Egyenlőség, 1913. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-05 / 1. szám

4 § 1,2:י":;íí'1: 1 t miért, vad agitációt folytat a cionizmus érdekében. Ezt a vad agitációt én egyáltalában sehol sem látom, de legkevésbé látom ott, ahová e mérgezett nyíl célozva van. Kik azok, akik irodalmi, gazdasági és társadalmi életünkre piócákként tapadnak ? Példákkal fogom illusztrálni. Irodalmi életünkre tapad piócaként, mondjuk, Molnár Ferenc, társadalmi életünkre tapadnak piócaként, mondjuk, a Hatvani-bárók és gazdasági életünkre ugyanakként, vegyük, Székely Ferencet. No hát kiváncsi vagyok rá, hogy e tapadók közt ki a cionista ? Ki a cionista és ki folytat cionisztikus agitációt. A vád, tudja isten, mintha egy kicsit alaptalan volna. Még úgy sem áll meg ez a vád, ahogy az Alkotmány a maga számára összeállította, úgy tudniillik, hogy a zsidóság egy része piócaként tapad az ország testére, a másik része ellenben cionista agitációt űz. Nem. Még így sem áll. A zsidóság egyik része sem tapad, hanem csak részt vesz e nemzet munkájában, sőt többet is dolgozik, mint amennyi munka megilletné, a másik része — de vájjon ezer ember másik része-e egy milliónak ? — a másik része pedig cionista. Ha ezer embert mondtam, akkor, azt hiszem, sokat mondtam és bátran leszállíthatom ezt a számot ötszázra, esetleg még kevesebbre. De még ez a másik része sem az cionista agitációt, legföljebb cionista. Csak így egyszerűen : cionista. S e cionizmus ellen nekünk, nem-cionistáknak lehet kifogásunk, de hogy az Alkotmánynak legyen, azt nem engedhetjük meg. Micsoda fejtetőre állított világ. Vannak zsidók, akik nem akarnak innen kimenni — ezek mi vagyunk — s ezek nem tetszenek az Alkotmánynak, aki azt hirdeti, hogy menjenek ki a zsidók. De aztán vannak olyan zsidók, akik akarnak kimenni. Hohó! Hát legalább ezek tessenek az Alkotmánynak. Megköveteljük tőle, hogy neki tessenek, ha nekünk akármennyire nem tetszenek is. Szaloniki most már a görögöké, vagy egyelőre a görögöké. Hősileg foglalták el ők a várost, úgy, hogy a bulgárok eltisztították a város körül az ellenséget s ők a görögök, talán mert ők mezítláb és igy könnyebben járnak, gyorsan bevonultak oda. Bevonultak és mit csináltak ? Pogromot kezdtek rendezni. Délelőtt ölték a zsidókat, délután pedig a király magához hivatta a főrabbit és ezt mondta neki: — Na, én mondhatom magának, hogy sehol ezen a világon a zsidóknak olyan jó dolguk nem volt, mint az én országomban. Kívül ezalatt épen egy zsidó sikított, akibe kést szúrtak. A főrabbi odafigyelt. — Semmi, semmi — mondta a király — semmi, kedves főtisztelendő úr, az ön egyik hitsorsosa épen azt kiáltja, hogy éljen György király, ez én vagyok, a zsidók leghűségesebb barátja. Ez a komédia úgy körülbelül mindennap megismétlődött, mígnem a múlt héten két zsidó bankárt, akik Szaloniki legfényesebb és legeurópaibb terén mentek át fényes nappal, aszfalton, villamossínek mellett, villamoslámpák oszlopa tövében, tehát a modern technika összes vívmányaitól körülvéve, görög katonák le nem lőtték és ki nem raboltak. Ezt aztán a többi bankárok megírták a Pressében Apellan Europa cimen és most vége a svindlinik, a görögök nem hamisíthatják tovább a lapokat és az okmányokat, most már mindenki tudja, mit értenek a Balkán e kitűnőségei kultúra és humanizmus alatt. Bizonyos, hogy Szalonikit el kell venni a görögöktől, mert úgy látszik, a fölszabadított görög rabszolgák nincsenek hozzászokva egy gazdag és fényes városhoz, amilyen Szalonikit csak azért szerezték meg maguknak, hogy kirabolhassák. A nagyhatalmak, akik úgyis olyan beleszólós hangulatban vannak, egy kicsit beleszólhatnának ebbe is. Vegyes házasságok, áttérések, kilépések. A statisztikai évkönyv, mely a kormány jelentését kiséri, arról ad hírt, hogy 1911 ־ ben az izraeliták Magyarországon 7590 házasságot kötöttek, e közül 395 (52־ 1%) volt vegyes. 1910-ben kevesebb, 7156 házasság jött létre zsidók közt, de ezek közül csak 354 (495%־) volt vegyes. A vegyes házasságokban a vőlegény vallása 243 esetben katolikus, 12 esetben görögkatholikus, 76 esetben református, 36 esetben evangélikus, 13 esetben görögkeleti, 2 esetben unitárius és 13 esetben felekezeten kívüli volt. Vegyes házasságok dolgában még mindig a zsidóhitűeknél a legkisebb az arány, mert az összes házasságok közül 131910 34%־-ben 1330%־) volt vegyes s a zsidókhoz arány dolgában a legközelebb álló görögkeletieknél is 7*86% vegyes házasság akadt, mig a többi felekezetnél 1081־ — 5883%־ a vegyesházasságok arányszáma. A zsidó anyakönyvek sokkal kevesebb házasságról tudnak. Ezekben 1911 -ben csak 4093, természetesen tisztán zsidó házasságot jegyeztek be, amiből esetleg arra is lehetne következtetni, hogy az egyező zsidó vallású házasfelek közt létrejött frigy sem mind részesül egyházi áldásban. A nagy eltérésnek (47%) azonban sokkal valószínűbb oka az, hogy a zsidó anyakönyvek vezetését, tehát adatgyűjtését és adatszolgáltatását is sok község beszüntette. Ugyanezt kell következtetnünk, de még nagyobb mértékben a születések számontartásáról is, mert az állami anyakönyvek 1910־ ben 24,735 zsidó szülöttről tudnak, holott a hitközségi anyakönyvek 4834 fiú és 4826 leányszülöttet jegyeztek be és circumcisiot is csak 4846-ot tartottak számon (Ezt a differenciát, ami a született és circumpistált zsidó fiúszülöttek száma közt mutatkozik a Stat. Évkönyv is észre veszi és az anyakönyvek hiányos vezetésével magyarázza.) Hogy a házasságok és a születések közül melyek voltak ״ aut. orbh. izr. hitfelekezetbeliek“, avagy egyszerűen izraeliták, arról sem az egyházi ténykedésekről szóló számadás, sem az állami anyakönyvek hírt nem adnak s e szerint ez meg sem állapítható. A 395 zsidó vegyes házasság alkalmával a születendő gyermekek vallása iránt szabályszerű megegyezés csak 105 esetben történt, még pedig úgy, hogy 89 esetben az apa, 15 *esetben az anya és egy is. ■d á: EGYENLŐSÉG 1913 január 5.