Egyenlőség, 1908. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

27. szám. Budapest, 1908. június 5. XXVII. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal .־ Budapest, II., Váci­ körüt 18. szám. __ ____ ' ■»• ’־'• יי. ־ ‘ '־ Telefonszám: 95—28. POLITIKAI JELLEGŰ, ZSIDÓ FELEKEZETI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkeszti: SZABOLCSI MIKSA. MEGJELENIK MINDEN VASÁR­NAP. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve 16 kor. Félévre.................. ״ 8 .. ״ Negyedévre..................... 4 Lapunk mai száma£0 ׳ old­alt A lelkiismeret bírósága. Irta: Mezei Ernő, Akármi hosszan és ádázul folyik is a haladó férfiak és orthodox férfiak egymás ellen való tusa­­kodása, a zsidóság egysége és közös autonóm szervezete a mi országunkban nem válhatnak vitás dolgokká. Nem lehet ez per tárgya sem a józan észnek, sem a lelkiismeretnek bírói széke előtt. Ebben a perben már bölcs Salamon mon­­dotta ki a végítéletet, amikor a gyermekért való perben szembenálló két anya közül hamisnak és hazugnak jelentette ki azt, aki az élő gyermek kettémetszésébe is bele tudott volna nyugodni. Hogy az autonóm szervezet dolgában mi sze­­repe és mondanivalója lehet a vallásos lelkiisme­­retnek, amelyre az orthodox vezetőség oly csökö­­nyösen hivatkozik, azt megismertük és hallottuk immár olyan kijelentésekből, amelyek a bírói igaz­­ság minden erkölcsi föltételével vannak fölruházva. Vagy lehet ebben az ügyben legalább a bírói illetékességet elvitatni azoktól a status quo hit­­községektől, amelyek az ipolysági körlevél nyomán most sorra,­rendre állást foglalnak az egységes felekezeti autonómia törvénybe iktatása mellett? Ezek a status quo hitközségek tudvalevőleg köz­­ségi szervezetekre és intézményeikre nézve a szi­­gorú hagyomány alapján állanak, jórészben maguk is a magyar zsidóság történetében a tanítás és irányadlás nagy tradícióit képviselik. A­ 68-iki kon­­gresszusi alkotások után, amikor a haladók és az orthodoxok háborúsága ellentétes szervezkedésekké rögződött, a status quo hitközségek azért ne csatlakoztak a kongresszusi szervezethez, hogy az orthodox párt vallásos érzékenységének tünteté­­seivel szemben a legcsekélyebb ellenmondást se kelljen vállalniuk. Azzal azonban, hogy egyben távolmaradtak az orthodox szervezkedéstől, teljes értékű­ tanúságot tettek arról, hogy ezek a külön­­böző szervezkedések az ő szemükben csak ellen­­tétes pártokat jelentenek, nem pedig a zsidóság­­nak két felekezetre való oszlását. Ha azt kellene megállapítani, hogy minden más szemponttól függetlenül, minden más érdektől elvonatkoztatva tisztán a vallásos lelkiismeret mint olyan a zsidóság melyik részében nyert kifejezést, a status quo hitközségek külön alakulására kellene rámutatni. Ha az ellentétes pártszervezetek külön­­böző felekezeteket jelentenének, — mint ahogy az elvadult orthodox pártoskodás vallja — akkor a status quo alakulás a harmadik felekezet volna a másik kettő felett.­ Akkor is nem ők jelentenék-e a lelkiismeret bírói fórumát ? Most a felekezeti autonómia egységes szer­­vezése mellett foglalnak állást egy sorban a ha­­ladó hitközségekkel. És ez a csatlakozás éppen teljes összhangzásban van előbbi különváltságuk­­kal, mondhatni egyenes és logikus kiegészítése. Döntő tanúságot tesznek ők arról, hogy az auto­­nómia kérdésében mi a vallásos lelkiismeret igazi sugallata? Mindenkinek láthatóan kitűzték a lelki­­ismereti határjelzőket. Olvassa le róluk ■mindenki, hogy a felekezeti autonómia egysége nemcsak hogy nem ütközik bele akárki zsidó vallásos lelki­­ismeretébe, ellenkezőleg, vallásunk ősi ereje nyer benne új megszentelést és egyben a magyar zsidó­­ság nemzeti hivatása győzedelmeskedik benne régi előítéletek, régi rágalmak megújult förgetege elle­­nében. Nevezhetik az egyik hitközségi templomot orthodoxnak, a másikat neológnak: ime az ősi korlátok között megmaradt községek hangosan hirdetik, hogy az egységes szervezet magának a zsidó vallásnak temploma, erőssége és bástyázata. A status quo hitközségek nyilatkozásait ajánl­­juk is első­sorban, azoknak a kormányzati ténye­­zőknek figyelmébe, amelyektől az autonóm szer­­vezet törvényes elintézése függ! Itt az írás, olvassátok! Váljt­l tartsunk-e attól, hogy úgy mondott vallásos lelkiismereti skrupulusok mér­­hetlen tisztelete fogja tovább is megakasztani egy törvényesen recipiált felekezet irányában a meg­­illető szabad és egyenlő jogállásnak intézményes biztosításai? Ez a mai helyzet különös tragi­­komikuma! Nem érhetjük el azt, hogy a felekezeti összesség jogai és érdekei súlylyal bírjanak az állam előtt; nem érhetjük el, csak azért, mert a kormány.

Next