Egyenlőség, 1914. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-05 / 27. szám
1914 junius 5.2 EGYENLŐSÉG Történelmi igazságszolgáltatás. Vajjon igazán van-e olyasvalami, amit az emberiség lelkiismeretének szoktak nevezni abban az értelemben, amelyben a történelmi igazságszolgáltatásról beszélünk? Amikor ezt a fogalmat említjük, gondolunk arra a törvényszerűségre, amellyel a történelem még századok múlva is jóváteszi a történelmi fejlődés egy-egy igazságtalanságát. Régi időkben lassabban haladott előre a történelmi igazságszolgáltatás, az emberiség lelkiismeretének műve, mert nehezebben és lassabban őrölt meg a fejlődés egy-egy előítéletet vagy balhitet, lassabban, mint ahogy a mesebeli madárka elkoptatta csőrével a gyémánthegyet. Manapság ez is gyorsabban megy. Alig három év telt el a Dreyfus-féle bordereau hamisítása és a Zola-féle ״ J’accuse״ között. De ma nem is fogjuk fel többé sem az emberiség lelkiismeretét, sem a történelmi igazságszolgáltatást transcendentális értelemben. Gondolkodásunkat a természettudomány realitásai irányítják és a társadalmi fejlődésben is keressük és megtaláljuk a természeti törvények hatását és szabályszerűségét. Azt lehetne mondani, hogy a históriai igazságtalanságok által bizonyos eleven erők eltereltetnek természetes rendeltetésüktől, , amelyek azután a természeti törvényen alapuló reactio folytán szünet nélkül tovább működnek, tovább fejtik ki energiájukat, amíg legyőzik a velük szemben kifejtett ellenséges hatást, az igazságtalanságot. Gondolkodván a zsidóságnak két ezredéves történetén, ennek a fajnak és faji energiájának csodálatos fennmaradását azon szellemi és lelki aktivitásnak merném tulajdonítani, amelyet két ezredév folyamán elszenvedett igazságtalanságok ébrentartottak benne. Igaz, hogy ha ez az aktivitás arányban állana az elszenvedett igaz־ ságtalanságokkal, akkor a zsidóság nagy része ma nem volna kénytelen a legképtelenebb elnyomatásokat elszenvedni, sokszor jelenték־ lesen emberkék által hirdetett ״ elvek behatása alatt, amely emberkék rendesen csupán ügyes kufárjai annak a szerencsének, hogy keresztényeknek születtek és igy már bölcsőjükben megadatott a jog arra, hogy igazságtalanok legyenek a zsidóval szemben. Nagy és szép szó az emberiség lelkiismerete, de még hatalmasabb szó az egoizmus, ha módjában van magát hazug idealizmussal körülvenni, vagy, ami még kényelmesebb, nem is szorul álarcra, mert a zsidóval szemben az egoizmus mindig szent és csalhatatlan. De azért van lelkiismerete az emberiségnek. Nem a tömegembernek vagy emberiségi tömegének, mert a tömeg lelkiismeretét kell, hogy megindítsa egy-egy kiválasztott ember, aki a kellő történelmi pillanatban megtalálja a saját maga lelkiismeretét és át tudja plántálni a tömegekre. De teheti ezt egy nagy esemény is. Könyves Kálmán lelkiismerete fellázadt a boszorkányperek ellen, de Leonardo da Vinci majd három századdal később csaknem máglyára került, mert nem hitt a fekete mágiában és ennek a nagy embernek menekülnie kellett a házából, mert nem bírta el a fojtó bűzt, melyet 1300 boszorkánynak harangzúgás és istentisztelet közben egyszerre való elégetése okozott — gondolom Firenzében,־,dig mindez a pápa nevében történt. De ezeknek a nagy és igaz embereknek a lelkiismerete nem plántálódott át a tömegre, mert az igazságtalanságok által lenyűgözött eleven energiák még nem hatottak az emberekre. A romániai zsidók helyzete a legocsmányabb történelmi igazságtalanságok egyike. A zsidók energiája eddig hasztalanul küzdött a román hazafiak jól jövedelmező hazafias egoizmusa ellen. De mintha elevenebben kezdenének hatni a lenyűgözött energiák és mintha megmozdulna az a bizonyos történelmi lelkiismeret. Hatalmas eleven erőt adott a román zsidók jogérzésének az utolsó háború alatt a haza irányában híven teljesített kötelességtudás és megmozdult a lelkiismeret annak behatása alatt, hogy ez a haza elfogadta idegenektől és jogtalanoktól az áldozatot, s hogy ez a haza ígéretet tett, hogy a megnagyobbodott, súlyban, tekintélyben és területben megöregbedett Románia ismerni fogja kötelességeit. Sir Edward Grey, angol külügyminiszter azon a nézeten van, hogy a bukaresti békeszerződés, mellyel a balkánháborúk befejezést nyertek, amennyiben ez a szerződés a berlini szerződést megváltoztatja, az európai hatalmak megerősítésére szorul. Mivel pedig a berlini szerződés eredetileg a polgári és vallási szabadságok garanciáját jelentette, sir Edward Grey elhatározta a héten, hogy Nagybritannia nevében megtagadja a bukaresti szerződés jóváhagyását, ha ez nem vonná maga után a berlini szerződés megerősítését a fenti értelemben. Íme, Európa lelkiismeretének szószólója Sir Edward Grey. Nem tudom, hogy a lelkiismeret ezen a szava átplántálódik-e Európára. Mindenesetre Tamás vagyok benne, mert a politikai egoizmus annyira megszállotta ezt az öreg Európát, hogy az úgynevezett hármas entente országainak sajtója alig próbálja megérteni a szarajevói rémes gyilkosságot csak azért, mert a hármas szövetség egyik birodalmának trónörökösét gyilkolták meg. Az egoizmus ekkora