Egyenlőség, 1912. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-07 / 27. szám
27. szám. Budapest, 1912 Julius 7. XXXI. évfolyam. EGYENLŐSÉG Szerkesztőség és kiadóhivatal. | POLITIKAI JELLEGŰ. | Előfizetési feltételek: Budapest, VII״ Mlde-tér 2 a. zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. | Egész évre házhoz küldve 20 K Telefonszám: 95—28. MEG Fél évre---------------------10 ״ Negyed évre-----------5..״, Szerkeszti: SZABOLCSI MIKSA. DEN VASARNAP. Uj feladata A kaukázusi ttoistákat, ld^n4l^^|tekkése territóriumot szerezni az üldözött^^sRfffRflSk (ÍTO annyi mint Jewish Territorial .Organisation, azaz zsidó territóriumot szerző szervezet), a kaukázusi ttoistákat tehát a bakui Serira Sámuel képviselte a most vasárnap berekesztett bécsi világkongresszuson. Az ember nemcsak a nevénél fogva érdekelt (a Serira névvel eddig csak a zsidó irodalomtörténetben találkoztam. A zsidó tudomány babyloniai korszakának Serira gáón volt egyik utolsó kiválósága), de megjelenése is megkapott. Még mielőtt tudtam volna, hogy Serira a neve, mondottam Zangvill Izraelnek, hogy ilyeneknek képzelem a babyloniai res-gelutákat, kik csak tisztelők és szolgák kíséretében jelentek meg a tereken. Igazi keleti nagyurak, igazi zsidó typusok. — Hát még ha tudná, szólt nevetve a nagy angol író, hogy Serirának hívják! Ez igazán meglepett. A babyloniai zsidó főnökökre gondoltam, mikor először láttam, ״egyszerre csak kitudódik, hogy egy babyloniai zsidó főnöknek a nevét viseli, ki 900 esztendővel ezelőtt Nahardeában székelt és kinek fia, Hájgaon, utolsó fejedelme volt a zsidóknak Babyloniában. Megismerkedtem vele. Megtudtam, hogy elődei a Serira nevet már akkor is viselték, mikor még nem volt a zsidóknak vezetéknevük, de hogy honnan származott rájuk, azt nem tudja. Ő maga Litvániában született, de már 30 éve lakik Bakuban, ahol nagy vállalatai vannak és ahol, mint beszédéből kivettem, egykissé milliomos. Szóval, egészen jól érzi magát. (A gazdag zsidóknak, — ezt talán tudják olvasóim, — jobb dolguk van Oroszországban, mint bárhol a világon; nemcsak jogaik vannak, de előjogaik is annyi, amennyit csak —־ vásárolni akarnak.) ן — Hát akkor miért akar kivándorolni ? képeztem Serira úrtól. — Hát akarok kivándorolni? felelte kérdezve Serira úr. Eszem ágában sincs. Segíteni akarom kivándorlásra a szerencsétlen zsidókat, kiknek Oroszországban nincsen maradásuk. A dolog megkapott. Ennek az embernek magának semmi baja. Petroleumforrásai nagyban jövedelmeznek. És a jövedelemért mindent megvásárolhat. A szegény zsidók baját, ha úgy tetszik neki, nem is kell észrevennie. És utazik mégis a Kaspitengertől a Dunáig, hogy megtudja, miért nem reflektálhat egyelőre az ITO az afrikai Angolára, melyet Portugália Zangvillnak abból a célból ajánlott föl, és erre vonatkozólag törvényt is fogadtatott el a lisszaboni képviselőházzal, hogy hazátlanná vált orosz zsidókat telepítsen oda. (Ne haragudjanak, atyámfiai, de én ismerek itthon zsidókat, kik ezért egyetlen délutáni kártyapartiról sem mondanának le.) Kérdésemmel különben másokhoz is fordultam. Csaknem mindazokhoz, kikkel az ITO- kongresszuson, melynek utolsó (tízórás) tanácskozását végighallgattam, megismerkedtem. Mert ha Serira nem is, de a többiek, — gondoltam, — bizonyára azért jöttek el a kongresszusra, mert otthonra van szükségük. A disztingvált külsejű öreg úrtől például, ki mellettem foglalt helyet és ki mérnök Szentpétervárott, szintén azt kérdeztem: miért akarja otthagyni Oroszországot ? A kérdés csak úgy meglepte, mint Serbát. — De ki mondotta önnek, szólt, hogy ki akarok vándorolni ? Maradok, ahol vagyok, de nem maradhatnak, ahol vannak, szegény üldözött hittestvéreim. Márpedig az ember nem csupán csak önmagáért él. Illusztrációul, hogy csakugyan nincs szüksége a kivándorlásra, átadta névjegyét, melyen ilyen szöveg olvasható. Lapunk mai száma 24 oldal.