Egyenlőség, 1912. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-07 / 1. szám

2 Akció. Azok után, miket az orthodox vezetés úgynevezett országos nagygyűlésén produkált és azóta főpátrónusával , Polónyi Gézával irás­­ban és beszédben produkáltat, csakugyan kell, hogy hallassák szavukat a zsidóság egységének a vallói. Tradicionális alapon ezek állanak, mig azok, kik a ״ két felekezet״ jelszavával operál־׳ nak, bálványt hurcoltak Izrael szentélyébe, mely mindig csak egy volt, mint maga az Isten, kit benne״ hirdetnek, mint a Tóra, mely megismer­­tette Őt velünk és mint Izrael, ki több, mint harminchárom század óta, a szináji kinyilatkoz­­tatás óta hordozója és terjesztője az Egy örö­­kön dicső, világmegváltó eszméjének, tanának. Egy isten, egy Tóra, egy Izrael: ez a mi hit­­vallásunk. Aki ezt megváltoztatni igyekszik, az Izrael megrontója, alaptanaink meghamisí­­tója, akármilyen hangos különben a zsargonja és akármilyen hosszú a pájesze. Zsargont és pájeszt nem ismertek sem Mózes, sem a pró­­féták, sem a Misna szerzői, sem a Gemara mesterei, de mindannyian vallották, megőrizték és tanították a hármas egyet: egy az Isten, egy a Tóra és egy Izrael. Az orthodox vezetés előre elkészült, hazug kommünikéje, melyet magáévá tett azóta Po­­lányi Géza és mely azáltal igazabbá valóban nem vált, 700.000 orthodox zsidót emleget, kiknek képviselői azon a gyűlésen a ״ két fele­­kezet״-et kiáltották ki páratlan lelkesedéssel. A nevezett vezetés ezt akarná elhitetni kor­­mán­nyal és közvéleménnyel, — sőt magukkal az orthodoxokkal is, holott a félmilliónál jóval kisebb és több mint 1600 hitközséget alkotó orthodoxiából csak 140 hitközség képviseltette magát azon a gyűlésen, melyen ezt a szót, hogy ״ két felekezet״, ki sem ejtették. A gyűlés, melyen a küldötteket nem veri­­fikálták, hanem elfogadták delegátusnak azt, aki ilyennek mondotta magát; a gyűlés, mely még csak elnökséget sem választott, hanem, amint összejöttek azok, kik mint a hitközségek választottjaiként akartak szerepelni, készen pre­­zentálta magát nekik az elnökség; a gyűlés, amelyen a háznagy — látván, hogy veszélyben a hivatalos lista — hirtelen kikiáltotta, hogy a jelenlévők azt egyhangúlag elfogadták; a gyű­­lés, mely nem volt más, mint hosszú sora a szabályok kijátszásának; a gyűlés, melyre a küldötteket nem választották, hanem kinevezték — ha ugyan kinevezték — mert, mint újabban hallom, olyanok is voltak, kik önmaguk dele­­gálták magukat; a gyűlésre, amelyre, mint a pesti orthodox hitközségben is történt, 1 jogosult tag helyett 8-at is küldöttek és amelyre ezenkívül Bilke, a híres, kedves Bilke, ahol a kabalisták a fiukat leányokká változtatták át, a nagyváradi Gabel Jakabot, a kedves, híres Gabel Jakabot vá­­lasztotta és választotta egy másik Bilke a nevezetes Deutsch Jenőt Nagyszőlősről, holott a szent orthodox szabályok szerint minden hitközség csak a maga kötelékéből választhat küldötteket; ez a kedves, nevezetes gyűlés tehát, melyre így választottak és melyen, akárcsak szüretkor a szőllőt, a szabályokat úgy taposták, elég jó és elég megbízható lehet Polónyi Géza szemében. Az érdemes orthodox vezetés arra is ítélheti elegendő jónak, hogy a kormányt és a közön­­séget állítólagos határozataival félrevezesse. De nem lehet mértékadó a gondolkodó és az ortho­­dox vezetés terrorjával nem törődő többi zsi­­dóknak. Az egységet szentül valló nem ortho­­dox szervezetű zsidóknak és az orthodoxoknak is, kikben erősebb a zsidó érzés és az egység tradíciójához való hű ragaszkodás, mint holmi ostoba kiátkozástól való félelem. Mindezeknek minden erejükből kell tiltakozniok a lelkiisme­­retlen attentátum ellen, melyre az orthodox vezetés, bünt­ bünre halmozva, a szabályttipró gyűlést révén vetemedett. Csaknem mulatságos, hogy az árulás, mellyel dicsekszik, még csak nem is igaz. Ön­­magáról becstelenséget kelt. Mert nem igaz ám, amit Polónyi Géza a képviselőházban mondott. A két felekezetet az orthodox gyűlésen még csak nem is említette senki sem. A kérdést föl sem vetették. Az orthodox vezetés mégis azzal agitál és Polónyi Géza útján azzal ütötte arcul az ősi zsidósá­­got, hogy azt mondatta vele, hogy az orthodox gyűlés deklarálta a két felekezetet. De ha ez nem is igaz, ha egyszer hirde­­tik és akadnak, sajnos, kik el is hiszik, szük­­­séges, hogy szóhoz jusson a józan és meg nem félemlíthető magyar zsidóság. Ez a zsidó­­ság, mint ősidők óta és mint mindenhol, ahol zsidók élnek, az egység alapján áll, akármeny­­nyire eltérők a rítusok és szokások. Ennek a zsidóságnak messzire elhallható hangon kell belekiáltania a félrevezetett tömegbe, hogy az egy még most is egy. Az Egy, melyet szemforgató ü­zér­­kedők tévtanai elhomályosítottak, hadd foglalja el újból helyét az elmékben és a szívekben Föl kell ébreszteni a becsületes zsidó lelkiismeretet. Figyelmeztetni kell a testvéreket a veszedel­­mekre, melyek a zsidóság alapelvét fenyegetik és segítségül kell hívni minden pártot és a pár­­tokban minden kombattanst. Velünk legyenek a harc leküzdésében, a béke útjának egyengetésében. Mert azt kell megtalálnunk, a békét, bár­­milyen eszközökkel igyekezzenek is ezt megakadá- LÖS־­EG 1912 január 7. ____________________EGYEN

Next