Egyenlőség, 1913. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-05 / 1. szám

XXXII. évfolyam. Budapest, 1913 január 15. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóstarto!: I POLITIKAI JELLEGŰ I Előfizetési feltételek: Budapest, VII., LMlde­th­ 2|a. zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. Egész évre házhoz küldve 20 K ——— Fél évre---------------------10 * Telefonszám: 95—28.­­ Szerkeszti: SZABOLCSI MIKSA. ן Negyed évre_________. 5 . MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A XXXII-ik évfolyam. Az Egyenlőség mai számával harminckettedik évfolyamát nyitja meg. Ebből 27 a jelenlegi szerkesztőség vezetése alatt készült. Egész egy könyvtár tanúsítja a múltját, a kérdéseit, küzdelmei eredményeit s a magyar zsidóság számára kivívott sikereit. A magyar zsidóság hit­­felekezeti életének, emberbaráti és közhasznú alkotásainak, társadalmi mozgalmainak, politikai érvényesülésének legértékesebb szálaival kapcsolódik ennek az újságnak a foliánsaiba. Itt szólaltak meg reménységei, kívánalmai; itt csendültek föl jaj kiáltásai; itt kapott hangot minden öröme; innen futottak szét a biztatások, ha csüggedett; ezekkel és ezek utján ment társadalmi és politikai küzdelmeibe; ezek egyengették a nemzettesthez való formálódás s a magyar kultúrába való beolvadás útjait; értékes egyéni és faji vonásainak konzerválására a megihlető szellem pedig szintén ezekből áradt szét. A magyar zsidóság élő, összefoglaló szerve az Egyenlőség. Nemcsak a múltban, de a jelenben is. Tradíciói tették azzá. Publicitása akkora, mint a legnagyobb napilapoké. Példány־־ szám dolgában még távolról sem ugyan, de, olvasói mennyiségét tekintve, mindenesetre. Más felekezeti lapoktól eltérően nemcsak hitfeleink szeme szántja végig hasábjait, hanem más vallás a jóbarátaink, sőt ellenfeleink is figyelmükre méltatják. Nagy hatásának ez a titka, munkaköre kiszélesedésének ez a forrása. Bár az Egyenlőség tradícióihoz mindenben ragaszkodtunk, az elmúlt év mégis változást hozott az életébe. A zsidóság nemzetközi jellegű kérdései nagyobb jelentőséghez jutottak benne, mint aminőt a múltban ezeknek tulajdonítottunk. Nem a bázist, nem az álláspontot adtuk föl, amelyet a honi zsidóság érdekeinek védelmében elfoglaltunk és minden irányban képviseltünk; de, evvel összeegyeztetve és összhangba hozva, több figyelmet szenteltünk a külföld eseményeinek, az azokat mozgató erők számontartásának s annak az akciónak, amely a hontalanná váló zsidók hazájának kérdését meg akarja oldani. Jó embereink és olvasóink ezen a nálunk új ösvényen is készséggel, áldozatokra kész hajlamokkal követtek bennünket. Nemcsak a fezi- és a falasa-zsidók javára indított segítő munkában, hanem még inkább és magunkat is ámulatra késztető csodás lelkesedéssel az ITO-mozgalomban. A magyar zsidóság munkáját így bekapcsoltuk a nemzetközi dologtevésnek abba a csoportjába, amely nagyszerű emberbaráti és szociálpolitikai tevékenységét úgy fejti ki, hogy az sem segítői nemzeti érzelmeire és ho­yartozandóságára árnyat nem vethet, sem pedig oly vágyakat, oly reményeket nem kelt a reá­szorulókban, amelyek kielégíthetleneknek mutatkoznának. Kezdeményezésünk eme jellegének a legtökéletesebb elismerése az, hogy támogatóiul olyan férfiakat is meg tudtunk nyerni, akik vallásos hitünket nem osztják, de a zsidóságnak azon kötelességeit, melyeket az üldözöttek, az elhagyatottak, a földönfutók raknak a vállaira, megértik, értékelik és felebaráti meleg szívvel teljesíteni is segítik. Emellett természetesen tovább is fokozott erővel dolgoztunk a magyar zsidóság érdek­ védelmén. E részben elég hivatkoznunk a felekezet egységes autonómiájának kivívására indult mozgalomban való részünkre. A febr. 20-iki nagy értekezlet előkészítésére és különösen arra az ankétra, amelyben e nagy kérdésről három volt vallás- és közoktatásügyi minisztert, több volt államtitkárt s a magyar közélet sok más kitűnőségét és irányító emberét szólaltattuk meg, vagyis az illetékes közvélemény kialakulását segítettük elő. Lapunk mai száma 24 oldal.

Next