Egyenlőség, 1914. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1914-09-06 / 36. szám
8 1914 szeptember 6. EGYENLŐSÉG — Zsidó hősök — Labác ostrománál. Azokban a vonatokban, amelyek a déli harctérről szállították Budapestre a győzelmes ütközetek bátor sebesültjeit, sok zsidó vallású lelkes magyar katona is utazott. Valamenynyien legendákat meséltek azokról a hőstettekről, amelyeket Sabác ostrománál és az ottani harcoknál vittek véghez derék katonáink és a halált megvető harci jeleneteknél mindig az első sorban lehetett látni hitsorsosainkat, akik örök dicsőséget szereztek fegyvereinknek. Künn, a keleti pályaudvaron, ahol reggelenkinthatalmas tömeg rendez ovációt a harctér sebesültjeinek, alkalmunk volt beszélni egy magyar zsidó katonával. A kezén sebesült meg, ott érte egy ellenséges golyó, de alig várja a napot, hogy felgyógyulva újra a harctérre siessen. A civiléletben kereskedősegéd és lelkesen beszél a magyar zsidó katonák nagy bátorságáról. — Mielőtt pontonokon átkeltünk a Száván, isteni tisztelet volt a szabad ég alatt. Mi zsidók szintén imádkoztunk, kértük az egek Urát, hogy segítse diadalra fegyvereinket. Volt közöttünk, aki hangosan mondotta a héber imádságot. A harcban azután nem volt különbség zsidó és nem zsidó között, magyarok voltunk mindnyájan, de a legbátrabb, leglelkesebb katonák között elsősorban ott lehetett látni hitsorsosainkat. — Pénteken este kaptuk meg a parancsot, hogy megszálljuk a Sabácot körülvevő magaslatokat. Sokan gondoltunk vissza az otthoni tűzhelyre, ahol most gyertyák gyúlnak ki a hetedik nap eljövetelén, nekünk gyertya volt itt az a sok fényes sáv, amelyeket az ágyuk golyói hasítottak az ég boltozatán. Ünnepi hangulat élt a szívünkben. Győztesen nyomultunk előre, diadal kisérte minden utunkat. Hadnagyomat, egy budapesti ismert zsidó fiatalembert, aki mint népfölkelő hadnagy került ide a csatatéren nevezték ki soron kívül főhadnaggyá. Ő is megsebesült egy szerb szuronyától, de rövidesen ő is visszakerül oda, ahol diadalt lehet aratni. Beszélt volna még sokat a derék katona, de jöttek a vöröskereszt autói és őt is elvitték a tizenhatos kórházba. — Templomavatás. A tolnai hitközség aug. 31־ ikén vasárnap avatta föl új templomát, a város egyik legszebb épületét, melynek létrejötte körül Kramer Miksa hitk. elnöknek és családjának vannak nagy érdemei. A templom főbejárata fölé helyezett emléktáblán Kramer Vilmos és neje, Kramer Miksa és neje, Kramer Dávid és neje (Budapest, Kramer Vilmos fia) nevei olvashatók. De ott van köztük Lőrincz L. Vilmos pesti templomelőljáró neve is, aki ismert bőkezűségével a pátriája szent művét is segítette létrejönni. A fölavatás szónokául Adler Illés dr. pesti rabbit sikerült megnyerni, akit — mivel atyja, a paksi főrabbi, a tolnai hitközségnek is rabbija volt — némi kötelékek fűznek Tolnához. A délutáni ünnepségre nemcsak a templom, de udvara is megtelt érdeklődőkkel. A városi hatóságok, megyei küldöttek, a kath. prépost és káplánja, a paksi, szekszárdi és mosi hitközségek küldöttei és a város egész intelligenciája megjelent. Az avatást megelőzően a régi templomban Kramer Miksa elnöklésével diszülés volt. Innen cupa alatt tórákkal vonultak az új templom elé, ahol Bányai igazgató köszöntötte Adler dr. rabbit és átvette a kulcsot az építésztől. A templomban énekkel fogadták az érkezőket. Elhelyezkedés után következett Adler Illés dr. rabbi magasszárnyalású beszéde, mely az alkalomhoz mérten a minden lelket foglalkoztató háborúra is kiterjeszkedett. Midőn a nagyhatású beszéd avató része is elhangzott, erős zokogás töltötte be a templom csarnokát. Utána Breuer tolnai rabbi mondott megható beszédet és imát. Végül az egész közönség együtt énekelte a Hymnuszt. Az ünnepség után az avató szónokot szűnni nem akaró ovációkban részesítették. — Basch Gyula dr. A pesti izr. hitközség fiúárvaházának nagy gyásza van. Vezérlő-bizottságának elnöke, Basai Gyula dr. augusztus hó 30-ikán elhunyt. Negyedszázados önzetlen munka fűzte ez intézményhez. Előbb bizottsági, majd iskolaszéki tagja volt és Deutsch Jakab elhunyta után az elnöki tisztség jutott osztályrészéül. Az intézetet elődje szellemében irányította és a feléje forduló áldozatkészséget nemcsak ébrentartani, de megnövelni is tudta. Egyébként, mint a pesti chevra kadisa képviseleti tagja is hasznos munkát végzett. A közéletben mint kiváló jogászt és a főváros törvényhatósági bizottságának tagját tisztelték, becsülték. 63 éves volt. Végtisztessége szept. 1־ én nagy részvéttel ment végbe. A pesti hitközség és chevra kadisa elnökségei és elöljáróságaik, az Izr. Orsz. Irodája, a pesti izr. nőegyesület, az izr. kézmű- és földmivelési egyesület képviseltették magukat és a főváros társadalmának számos más kitűnősége kisérte utolsó útjára. Az elárvult árvaház nevében Hevesi Simon dr. rabbi méltatta szivhezszólóan a veszteséget s az idő előtt kirobbant tartalmas életet. A temetőben az árvaház egyik növendéke mondott megható búcsúztatót. — Az ״ Ahávász Reim״ Felebaráti Szeretet Egylet Adler Gyula bankár elnöklete mellett nagyon látogatott választmányi ülést tartott, melyben a perselyezés beszüntetése folytán elhatározták, hogy az egylet működését ennek ellenére is folytatják. A perselyezés ugyanis legfőbb bevételi forrása volt az egyletnek. Az így előállott hiányt a jövő évi tagdíjak beszedéséből óhajtják fedezni. E határozatra és egyben a működés folytatására égető szükség van, mert az egylet a kórházak rituális élelmezését már a nagyszámú zsidó sebesültekre való tekintettel is kénytelen lesz tovább gyakorolni. Egyben elhatároztatott, hogy egyelőre csak a Szent István és Dologházi kórházak zsidó betegei és sebesültjei részesüttetnek rituális ellátásban. — Beteg pap. A pécsiek nagyhírű papja, Perls Ármin dr., amit velünk együtt bizonyára olvasóközönségünk is sajnálattal vesz tudomásul, oly súlyosan betegedett meg, hogy operatív beavatkozás látszott szükségesnek. Hívei hétfőn este a templomban imádkoztak szerencsés felgyógyulásáért. Másnap felesége és orvosa kíséretében automobilon Mohácsra, onnét pedig hajón Budapestre szállították. Itt a Herzl-féle szanatóriumban helyezték el, ahol ha szüksége lesz, meg fogják operálni. Hívei forró óhajával, hogy mielőbb fölépülve lássák viszont, találkozik tisztelői őszinte jó kívánsága is. Az OMIKE és a menza-akadémika elnöksége Drrsztay Béla báró és dr. Neumann Árminné elnöklete alatt tartott ülésén Hevesi Simon dr. javaslatára elhatározta, hogy az egyetemek és főiskolák megnyitására való tekintettel a diákság részére üzembe helyezi a menza-akadémikát, Rákóci-út 17. sz. alatti helyiségében szept. 15-ikén nyitja meg s a háború tartama alatt, korlátolt számban ugyan, de teljesen dijmentes étkezést nyújt. Jelentkezni kérvény útján szept. 10-ig lehet Weiller Ernő dr. főtitkárnál (József-körút 28.) — Ingyenes imahelyek. A Herminal út 47. sz. a. Budapesten Kölgyesi Adolf a főünnepekre az idén is pótimaházat rendez be. E pótimaházban tartandó istentiszteletekre a vállalkozó 450 drb ingyenes jegyet bocsájt ki. Kétszázötvenet átadott a pesti hitközségnek, hogy ossza ki szegény emberek között, kétszázat pedig hadbavonultak feleségei közt maga Völgyesi Adolf fog kiosztani. — Adományok. A berzencei fiókhitközség tagjai tóraolvasás közben 30 K־ t adományoztak a háborúba vonultak szűkölködő családtagjainak segélyezésére. Az összeget hozzánk küldötték s a pesti izr. nőegyesület népkonyhájának adják át. — Goldgruber József Nagydorogról 10 koronát küldött hozzánk. Hasonló célra használtuk föl.