Egyenlőség, 1912. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-07 / 1. szám
2 Akció. Azok után, miket az orthodox vezetés úgynevezett országos nagygyűlésén produkált és azóta főpátrónusával , Polónyi Gézával irásban és beszédben produkáltat, csakugyan kell, hogy hallassák szavukat a zsidóság egységének a vallói. Tradicionális alapon ezek állanak, mig azok, kik a ״ két felekezet״ jelszavával operál־׳ nak, bálványt hurcoltak Izrael szentélyébe, mely mindig csak egy volt, mint maga az Isten, kit benne״ hirdetnek, mint a Tóra, mely megismertette Őt velünk és mint Izrael, ki több, mint harminchárom század óta, a szináji kinyilatkoztatás óta hordozója és terjesztője az Egy örökön dicső, világmegváltó eszméjének, tanának. Egy isten, egy Tóra, egy Izrael: ez a mi hitvallásunk. Aki ezt megváltoztatni igyekszik, az Izrael megrontója, alaptanaink meghamisítója, akármilyen hangos különben a zsargonja és akármilyen hosszú a pájesze. Zsargont és pájeszt nem ismertek sem Mózes, sem a próféták, sem a Misna szerzői, sem a Gemara mesterei, de mindannyian vallották, megőrizték és tanították a hármas egyet: egy az Isten, egy a Tóra és egy Izrael. Az orthodox vezetés előre elkészült, hazug kommünikéje, melyet magáévá tett azóta Polányi Géza és mely azáltal igazabbá valóban nem vált, 700.000 orthodox zsidót emleget, kiknek képviselői azon a gyűlésen a ״ két felekezet״-et kiáltották ki páratlan lelkesedéssel. A nevezett vezetés ezt akarná elhitetni kormánnyal és közvéleménnyel, — sőt magukkal az orthodoxokkal is, holott a félmilliónál jóval kisebb és több mint 1600 hitközséget alkotó orthodoxiából csak 140 hitközség képviseltette magát azon a gyűlésen, melyen ezt a szót, hogy ״ két felekezet״, ki sem ejtették. A gyűlés, melyen a küldötteket nem verifikálták, hanem elfogadták delegátusnak azt, aki ilyennek mondotta magát; a gyűlés, mely még csak elnökséget sem választott, hanem, amint összejöttek azok, kik mint a hitközségek választottjaiként akartak szerepelni, készen prezentálta magát nekik az elnökség; a gyűlés, amelyen a háznagy — látván, hogy veszélyben a hivatalos lista — hirtelen kikiáltotta, hogy a jelenlévők azt egyhangúlag elfogadták; a gyűlés, mely nem volt más, mint hosszú sora a szabályok kijátszásának; a gyűlés, melyre a küldötteket nem választották, hanem kinevezték — ha ugyan kinevezték — mert, mint újabban hallom, olyanok is voltak, kik önmaguk delegálták magukat; a gyűlésre, amelyre, mint a pesti orthodox hitközségben is történt, 1 jogosult tag helyett 8-at is küldöttek és amelyre ezenkívül Bilke, a híres, kedves Bilke, ahol a kabalisták a fiukat leányokká változtatták át, a nagyváradi Gabel Jakabot, a kedves, híres Gabel Jakabot választotta és választotta egy másik Bilke a nevezetes Deutsch Jenőt Nagyszőlősről, holott a szent orthodox szabályok szerint minden hitközség csak a maga kötelékéből választhat küldötteket; ez a kedves, nevezetes gyűlés tehát, melyre így választottak és melyen, akárcsak szüretkor a szőllőt, a szabályokat úgy taposták, elég jó és elég megbízható lehet Polónyi Géza szemében. Az érdemes orthodox vezetés arra is ítélheti elegendő jónak, hogy a kormányt és a közönséget állítólagos határozataival félrevezesse. De nem lehet mértékadó a gondolkodó és az orthodox vezetés terrorjával nem törődő többi zsidóknak. Az egységet szentül valló nem orthodox szervezetű zsidóknak és az orthodoxoknak is, kikben erősebb a zsidó érzés és az egység tradíciójához való hű ragaszkodás, mint holmi ostoba kiátkozástól való félelem. Mindezeknek minden erejükből kell tiltakozniok a lelkiismeretlen attentátum ellen, melyre az orthodox vezetés, bünt bünre halmozva, a szabályttipró gyűlést révén vetemedett. Csaknem mulatságos, hogy az árulás, mellyel dicsekszik, még csak nem is igaz. Önmagáról becstelenséget kelt. Mert nem igaz ám, amit Polónyi Géza a képviselőházban mondott. A két felekezetet az orthodox gyűlésen még csak nem is említette senki sem. A kérdést föl sem vetették. Az orthodox vezetés mégis azzal agitál és Polónyi Géza útján azzal ütötte arcul az ősi zsidóságot, hogy azt mondatta vele, hogy az orthodox gyűlés deklarálta a két felekezetet. De ha ez nem is igaz, ha egyszer hirdetik és akadnak, sajnos, kik el is hiszik, szükséges, hogy szóhoz jusson a józan és meg nem félemlíthető magyar zsidóság. Ez a zsidóság, mint ősidők óta és mint mindenhol, ahol zsidók élnek, az egység alapján áll, akármenynyire eltérők a rítusok és szokások. Ennek a zsidóságnak messzire elhallható hangon kell belekiáltania a félrevezetett tömegbe, hogy az egy még most is egy. Az Egy, melyet szemforgató üzérkedők tévtanai elhomályosítottak, hadd foglalja el újból helyét az elmékben és a szívekben Föl kell ébreszteni a becsületes zsidó lelkiismeretet. Figyelmeztetni kell a testvéreket a veszedelmekre, melyek a zsidóság alapelvét fenyegetik és segítségül kell hívni minden pártot és a pártokban minden kombattanst. Velünk legyenek a harc leküzdésében, a béke útjának egyengetésében. Mert azt kell megtalálnunk, a békét, bármilyen eszközökkel igyekezzenek is ezt megakadá- LÖS־EG 1912 január 7. ____________________EGYEN