Egyenlőség, 1910. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1910-01-02 / 1. szám
I. szám. XXIX. évfolyam. XXIX. évfolyam.________ ____Budapest, 1918 f január 2. EGYENLŐS Szerkesztőség és kiadóhivatal: | POLITIKAI JELLEGŰ. | Előfizetési föltételek: Budapest, öl., lüvölde-lér 7/a. Sí. | ZSIDÓ FELEKEZETI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 1 Egész évre házhoz küldve 18 . Szerkeszti: SZABOLCSI MIKSA. Fél évre״........................״ 9. Negyed évre .. ...............450״ 1. Telefonszám : 95—28. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _»־ ]Lapunk mai száma 26 oldal. A XXIX. 1. A polgári újév küszöbén immár huszonkilencedszer szólunk olvasóinkhoz: újítsák meg velünk a frigyet, melyet évtizedek tettek egyre megszokottabbá, bensőbbé, melegebbé, új meg új vonásokkal gazdagabbá. Az évek óta meg-megújuló kötések során az Egyenlőség nemcsak, hogy nem vénhedt ki korából, hanem, mint az ó kor, konzerválta ifjontitüzét, megnemesítette tartalmát és tápláló erőit értékesebbé tette. Az Egyenlőség a magyar zsidóság életében tényezővé vált és mint intézmény részesül megbecsülésben. Egyetlen összefoglaló szerve a honi Izraelnek, mely képviseli minden irányban: a politikában, a társadalmi mozgalmakban, az emberszeretet munkáiban, a hitéletben. Helyt áll fölfelé, ellenségeivel szemben, a saját maga pörös ügyeiben. Erőket ébreszt föl benne és csihol ki belőle; hibákat farag le, ellentéteket oszlat el. Irányít, tanít, fölvilágosít, szórakoztat azon összeköttetések és erők segítségével, melyek publicistikai hatásait és termékenyítő forrásait kiesmerték és a magyar zsidóság politikai és társadalmi helyzete javára, valamint hitélete mélyítése céljából gyümölcsöztetni kívánják. Ebben a talajban gyökereznek azok a szálak, melyek az Egyenlőséget és olvasóit összefűzik. Ezek a tulajdonságok azok, melyek e lap életelemeit biztosítják, folytonos megújulásán munkálnak, fölvértezik a küzdelemre és jó sorsban meg rosszban megszabják szerepét. A közel három évtizedes múlt során rettenetes csatákat vívtunk meg. Nem magunkért, mindig, a magyar zsidóság jogos emberi érdekeit, tisztult vallási fölfogását védelmezve, szállottunk hadba. Ellenségeink sem foghatják ránk■ hogy a zászlót, melynek hordozói voltunk és vagyunk, nem mocsoktalanul hoztuk haza minden küzdelemből. Amikor kezdetben a látszat ellenünk szólt vagy ellenünk volt magyarázható — a következmények akkor is igazolták az Egyenlőség álláspontját. Különösen politikai bajvívásaink tekintetében talál ez az igazság. Midőn a távozóban levő magyar kormány tagjai mint nemzeti hősök jelentek meg a közélet gyújtópontjában, nem ezeket ugyan, de a sötét elemeket, melyek uszályukba kapaszkodva nyomultak előre, aggodalommal fogadtuk és sokak ellentétes nézetével szemben is ragaszkodtunk ahhoz a fölfogáshoz, hogy a reakciós kíséret fogja átalakítani a nemzeti hősöket, nem pedig megfordítva. És így történt. A nagy nemzeti kormánytól való mielőbbi szabadulást ma azok lesik-várják a legjobban, akik jöttekor tőle reméltek minden jót. A küzdelemben, amit hivataloskodása tartamán a kormány ellen autonómiánk védelmében, kiépítése vagy biztosítása érdekében, a magyar zsidóság társadalmi helyzetének megrontása, életfeltételeinek következetes megcsonkítása miatt, a felekezeti viszályok nagyra növelése folytán, saját hitéleti szerveink összegabalyításának megakadályozása végett, végigharcolni kénytelenek voltunk, meggyőződtek a mi álláspontunk helyes voltáról. Ez a politikai érzék és látóképesség a jövőben sem fog hiányozni az Egyenlőség hasábjairól, ahol általában ezentúl is nagy súlyt fogunk helyezni a lap politikai fegyvertárának további kiépítésére. Hiszen a magyar zsidóság egész helyzetét minden vonatkozásában a politikai konstellációk szabályozzák. Sokkal inkább, mint bármely más felekezetét. Az elmúlt esztendő munkálatai azonban nemcsak politikai küzdelmekben voltak gazdagok, hanem az építő tevékenységre is sok alkalmat kínáltak. A közéleti reakció térfoglalása a hitéletben a megújhodás, a fölfrissülés útjait egyengette. A zsidó lélek újra fogékonyabbá lett saját szükségletei iránt és megtermékenyült újabb országos alkotásokra. Készséggel vállalkozott oly feladatok megoldására, melyek régi adósságok beváltásának tetszenek. Az alkotó munkában előljárt az Egyenlőség. A jelszavak általa kerültek forgalomba. Híveiket toborozni és csoportokba verődni segítette. Hirdetője volt a vezérférfiak eszméinek, magyarázója nemes törekvéseiknek és fegyvertársa küzdelmeiknek. Egész sor új alkotásról számolhatunk be, melyeknek propagandája e lap révén, buzdítása mellett vagy buzdulása következtében folyt. Ilyenek az Izr. Magyar Kultur-Egyesület, mely már fényes eredményekről számolhat be, az elhagyott zsidó gyermekek védelme és a patronage, a zsidó múzeum, a szünidei zsidó