Egyenlőség, 1917. július-december (36. évfolyam, 26-52. szám)

1917-07-07 / 26. szám

Valóban büszkék" lehetünk arra, hogy mi, magyar zsidók, milyen­­ eredményeket értünk el a világhábo­­rúban. Ráértünk fölfordítani Oroszországot. (Igaz, hogy ah­­ol pénzen). A talián brávó tőrét orvul saját hátunkba szartuk. Főztünk oláh árulást és főzünk bé­­két, noha ez a két dolog az első pillanatban mintha kissé ellentmondónak látszanék. A békét ezen felül rosszul főzzük, ami viszont nem csoda, mert valóban: kissé gyakorlatlanok vagyunk ebben a mesterségben, minthogy három év óta szüntelen verekedtünk. Végül azonban arra is ráértünk, hogy kormányra jussunk, minden gazok védőjével, Vázsonyi Vilmossal. Le a kalappal Figus főszámvevő előtt, ki Szat­­máron ráért ilyen alaposan vizsgálni a világtörténete­met! Le a kalappal a fiatal pap előtt, aki ha zsidó volna és a keresztényekről irna hasonlókat, már ré­­gen nem Uhl, hanem: ül. Le a kalappal! De nem 0l­ vassuk tovább a lapot, pedig volna belőle mit olvasni ■j és az ügyészhez sem appellálunk, mint a levélíró­r ajánlja. Nem,­­via sajtószabadság van Magyar­orszá­­gon és az a helyzet, hogy Vázsonyi Vilmos, kivel kormányra jutottunk, eltörölte a cenzúrát és ezzel a klerikális lapok cenzúráját is eltörölte. Figus mester­­nek­ igaza van: ezzel a cselekedetével Vázsonyi Vil­­mos — bár egészen önkénytelenül — minden gazok védője lett.* Ausztriában megnyílnak a börtönök és kijönnek azok, akik ott hazaárulás miatt be voltak zárva. Töb­­bek között tíz képviselő is. Amint szép sorjában, egymás után, kijönnek a fogházból, biz’ isten nem üdvözöljük őket. De elgondoljuk, hogy a tíz képviselő között, akik a monarkia minden nemzetiségét és fe­­lekezetét képviselik, a statisztika alapján kellene lenni zsidónak is. De nincs egy sem. Csodálatos azonban, hogy ma, amikor általános a panasz a zsidók ellen, akik minden pályát elözönlenek, ni­ncs panasz amiatt, hogy a zsidók a hazaárulási pályát is elözönlik, holott ez a pálya igen jövedelmezőnek­ látszik és épp ezért olyan, mintha egyenesen zsidók számára készült volna. Nincs panasz, hogy­ a zsidók a hazaárulás­­ban tisztességtelen konkurrenciát csinálnak a keresz­­tényeknek és kiszorítják­ őket ebből a brancheból. Nincs panasz, mert nem­ szorítják ki őket. Kijött ugyan a börtönből Kr­ímarc, Rasin, Choc, Bucival, Retolicki, Vojna, Klosec, Kurilovic, Markow, Grafe­­mm­er, de egyetlen Keim, Weisz, vagy Grün sem jött ki velük. is Nekünk nem hiányzik, hogy nincs köztük zsidó. *1 Ami viszont ellenfeleinket illeti, azok ebből az alka­­lomból mélyen hallgatnak. Nincs a kezükben a kis kézi statisztika a zsidók foglalkozásáról. Ilyenkor, ilyen komoly alkalomkor, nem keresik a zsidót. Nem bizony. Mert tudják előre, hogy nem lehet megtalálni.­­ ... * ^1. viselt fSfi­rtb­ai it^s cipőkén venni: Bein, Klauzál­ utca 33 Bi HÁBORU KÖRŰ[! *Es gab kein Volk, das in unserem Freiheits-Kampfe eine grössere Treue und Energie entwickelt Hätte als die Juden.* Szemere Bertalan 1849-iki magyar tnU- niszterelnök szavai Kossuth Lajosról irt németnyelvű könyvében. — (Ludwig Kossuth, Hamburg, 1853. 76. lap.) 999 A Lipót-rend lovagkeresztje. Szilárd Bélát, a 31. veszprémi honvédgyalogezred 38 éves tartalékos főhadnagya, a polgári életben: autó­­mobilker­eskedő, a két signum laudis tulajdonosa, e hé­­tein­ megkapta a­ Lipót-rend lovagkeresztjét. E páratlan nagy kitüntetés­ a legmagasabb, amit eddig a tartalékos tiszt a monarchia hadseregében kapott. Csak egy tiszt­­nek jutott eddig: Mlaker aktív utászhadnagynak, ki a tavalyi olasz offenzívánk alkalmából, mint emlékezetes, Asiagot elfoglalta. Szilárdé a második Lipót-rend a ha­­sonló h­ainagy tisztek között. Szilárd Béla a tizedik isonzói csatában, május 23-án egy századdal visszafoglalta Consttanjevicánál állásain­­kat az olaszoktól. Haslövésssel került Budapestre, ahol most fe­lgyógyu­lóban van. Vaskorona-rend. B­e­r­é­n­y Mór , Iinó, a­ szegedi ötödik honvédgya­logezred tartalékos­a,főhadnagya, tőzsdeügynök, meg­­kapta a v­as­ko­rona-rend III. o­s­zt­á­l­y­á­t. A há­­ború kezdete óta mint vonatcsapatkari tiszt teljesített szolgálatot, a román betörés idejében áthelyezték a hon­­védséghez és a vitéz honvédfőhadnagy Fogaras visz­­szavételénél szerzett érdemeiért most megkapta a vaskorona-rend harmadik osztályát, a kardokkal és a hadiékítménnyel. A harmadik osztályú vaskorona-rend egy harmincegy esztendős hős mellét diszíti, aki vala­­mikor, a háború előtt a civilben tőzsdeügynök volt. Mikor a vaskoronarendes honvédfőhadnagy e héten Budapesten a legizgalmasabb forgalom közepette szeré­­nyen bejött a tőzsdeterembe, szinte megakadt a zajos üzlet,­­körülfogták, megéljenezték a­ tőzsde saját külön hősét, a vasskoronarendes tőzsdeügynök-főhadnagyot. Lemberger dr. tábori rabbi. A király dr. Lemberger Samunak, egy honvédgya­­loghadosztálypsaitanicsno­ksághoz beo­s­ztott tartalékos tá­­bori rabbinak, az ellenség előtt tamisított vitéz és önfel­­áldozó magatartása elismeréséül, a Ferenc József-rend helidiszítményes lovagkeresztjét a kardokkal adom­á­­nyozta. A magyar zsidó tábori lelkészi kar egyik legkivá­­lóbb tagját érte a szép királyi kitüntetés. Fáradhatatlan és buzgó működésével, melyet a­z orosz, az olasz, a ro­­mán frontokon kifejtett, a zsiidóhitű legénység é­s­ tiszt­­társai általános tiszteletétől­ környezve­, Lemberger egyik büszkeségévé vált a zsidóságnak. Neve­, mint a köteles­­ségtudó, bátor, igaz és­ derék zsidópap példaképe׳ fog fennmar­adni a felekezeti háborús­ történetében. Elesett hősök. Dr. Sas Géza fővárosi ügyvéd, cs. és kir. gyalog­­ezredben hadnagy, élete 38., boldog házasságának 8. évében, élete virágjában, 1917 június 23־ án az olasz harctéren hősi halált halt. Holttestét a heidenschalti cs. és kir. tábori kórházból a gondos szeretet hazahozta

Next