Egyenlőség, 1916. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1916-07-15 / 29. szám
1916 juius 15. EGYENLŐSÉG I jegyzőkönyv és Ben-Chananja I. évf. 30. 1.) A kegyeletes emléktárgy bizonynyal a Lőw-család birtokában van. Kortörténeti szempontból érdekes, s talán a Muzeum részére megszerezhető az a serleg is, melyet a székesfehérvári hitközség 1862-ben adott volt rabbijának, Zipser Majer rohonci rabbinak. A felvilágosodott, műveit pap a maradiak békétlenkedése folytán 1858-ban kénytelen volt elhagyni fehérvári hitközségét. Zipser távozott, de a békétlenség szelleme tovább is ott maradt. Utóda, a konzervatív Gugenheimer József, a német orthodoxok vezérének, Hirsch S. /?.־ nek veje is csak rövid ideig bírta ki a nyugtalan községben. Ennek távozása után, 1862. év koráb szombatján vendégszónok־ latot tartott Zipser a fehérvári templomban, békére intve a vallási pártokat. Tisztelői erre magyar felirattal ellátott serleggel kedveskedtek volt papjuknak. (Ben Chananja V. évf. 290. 1.) A Magyar Zsidó Múzeumban látható Zipser Majer képe papi ornátusban. (Arcképek 47. szám.) 1858-ban készítették a képet tisztelői. Ellenségei pedig a hatóságnál feljelentést tettek, hogy a zsidó pap kanonok ornátusában vétette le magát. A hatóság erre elkoboztatta a képet, s csak Lőw Lipót véleménye után adta szabadon. (Ben-Chananja V. évf. 268. 1.) VI. Gúny kép a paksi rabbigyűlésről. 1844. augusztus 20-án és 21-én huszonöt hazai rabbi tanácskozást tartott Pakson. Az első magyar rabbigyűlés eszméje Horovitz Pinkász pápai rabbitól indultki, aki meghívta az ország összes rabbijait. Bizonyos okokból azonban a gyűlésen meg nem jelentek se a haladó felfogású rabbik, se a konzervatív rabbiknak a pozsonyi iskolához szító csoportja. Schwab Lob pesti, Kohn-Schwerin Götz bajai és Oppenheimer Hirs temesvári rabbin kívül, kik a haza felvilágosult talmudista rabbijai közé tartoztak, a többi megjelent rabbi nagyobbrészt jelentéktelen kis hitközségben működött és készen volt a rabbigyűlésen minden korszerű haladás elnyomása mellett határozni. (Kohn: Kohn Schwerin Götz. Bpest, 1899. 94—105. 1.) A meddőnek bizonyult gyűlés után Pesten közkézen forgottegy gúnykép, mely a megjelent rabbikat karrikirozza. A meg nem szokott társaságba került Schwab pesti rabbi úgy van ábrázolva, hogy fél kezével fülét, másikkal orrát fogja be. (Allgem. Zeit. d. Judent. 1845. évf. 363. 1.) Ki tud e képről közelebbit? E sorokat azzal zárjuk, amit a fiatal Magyar Zsidó Muzeum önzetlen hívei már annyiszor hangoztattak: Minden hitközségnek és sok családnak birtokában található látszólag értéktelen feljegyzés, nyomtatvány, kép és más „lim-lom“, melyek azonban mind a Múzeumba valók. Hátha található közöttük értékes anyag is, mely jobban megérteti velünk a hazai zsidóság történetét, felekezeti és társadalmi életét és törekvéseit. József nádor megvédi a jászsági zsidókat. — A Jászság harca az 1840. XXIX. törvénycikk ellen. --Történelmi tanulmány. Irta: Kálmán Ödön dr. jászberényi főrabbi. A XVIII-ik század első évtizedeiben Európaszerte megtörténik a zsidók polgárositása. Franciaország, Bajorország, Baden és Dánia után a magyar országgyűlés is szabadlakhatást, kereskedést és iparűzést, sőt a földbirtokszerzést is lehetővé akarja tenni a zsidóknak. A kiváltságok szünőfélben vannak, az emberi jogok terjedőben. De a Jászság, mint valami állam az államban, nem akarja, beengedni területére a zsidókat. Ennek oka a zsidók elleni elfogultságon kívül még az is, hogy e területén különös sikerrel, vetették meg lábukat a görög kereskedők és ezek igyekeznek távoltartani a vetélytársakat. A ־ jászberényi ״ Gremium“ tagjai nagyrészt görögök,mint nevük is mutatja és ezek döntő befolyást gyakoroltak nemcsak a városi tanács határozataira, hanem az országgyűlési követek ״ utasításaira“ is. Már Mária Terézia uralma alatt határozatot hoz a jászkun distriktusi gyűlés, még pedig a jászberényi ״ Gremium“ beadványa alapján, hogy tiltakozzék a zsidók lakhatása ellen, nemkülönben a zsidók házaló kereskedése ellen. Éppen így ismétlődik ez II. József alatt is. Mikor azután a jászkun kerületek követküldési jogot nyernek (1792), igyekeznek e véleménynek érvényt szerezni az országgyűlésen is. A jászkun kerületek küldötte a szabadságharc utánig, mint látni fogjuk, csaknem mindig a zsidók elleneseinek táborában volt. Amig az országgyűlés többsége a zsidók ellen foglal állást, addignincs külön véleménye a Jászságnak. Ám amikor az 1840: XXIX. t.-c. szabadlakhatást és kereskedést biztosit nekik, megindul az ellenük való harc. Otthon a Jászságban csakúgy, mint az országgyűlésen. Már 1840-ben bíróság előtt panaszolja Schenfeld Ábrahám pusztamonostori zsidó, hogy midőn árujával a városba jött, megtámadták őt s ״ leányával gorombán bántak“. (867. sz. jegyzőkönyv.) Ez azonban az ellenszenvnek csak kicsinyes megnyilatkozása. Sokkal ala-׳ posabb munkát akartak a városok polgárai végezni. Pozsony, Székesfehérvár, Jászberény s még néhány város a törvény visszavonását kérik, vagy legalább is: ,,a városoknak további kiváltságot nyújtani a zsidók beözönlése ellen“. A jászberényi kereskedők egyenesen a nádorhoz, mint a jászkunok legfőbb birájához fordulnak, kérve őt, hogy lakhatást egyáltalán ne engedélyezzen a Jászságban, a hetivásárokon pedig, — amennyiben megengedhető — a zsidók csak olyan portékát árulhassanak, amelyet a helybeli görög boltosok nem tartanak. A nádori székben azonban oly férfi ült, aki nem hallgatott kicsinyes érdekekre, hanem az igazság és törvény alapján állva, minden eléje került ügyet jóakaratú tárgyilagossággal bírált meg. Különösen a zsidók helyzetének megítélésekor mutatott József főherceg nádor nemeslelkűséget. Már fiatal korában, nádori hivatalának első éveiben, alkalma volt a zsidók ügyével foglalkozni. Működésének első évei összeesnek az 1792-ik évi országgyűlésen felvetett eszmék kialakulásának korával, a konzervatívok és haladók első összecsapásaival. Az országgyűlés két pártja többször szembekerült a zsidók ügyeinek megítélésében is, úgy hogy, a nagy nádor alaposan tájékozva volt e kérdéseknél. Tanácsadója volt ebben gróf Haller József, a nemeslelki mágnás, a zsidóság igazi barátja. Az 1792-iki országgyűlés regnikoláris bizottságot küld ki a zsidókról szóló törvényjavaslat megvitatására és ezen deputatió elnöke a nádor, előadója gróf Haller. Már a fölvetett alapelvek is oly liberálisak, hogy a nádor és Haller gróf lelkületét a legnemesebb színben tüntetik elénk. Két alapelvből indul ki a bizottság tárgyalása: 1-szer: A zsidóknak, miután hosszú évszázadok óta laknak hazánkban, nemcsak védelmet és biztonságot nyújtson majd az országos törvény, hanem utat-módot nyújtson életfentartó foglalkozás űzésére, nehogy törvényellenes útra kényszerittessenek. 2-szer: Miután a zsidók kereskedés és ipar terén láthatólag hasznára váltnak az országnak, — e téren ___13