Egyenlőség, 1911. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
12 EGYENLŐSÉG 1911. november 5. A szeretet utjai es pebesseg minden ösvényé, cs abaujszántón, ime, megtörtént az, hogy a reformátusok több szeretettel voltak a zsidó halott iránt, mint maguk a zsidók. Az intelligenseket is vannak szép számmal az abaujszántói szigorúan orthodox hitközség kebelében is — ilyen fölfogás és ilyen eljárás elkedvteleníti és elijeszti attól, hogy a hitközségi életből kivegyék az őket megillető részt. Ami pedig kár. Az intelligens hívekre is és a hitközségre is. Ennek tulajdonítom a deszkázást nélkülöző, gödrös talmudtórát (az abaujszántói zsidó hitközség zsidó népiskola nélkül szűkölködik) és azt is, hogy a bibliát a talmudtórában is (Abaujszántó színtiszta magyar város) németre fordítják. Egy, vagy tizenhárom éves fiúval lefordíttatom az iskolában Salamon Példabeszédei 20. fejezetének első versét. (A fiúk ebben az iskolaévben a Példabeszédeket tanulták.) Szól pedig ez a vers ilyeténképen : ״ Gúnyolódó a bor, lázadó a részegítő ital, aki útjaiba tévedt, nem okul az sohasem.“ A fiú ezt igy kezdi, miután a héber szöveget elmondotta : — Ein Spötter ist der Wein . . . Megállítom. Mondd meg, fiam, mi az a Spötter. A fiú egy ideig gondolkodik, aztán szól: Spötter az egy olyan támolygó, aki elkábul, ... és ezt tiszta, szép magyarsággal mondja. Milyen öröme volna ennek a gyermeknek, ha értené a szép szentenciákat! A javítóintézet növendékeinek önérzete. Kassáról vesszük a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Olvastam az ״ Egyenlőség״ folyó évi október hó 29-iki számában ,,Ahol nincs antisemitizmus és ahol valóra vált a recepciói" címen megjelent kitűnő cikkét s igazán örülök, hogy az intézetnek a vallásos nevelés s különösen a hitfelekezeti türelmesség szempontjából követett eljárása Szerkesztő Úr bölcs helyeslésével találkozik. Egyben azonban tévedni méltóztatik. Nem áll u. i. az, mintha a növendékek közül ,,kérdésre meg kell mondania mindegyiknek a bűnét“ s hogy mi ״ ezt igy neveltük beléjük". Ebben a tekintetben valószínűleg a főrabbi úr szavait méltóztatott félreérteni, mert a dolog úgy áll, hogy a növendék csak az ő lelkiatyjának, a felmerült esetben tehát a főrabbi úrnak volt köteles megmondani azt, hogy miért került az intézetbe? Általában már kezdetben arra figyelmeztetjük és szoktatjuk növendékeinket, hogyazok, akik bűnös, rosz előéletüknek részleteit növendéktársaiknak elbeszélik vagy azoktól ilyeneket kérdeznek, a legszigorúbb büntetés alá esnek.“ A látogatókat pedig figyelmeztetnünk kell, hogy anövendékekhez előéletükre vonatkozólag kérdéseket intézniök nem szabad ! Ezen kívül más módon is törekszik az intézet arra, hogy növendékeiben a szégyenérzetet és az önmegbecsülést felébressze és fokozatosan fejlessze. Szemle. A Magyar Zsidó Szemle, (Szerk.: Blau Lajos dr.) kitűnő tudományos és irodalmi folyóiratunk októberi száma a következő gazdag tartalommal jelent meg: Fajkongresszus, Társadalmi Szemle. Schwarcz Gábor dr., Krausz Sámuel dr., Wellesz Gyula dr., Barta Mór dr., Vadász Ede, Kiss Arnold cikkei. Vegyes és Irodalmi rovatok. Külön kiemeljük a Magyar Zsidó Szemle héber mellékletét, mely a hazai s külföldi zsidó tudósoknak találkozója. Chajesz P. M. dr. (Firenze), Ungár Simon dr. (Eszék), Goldberger Izidor dr. (Saujhely), Schwarz Z. Á. dr. cikkeket és Feuerstein eredeti héber verset közölnek itt. (Szerkesztőség: Stefánia ut 16.) Az Izr. Tanügyi Értesítő (Szerk.: Stern Ábrahám.) novemberi számának tartalma ez: Memorandum a miniszterhez. (A tanitó egyesület felirata a legutóbbi miniszteri ankéttel kapcsolatban.) — Schön József. Irta Pintér Ignác. — A pesti izr. hitk. tanszemélyzetének mozgalma. — A lelkiismeret kiképzése. Irta Léderer Ábrahám. — A jénai egyetem tanárképző szemináriuma és annak gyakorló iskolája. III. Irta Bord Vilmos. — A munka iskolája. Irta Herczka Gusztáv. — Kisebb közlemények: a) Belföld. b) Külföld. Közlik Fózsa Ede és Csukási Ilona. Az Alig. Zeitungs des Judenthums (Berlin, Dr. Ludwig Geiger.) legújabb számában a szerkesztő polemizál Julius Babh nagy feltűnést keltett tanulmányával, mely a zsidók szerepét tárgyalja a németek irodalmában. Bach tanulmányát jövő számunkban ismertetjük. A lap legérdekesebb közleménye Újvári Péter munkatársunk regénye: Beim Lämpchen, mely két évvel ezelőtt ״ A mécs mellett“ címmel jelent meg az Egyenlőség hasábjain. Mint értesülünk, Újvári életrajzát és működését legközelebb hozza az Alig. Zeit, des Judenthums. רשכ Mindennemű kakaó, csokoládé és cukorkák rítus szerint készít- tetnek a főtisztelendő győrszigeti orthodox rabbi felügyelete mellett SCHMIDL L. gyárában masat . GYŐRÖTT. mm Ez a valódi tényállás, miért is súlyt fektetek arra, hogy ebbéli álláspontunk becses lapjában he־־ lyesbittessék. Fogadja Szerkesztő Úr kitűnő tiszteletem őszinte nyilvánítását és hazafias üdvözletem szívélyes tolmácsolását!Latzkovszky Lajos, kir. tanácsos, igazgató. Az igen tisztelt igazgató urnak, ki az intézetet mai európai nívóra emelte, igaz köszönetet mondunk helyreigazító soraiért. Levele garancia arra, hogy a jövőben senki sem fogja kívánni a fiuktól, hogy nyilvános bűnvallomást tegyenek és ha mégis intézne valaki erre vonatkozólag hozzájuk kérdést, tudni fogják, hogy nem tartoznak felelni. Ami az Egyenlőség szerkesztőjének esetét illeti, az bizony úgy történt, hogy a fiú nem a lelkésze előtt vágta ki katonás haptákban a bűnét. Mert annak a fiúnak a lelkésze nem a főrabbi. De történt légyen a dolog akárhogyan, bizonyos először, hogy ezután történni nem fog, másodszor meg vagyok róla győződve, hogy az intézet igazgatója, kinek humánus érzését, mély belátását mindenki dicséri, a lelki önkasztigálásról, melynek a fiuk látogatások alkalmával ki voltak téve, nem tudott. Ilyen óriási intézetben nem is lehet csodálkozni, hogy egyik-másik helytelenség kikerüli a vezér figyelmét. Igaz becsületére válik, hogy amint tudomására jut, nyomban gondoskodik remédiumról.