Egyenlőség, 1911. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1911. január 1. 3EGYENLŐSÉG kergetnék ki Oroszországból. A valószínűség persze az, hogy Rotschildot nem kap Pétervár. Sőt egy másik gazdag zsidót se kap. Be kell érnie olyan zsidókkal, akiket adott esetben ki is lehet kergetni. * A zsidókat tudniillik kikergetik Oroszországból, ezt tetszenek tudni. Az orosz zsidókat. De — ez a legújabb — nem tűrik meg, hogy másonnan kikergessék őket. Ausztria ugyanis elkövette azt a vakmerőséget, hogy orosz zsidókat utasított ki. Oroszország pedig elkövette azt a másik vakmerőséget, hogy tiltakozott ellene. Igenis. A Novoje Vremja írt egy felháborodó cikket e gonoszság ellen. Hogy mer Ausztria orosz alattvalókat kiutasítani ? És — mondja a Novoje Vremja — az egészen mindegy, hogy az orosz alattvalóknak micsoda a hitük. Zsidó ? Mellékes. Ne tessék azt nézni és ne tessék kikergetni. Ha éppen arról van szó, hogy valaki különbséget tegyen zsidó és nem zsidó orosz alattvaló között, ott van Oroszország, az majd megteszi ezt a különbséget. És ha arról van szó, hogy valaki kergesse az orosz zsidókat, hát majd kergeti ő maga. Nevetséges, hogy így beleavatkozzék Oroszország dolgaiba! Igazán nevetséges. Ha Ausztria visszahajszolja is a zsidókat Oroszországba, ezzel belekényszeríti a szent országot, hogy ő maga hajszolja aztán ki a zsidót. És ezt nem akarja Oroszország. Mert jó a szíve. Bombaszt esküfölajánlással. Furcsa cikket irt az orthodox iroda elnöke, Frankl Adolf úr. Formájára nézve minta, hogy miként ír az idegen szótárakból és külömböző szólamokat összegyűjtött könyvekből táplálkozó némely jesivabocher, ha nagyon szépet akar írni és ha azt szeretné elérni, hogy bámulói csodálkozással szóljanak: ״ haszt e groisser .Mann, aber wer versteht ihm ?״• Mit is kezdjen az avasófalusi elnök, vagy a bélteki sakter a Jánoskapuval, a Pandora szelencével, a negyedik dimenzióval, az állami raisonnal, a divertissement-tel, Chanteclerrel, Veresesaginnal és hasonló pogány vagy legalább is nem orthodox dolgokkal, mikről az ״ orosz avarszéni“ sem hallottak, de együtt vannak az orthodox elnök cikkében? Pompás gyűjtemény! Tanulhatnak belőle, kik szépen és magasan akarnak írni. A fáradt idegű írónak jótétemény, minthogy üdítő nevetésre készteti. Mád néni és reb Enzl ezalatt azt konstatálják, hogy ״ szi iz avade zéer schén!“ Milyen remek pl. az utolsó sor, melyben ez van: ״ Vaani esz nafsi hizalti. Salvavi anima mean. Kérem, elébb héberül, azután latinul! Ez aztán gebildet! A tanár ״ posejiszroel“ azt fogja ugyan mondani, hogy latinul ezt úgy mondják, hogy: salvavi animam meam, de ki keresi a dikdiket embernél, ki ennyit tud ? Mert odaiktathatott volna még sok mást is az elnök úr. Például ezt: Hony sóit qui mai y pense. Audiatur et altera pars. L’état c’est moi s hasonló összegyűjtött, imponáló mondásokat. Szólhatott volna imponderabiliákról, Von der Philosphie des Unbewusten és egyéb nagyszerű dolgokról, de nem tette, mert az ember végtére máskor is akar cikket írni. A bombaszt és az égnek eregetett ragyogó szappanbuborékok mellett meg is rendít a cikkíró úr. Azt mondja: sohasem esküdött, igazságra sem. Inkább otthagyta a pénzét. Mást sem engedett esküdni ügyéből kifolyólag. Inkább kárt szenvedett. Most azonban igenis kész megesküdni. S még hogy! Nyitott frigyláda előtt, tóratekercscsel a kezében, fehér halotti ruhában, a jómkipur előestéjén. Mielőtt tovább mennék, kérdem Frankl Adolf úrtól: miért akar igy megesküdni ? Hogy igy az eskü szentebb, vallják a román zsidóüldözők, kik zsidótól más esküt el nem fogadnak. De mi zsidók tudjuk, hogy ez ostobaság és ezzel csak megbélyegezni akarják intbelieinket. Mi zsidók tudják, hogy ez az egyszerű formula: esküszöm akárhol, akármikor és akármilyen nyelven mondva, csak olyan eskü és csak úgy kötelez, mint a legszörnyűbb more judaicoeskü. Minek volt ilyet mondani, Frankl úr? Mert jobban hangzik? Mert így több frázist lehetett fölrakni. Felelős állásban lévő férfiú ügyeljen arra, amit mond. A bombaszt még nem minden. S mire akar esküdni Franki, ki még igazságra sem esküdött soha? Arra, hogy az orthodoxok nem akarják az egységes autonómiát. Az igazságra sem esküszik meg Franki úr, inkább elveszíti perét, de arra, hogy néhány százezer ember nem akar valamit, megesküszik. Az a frázis, hogyinkább szállunk zsoltárt énekelve, mint őseink a középkorban az égő máglyák tűzcsóvájában, nem segít át ezen a dolgon. Ilyen esküt, igen tisztelt elnök úr, sokkal kevésbbé skrupulozus ember sem ajánl föl. Kár volt az Ön pénzéért. Ha ilyenre kész megesküdni, evidentez igaz dologra még sokkal bátrabban tehette volna le az esküt. ׳ Még csak azt sem mondja, hogy arra esküszik, hogy mondották, hogy nem akarják az egységes autonómiát. De hogy az eskü szentségére annyira vigyázóul arra esküdjék meg, mi történik százezrek lelkében — az csak olyan bölcseségre vall, mint aminő ama cikk egyáltalában. Figyeljünk csak pl. erre a passzusra: ״ Önkormányzat ? (t. i. ilyet mertek kérni a községkerületi elnökök a kultuszminisztertől) amely szaba־ dalmat adjon az új felekezetre vallás nélkül ? Vagy valami torz vallásra vallásosság nélkül, amelynek nincs meg a múlt tradíciója, a jelen tartalma és a jövő létjogosultsága és reménye. ?״ Mi ez? Micsoda össze-vissza-beszéd ? Hisz aki ezt írta, annak fogalma sincs arról, hogy mi az autonómia. Vagy ha van és mégis ilyet mond, szándékosan akarja fél