Egyenlőség, 1907. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-06 / 1. szám
IV' é 1 ...׳׳־ ' ׳■ ■ v XXV. évfolyam. Budapest, 1907. január 6. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, V., Váczi-kórás 18. Telefonszám: 95—28. POLITIKAI JELLEGŰ, ZSIDÓ FELEKEZETI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkeszti: SZABOLCSI MIKSA. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve 16 kor. Félévre.................... 8 . Negyedévre % 4 » MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Lapunk mai száma 24 oldal. A koalíció bontogatói. Mikorában az agyaglábú rézkolosszust, a koalíciót, hivatottak és hivatlanok nagy buzgalommal építették, mi csak nem szűntünk meg hangoztatni, hogy ez a keverék ma nem tetszik nekünk. Nem jó szemmel néztük az összeférhetetlenek egybefoglalását, a kiengesztelhetetlenek összeölelkezését. De akkor szent áhítattal csak ennyit feleltek mindenkinek, aki a nagy forrasztó munka hevében fölemelte szavát: • Ideiglenes alkotás ez. Csak harci, sőt csak védelmi céljai vannak. Akkorában etnikai és politiko-filozófiai szempontból senki valami túlságos rajongója a koalíciónak nem volt. Csupán taktikából tartották sikerült eszmének. De az idő megváltozott, a hatalom a koalíció lett és a politikus szemek legnagyobb része úgy van vele, mint a vőlegény az olyan menyasszonynyal, akit a pénze kedvéért vett el: az első héten őszintén utálja, a másodikon már megszokja, a harmadikon egészen kedvesnek látja és egy év múlva talán már , szereli is. A mi álomférfiaink — lucus a non lucendo — már itt tartanak. Valósággal szerelmesek a koalícióba és amit eleinte szükséges rossznak tekintettek, azt már nélkülözhetetlen jónak nézik, tudják és hirdetik. Olyannyira, hogy aki azt mondja: nem kell már a koalíció, mert létének okai megszűntek — azt egyszerűen megkövezik. Azaz dehogy. Dehogy kövezik meg. Személye válogatja, attól függ, ki mondja és miért mondja s milyen megokolással mondja, hogy szedjük szét a koalíciót, mindenki pakkolja be a maga holmiját és házaljon vele országszerte hogy a publikum, politikai áruk (többnyire értéktelen játékszerek) vevője, szabadon válogathasson két emberről jegyezhetni fel, hogy a koalíció ellen működött, hogy felbontásának szükséges és célszerű voltát hangoztatta. Ami e két emberrel és e két ember körül történt, abból szomorú pontossággal vonhatjuk le a sötét konzekvenciákat s állapíthatjuk meg ködös idők semmi jóval nem biztató homályos jeleit. Ez a két ember: Bánffy Dezső báró és Zsakovszky István. Ismerik Petőfi »Homér és Oszián« című versét? Ott van egy napsugaras és egy homályos alak a legélesebb ellentétbe állítva a legpompásabb alakban, így: Minden, mi világos, Minden, mi virágzó a Dalodban, óh, koldusok őse, Homér ! Minden, mi sötét, Minden, mi sivár ! Dalodba', királyi ütőd, Oszián ! Mikor ezt a néhány sort ideirom, sánta hasonlatot követek el Mert mikor Bánffyról és Rakovszkyról beszélünk, nem egyenlő értékű és különböző színárnyalatú emberről van szó. A politikában éppen ez a színárnyalat adja meg az értéket. Rakovszkyt éppen az teszi a magyar politika számára értéktelenné, sőt irtani valóan károssá, hogy programmja —־ »minden, mi sötét; minden, mi sivár.« Bánffyt ennek az ellenkezője veti latba olyan sulylyal, amelyet elhanyagolni nem lehet és nem szabad. Kossuth Ferenc a maga újévi beszédében nem is hanyagolta el. Megrótta Bánffyt azért, amit cselekedett. Várjon mit tett a liberalizmusnak ez a kipróbált,, erélyes kezű harcosa? Hangosan, nyíltan mondotta ki, gyűlésen, sok szó ember jelenlétében, hogy elég már a koalícióból, hogy a függetlenségi párt van annyira többségében, hogy maga vehesse át az uralmat és ne hagyjon annak elveibe beleszólni senki mást, csak akinek erre valamiféle joga van. Mi tehát a Bánffy báró tanácsa? Hogy vesse le a függetlenségi párt reakciós, feudális, klerikális és egyéb béklyóit, melyeket derék szövetségesei kovácsoltak kezére és űzzön becsületes, magyar, liberális, demokratikus politikát, amire