Egyenlőség, 1916. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1916-07-01 / 27. szám

4 Grosz káplár. A 48-ik gyalogezrednek egyik, vakmerőségig bátor káplárja, a nagy bátorságának áldozatául esett zlotajipai hős, a kis és nagy vitézségi érem tulajdonosa. Grosz István káplár itthon nyugszik már hazai földben, a zalagelsei zsidó temetőben. Szülei: Grosz Ignác és neje hazahozatták a stratini vasúti töltés mellett eltemetve volt gyermeküket és június 9-én helyezték örök nyugalomra. Egynek a kivételével, aki a bukovinai fronton teljesít hadi szolgálatot, valamennyi testvére és kiterjedt rokonsága állták körül koporsóját. De nemcsak a rokonság, hanem az egész vidéken otthon időzött bajtársaknak részvéte nyilatkozott meg ebben a tömeges megjelenésben, melylyel a hőst utolsó földi útjában kisérték. A nagykanizsai katonai parancsnokság meg akarta neki adni az üllő pompát, de a rokonság félve, hogy a hivatalos dísz csak növeli a szülők amúgy is sajgó fájdalmát, a katonai pompától elállóit. Megható szavakban ecsetelte a hős érdemeit dr. Neumann Ede főrabbi, a családnak meghitt barátja. Temesvári edősök. Bárdos Alfréd tüzérfőhadnagy, ütegparancsnok, a signum laudis tulajdonosa, a temesvári Fleissig és Bárdos-féle kertyűgyár társtulajdonosa, június 9-én az Olaszok elleni küzdelemben hősi halált halt. Ellenséges gránáttól bal karja csaknem tőből leszakittatott, mire azt putálták, de nemsokára rá meghalt. Fiatal özvegye, 50 éves fiacskája, öreg anyja és 2 testvére: Bárdos Salamon mérnök, jelenleg tüzérfőhadnagy és Schönberger Sándor kereskedő, jelenleg hadifogoly Szibériában, gyámszólják elhunytát. Dr. Sipos Dezső, Temesmegye tiszteletbeli főorvrvosa, az ismert karlsbadi fürdőorvos, kit betegei rajongásig szerettek, mint honvéd-főorvos. Przemysl eleste alkalmával, orosz fogságba került, hol Samarkandban (Turkesztán) 1915. október 28-án, életének 40-ik évében, őt meghalt. A nemesszívű orvos a maláriás betegeket kezelte. A betegséget megkapta és ennek áldozata lett. A samarkandi zsidó temetőben lett eltemetve. Fleiszig Ignác 5. honvéd gy. e. szakaszvezető, temesvári kereskedelmi alkalmazott, ki Przemysl mindkét ostromát átszenvedte, orosz fogságban, Taskendben 1915. október 30-án tífusz következtében meghalt. Frankovits Henrik, a 61. gy. e. közlegénye, Frankovits József temesvári tekintélyes ékszerész fia, oroszfogságban, Veronezsben, 1915. július 16-án meghalt. Temmer Sándor, máv. gyakornok, a 61. gy. e. önkéntese, Temmer Samu temesvári lakos fia, 20 éves korában a Doberdón elesett. Kayserling unokája, Neumann Lajos egészségügyi zászlós, szigorló orvosnövendék, az olasz harctéren az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásáért a II. oszt. ezüst vitézségi érmet kapta. A jeles fiatal medikus a müncheni egyetemről tért haza háború előtt. Az ottani psychiatriai klinikának laboratóriumában végzett jelentős kutatásait egy előkelő német tudományos folyóirat, a Zeitschrift für die gesammte Neurologie und Psychiatrie közölte. ־? A hős medikus fia az Orsz. Rabbiegyesület kiváló elnökének, Neumann Ede dr. nagykanizsai főrabbinak és unokája néhai Kayserling Mayer pesti rabbinak, a világhírű történettudósnak. A család negyedik halottja, Kun Sándor, a nagytoldi pusztaondocsi Margulitféle uradalom főtiszttartója, tartalékos hadnagy ״ signumi laudis“ tulajdonosa, a wolhyniai rémes harcokban f. hó 7-én orosz lövegtől találva, halt hősi halált ifjú, reményteljes életének 25־ ik évében. A megboldogult tetemet az ádáz harcok hevében a rettentő gránáteső közepette már nem lehetett a legnagyobb igyekezet dacára sem kimenteni és igy csak az oroszok esetleges nagylelkűségétől lehet még remélni, hogy külön sírban megjelölve temették el, hogy onnan később haza lehessen hozni az édes anyai földbe, amelyért a háború kitörése napjától oly hősiesen harcolt. A megboldogultban Kiss Miksa tiszavárkonyi földbirtokos és neje szül.• Orosz Hermina egyetlen gyermeküket, szemük fényét, büszkeségüket, örök boldogságukat vesztették.. Gorócz Jakab már főellenőr pedig unokaöccsét gyászolja benne. Gorócz szűkebb családjábólS-ak vonultak hadba, ezek közül saját fián kívül immár a 4-ik tiszti rangban levő unokaöccse áldozta fel a hősi halálban életét hazánkért. Keller Miksa, Keller Miksa vadász-távirász, 38 éves fővárosi kereskedő, előkelő fővárosi család tagja, az olasz harctéren hősi halált halt. Gyászba borult özvegyét, szül. Klein Etelt, a következő megkapó sorokkal értesítették hős férje haláláról: Feldpost 302. VI/13.916. Nagyságos Asszonyom! Végtelen nagy fájdalommal és részvéttel nyúlok az ironhoz,s hogy értesítsem önt arról a lesújtó szerencsétlenségről, mely önt a legkedvesebbtől és minket egy jó bajtárstól és egy őszinte baráttól fosztott meg. Ugyanis e hó 12-én zászlóaljunk Betale nevű helységtől délre harcolt az ellenséggel. Ezalatt a harc alatt k. férje egy ellenséges gránáttal találva, sulykán megsebesült és ugyanaz éjjel a dandár egészségtflyi osztagnál sebesülésében hősi halálra halt. QinPfE el asszonyom, hogy meg tudjuk érteni arc-ök óriási fájdalmát és veszteségének óriási horderejét. Nagy a mi fájdalmunk, midőn látjuk, hogy bajtársaink minden nap kevesebbek lesznek. És tudjuk azt is, hogy mily nagy lehet az ön fájdalma, midőn arról az emberről kell lemondania, ki egy volt lélekben és gondolatban önnel. De találjon ön vigaszt abban, hogy kisérje a haza szent oltárára áldozó életét. Hős volt, ki közreműködött ellenségünket a haza szent földjéről kiirtani. Igaz, hogy ön a legnagyobbat, a legdrágábbat áldozá, de hát a hazáért mindent fel kell áldozni. Boldogult. férje a Posina völgyében a Val Sora patak torkolatánál van eltemetve és kereszt helyett egy egyenes fejfával és felirattal lett sírja megjelölve. Minden, ami nála volt, pénz, levelek és értékjegyek, annak idején hivatalosan meg fog érkezni a dandár egészségügyi osztag révén. Úgy az én, mint az egész vadásztáviadászosztag részvétét fogadja ön és maradtam őszinte híve, kézcsókkal Reisz Manó, törzsőrmester. A zsidó medikus, Klein Sándor III. éves medikus, zászlós, az ezüst vitézségi érem tulajdonosa, az olasz harctéren hősi halált halt. Előbb az orosz harctéren küzdött, majd egy évig az olasz fronton, egy exponált kötözőhelyen teljesített szolgálatot. Halálával orvosfőnöke e megható levélben értesítette a hős medikusnak Bélaapátfalván lakó szüleit. I M. VI.16 ־. [ Geehrter Herr Klein! ״Ich bedauere vom Herzen, dass ich Ihnen nicht in Ihrer Muttersprache mein Mitleid aussprechen knifft. Ihr Herr Sohn war genau ein ganzes Jahr ^it 1QUJdhi 1915. auf meinem Hilfsplatz, er war mir ehrfieber Freund und Kamerad geworden, unterstützte mich mit seiner ganzen Kraft und ich habe an ihm viel Dank abzustatten. Uneigennützig und anspruchslos, bescheiden, mit Allem zufrieden, lebte er bei EGYENLŐSÉG 1916 július 1.