, mindenki arra gondolt, hogy a földmives képzés terén ezt a hivatást a szóban forgó egyesület teljesíteni is fogja. A szándék megvolt, de az erőt absorbeálta a másik föladat: a kézművesképzés. Ez okból, erről a helyről számtalanszor figyelmeztettünk az egyre aktuálisabbá váló feladatra. Nem hiába. Könnyű buzdítani ott, ahol az akarat amúgy is megvan a cselekvésre. Vitásak csak az eszközök és módok lehet־־־ lek. Kezdtük a földmives képzéssel általában s mikor megismertük az e részben fölmerülő akadályokat, a legbelterjesebb gazdálkodást lehetővé tevő kertészképzés felé irányítottuk a figyelmet. Kezdetben bizonyos koalíciót akartunk létrehozni a zsidó fiúárvaház Jahii telepe és a kertészképzés között. Nem tudjuk, ez a terv ragadta-e meg a kézmű- és földművelési egyesület vezetőségét, de annyi mindenesetre bizonyos, hogy abban a bejelentett tervben, amelyet a sorok élén közlünk, ennek az elemei találhatók meg. Bár láttuk, hogy figyelemre méltó arányokban karolta föl a kézmű- és földmiveslési egyesület az utóbbi időben a tulajdonképpeni földmívesképzést is, mégis még az idén is, alig egy hónapja, május hó 28־ iki számunkban, mikor a kertészképzés־ nek az egyesület évi jelentésében és a közgyűlést megnyitó elnöki beszédben erőteljesen hangoztatott tervét méltattuk, szó szerint ezt mondottuk: »Mi a magunk részéről a fősúlyt a konyha- és virágkertészetre fordítanák, mint amelyek mindenkinek úgyszólván az egész évre dolgot adnak. A munkakör az volna, ami a bolgár kertészeké. A cél a kurrens élelmiszerek és luxuscikkek termelése.- ----------- ------------A kertészképzés munkába vételének hivatalos bejelentése alkalmából a közgyűlésen e munka irányát az egyesület nem juttatta ugyan kifejezésre, mindamellett azt az eredményt, hogy a kertészképzésnek az egyesület által tervezett s most megismertetett iránya szinte nyomon követi a mi útmutatásunkat, nem arrogáljuk - lap számára. E hasábokról csak vetőmaggal kívántunk szolgálni, melynek elültetése, ápolása, termő kalászszá fejlesztése másoknak az érdeme, dicsősége. Ezen a mesgyén bandukolva, kész örömmel látjuk a zsidó kertészkedésnek elénk táruló jövendőjét. Még nem látjuk világosan, hogy és miként lesz, de látjuk, hogy lesz, vagyis inkább, hogy megvan nemcsak a zsidó kertészképzés jövendője, hanem a mi még ennél is előbbre való, a célt szolgáló intézmény. Ötven holdnyi területen gyönyörű alkotás létesíthető. A budapesti kertészeti tanintézetnek telepe csak mintegy harmad része ennek: tíz hektár. Ezen a telepen évente 5034 növendéket képeztek a felső kertészeti ismeretekre és tizet oktattak kertmunkásnak. Ha, mint a terv bejelentéséből látjuk, középfokú kertésziskolája lesz a kézmű- és földmives egyesületnek, akkor abban kertészsegédeket fognak nevelni, mégpedig, mint a kertészeti szakoktatás tárgyában Darányi idejében tartott tanácskozás megállapította, nyilván két évig A képzés gyakorlati irányával kétségkívül azt akarja az egyesület elérni, hogy nemcsak elmélettel fogják telerakni a zsidó kertésznövendékek fejét, hanem a tanuló évek során kertmivelésre fogják fogni. Ez már azért is szükséges, hogy a növendékek eltartásának költsége úgyszólván teljesen megtérüljön a telep termesztményeiből. Egyéb részletekre kitérni ma még korai volna. Ezek különben is akkor fognak fölmerülni, ha a terv végrehajtására kerül a sor. És reá kerül hamarosan, mert az iskolát még ebben az évben kívánják megnyitni. Nyíljon is meg minél előbb. Máris sok a pótolni, helyrehozni való. Az iskola csak a minta munkaerőket kell hogy szolgáltassa s az előcsapatokat kell hogy képezze. A továbbképzés, a továbbfejlesztés, a keresetágnak a zsidó hifi kisemberek nagyobb rétegei számára való hozzáférhetővé tétele majd az iskolából kikerült növendékek feladata lesz. Mert nem szabad avval beérnünk, hogy évente 15—20 zsidó hitü kertészt adjunk a magyar agrárkultúrának, hanem oda kell törekednünk, hogy lassan kint az ország nagyobb városainak élelmiszerekkel való ellátásában mindenütt szerep jusson nekik , hogy a konyhakerti termesztemények és gyümölcs exportja számára ők szolgáltassák annak az intelligensebb, némi kereskedelmi érzékkel is rendelkező segédcsapatnak egy arányos kontigensét, amely nélkül ez a fejlődésre képes exportág alig volna nagyobb arányúvá tehető. Komáromi Sándor: 3E Bűnös tolerancia. Lemondott-e Ghorin Ferenc mindama tisztségekről, melyekkel a zsidó felekezeti autonómia tüntette ki, vagy le fog-e mondani: a kérdés érdemére nézve nem ez a fontos, hanem elsősorban azok a mind általánosabbá váló jelenségek, amelyek az efajta szituációkat előidézik. Mert őszintén szólva, manap — elég szomorú — nem megy csodaszámba, ha valakinek a gyermekei kikeresztelkednek és az sem a fehér hollóval vetekedő ráintás, hogy a zsidó szülő ünnepi érzéssel asszisztál a kikeresztelkedés aktusánál. És ha a változatlanban való megnyugvással haladunk is el e defektusok mellett, mégis kidomborodnak a nagy inkonzekvenciák, azok a kínos szituációk, amelyek nem csupán azzal vádolják a zsidó hitéletet, hogy nem tudta elválhatatlan kapocscsal magához fűzni frigyének szentségében fogantatott híveit, de ezenfelül kitüntetést, díszt és méltóságot juttat azok