Egyenlőség, 1908. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
EGYENLŐSÉG 1908. julius 5. ״ Beszélő számok״ ama vezércikk címe, melytől okosabb lesz a magyar, a mint ezt a Stephaneum és a Népszövetség környékén hirdetik. Ez a cikk aztán lerántja a leplet irgalmatlanul a zsidóságról, elárulván, hogy ez a felekezet az, melynek tagjai sokkal többet tanulnak, mint a többié. Sőt azt is elárulja, hogy — horribile ilictu — nagyon sok zsidó lesz orvos és tanár, amiből, mint a cikk oly meggyőzően kifejti, világos, hogy a zsidók ״ komoly és hasznos״ pályákra nem mennek. Nem tudom, mi hát az a komoly és hasznos pálya, ha az orvosi és tanári nem az. De ez most mindegy, ezt a problémát az Alkotmány olvasói fejtsék meg, 1ia ugyan vannak, de nem mindegy az, hogy, ami ennek a két cikknek vezető motívuma, az ország jelenleg egy olyan párt igájába hajtja a fejét, mely fennen hirdeti a tanulás szabadságának eltörlését, a tanulók felekezet szerinti numerus claususát, és végeredményben a zsidóságnak minden pályáról való leszorítását, magyarán: minden gazdasági érvényesüléstől, minden kenyérkereseti lehetőségtől eltiltását. Hova legyenek hát a zsidók ? kereskedők ne legyenek. Földmivelők ne legyenek. A diplomás pályákra ne menjenek. Állami és megyei hivatalnokok úgy se lehetnek már. Hát mik legyenek ? Végre sem rabbi, sem sakter, sem "egyházfi nem lehet mindenki. Jó, hogy az Alkotmány ezeket az állásokat nem akarja elvenni a zsidóktól. Viszont igaz az is, hogy a zsidók azzal a szerény gazdasági érvényesüléssel kell, hogy megelégedjenek, ami éppen jut nekik. Bizonyos, hogy a zsidó azonkívül, hogy az államhoz és megyéhez be nem juthat, nem lehet sem püspök, sem érsek, sem kanonok. Pedig úgy mondják, az adózó nép nagy része ezeknek verítékezik. Hát nyugodt lehet az Alkotmány. Nem tudnak a zsidók annyit tanulni, hogy az Alkotmány érdekköréhez tartozók elől leszedhessék a tejfelt. Az egyházi uradalmakat sohsem fogja zsidó kérni. Pápa sem lesz zsidóból soha. Egyszer volt zsidó a pápa, az is olyan volt, hogy ha nem lett volna, ma nem volna sem pápa, sem püspök, sem Molnár apát, sem Alkotmány. Szent Péternek hívták az illetőt. De már a Megváltói állást csakugyan kénytelen volt a világ zsidóval betölteni. Erre nem akadt, más alkalmas egyén. Mindez tréfának látszik, noha keserűség íratja s az a felháborító gondolat, hogy az iskoláztatás megszorítását, a kenyérkereseti pályák elzárását a zsidók előtt nyíltan merik manap hangoztatni, s mindezt a kultúra elzsidósodásának hazug jelszavával akarják indokolni ugyanazok, akik becsempészték a Népszövetséget az ország lelkiismeretébe és felütötték sötét tanyájukat már a fővárosban is, s akik valláserkölcsi nevelésüknek rabjává tették ma már az egész állami népoktatást, sőt a felsőbb iskolákat is! Ez a téma szétvetné e cikk kereteit, de érdemes volna rámutatni, mennyire sülyedt Magyarország oktatásának színvonala, mióta ez a szellem dúl az úgynevezett ״ kulturális haladás" terén. Idem. Glosszák alétről. □ Szervezkedése utján a néppárt merész és elhatározó lépéssel betette a lábát a fővárosba is. A katholikus népszövetség, ez a filiále, melyet Rakovszkyék csak titokban ismernek el leányuknak, bár apaságuk minden kétséget kizáróan bizonyos, az Erzsébetvárosban is megalakult. Ugyanakkor a klerikális bozótokból nagy kiáltás tört az ég felé, hogy milyen rémesen el van zsidósodva ez a Budapest! Mint a tolvaj, aki az utcán futva tolvajt kiált, hogy magáról a figyelmet elterelje és a tömeget valaki más után szalassza, úgy tesznek ezek a jó urak. .Átlátszó a ravaszságuk. Abban a pillanatban zsidózzák le a fővárost, amikor a legerősebb bizonyítéka kerül annak, hogy ez a főváros nincs is annyira elzsidósodva, mert hiszen klerikális Bundot is lehet alapítani benne. Ilyenképpen a szervezők elértek az ország szívéhez. Gratulálhatunk nekik. Nem a céljaik miatt, mert azok egészen utolsók, hanem mert olyan ügyesen, szinte macskaszerű óvatossággal vitték végbe a munkájukat. Nem mindenütt sikerrel. Sok helyről kiverték őket. De azért nem csüggedtek. Újabb meg újabb üvegekben szállították az országba szanaszerte a maszlagot és még egy zsák konkolyt és még egyebet vittek le a központból, hogy elhelyezzék a nép barázdáiban. És most itt állnak megszervezkedve. Egyelőre persze úgy, hogy a néppárt hivatalos lapja folyton vitakérdésül adja fel olvasóinak: néppárti-e a katholikus népszövetség ? De abban a pillanatban, mikor ez a ma még satnya szervezet erőssé válik, egyszerre a nyilvánosság előtt is adoptálják. Mit szól mindehhez a függetlenségi párt, amelynek országos szervezése ellen éppen a néppárt tiltakozott leghevesebben, paktumra és tudja isten mi egyébre hivatkozva. Semmit. A függetlenségi párt a legszomorúbb szenilizmus napjait éli. Két függetlenségi képviselő alá is írta a katholikus népszövetség erzsébetvárosi felhívását. Nem kell egyebet mondani. Ez az egész ország el van héberedve. Ez az egész ország csupa liberalizmus, hiszen liberális többsége is van. De azért az egész országban ott feketedik a néppárt keze és már a fővárosra is ráütötték a fekete pecsétet. A kurucok alusznak. De a jó isten nem rózsaszirmokat hullat rájuk a kék mennyboltozatról. . . . Van egy érdekes orvosi tantétel: mikor az ember túlságosan jóllakik, akkor néhány órán belül újra éhesnek érzi magát, pedig nem az. Hanem a bőséges étkezés nyomán túlságos gyomornedve képződött és az izgatja az éhséghez hasonló érzéssel. Így vannak a néppártiak is. Rémesen sokat ettek meg közjavainkból és még egyre tátogatják a szájukat, mintha éhesek volnának, pedig dehogy azok! Most például a flaz előadói tisztségeit akarják megenni. —״ Csupa zsidó előadó! — mondják a folyosón. Igaz ez? Nem. Mindössze egyetlen zsidó előadóról tudunk. De az is szöget üt a néppárt fejébe. Nem tűrhetik a zsidót, kétségbe vannak esve tőle. Ha egy darab megjelenik,ők min gyárt׳ megtízszerezve látják és tiltakoznak ellene. (S .viszont mi már leszoktunk arról, hogy megbotránkozzunk ezen a tiltakozáson. Már nem ezt mondjuk: no és ha zsidók az előadók, mi ebben a sérelem ? Azok a zsidók éppolyan negyvennyolcasok mint a többiek. Nem, most már azt mondjuk, hiszen nincsenek is olyan sokan azok a zsidók, összesen egyen vannak, így megváltoztak az idők, noha senki sem akarja belátni, hogy bármi változás is történt volna.) *