Egyenlőség, 1918. július-december (37. évfolyam, 27-51. szám)
1918-07-06 / 27. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Személynök utca 25. sz. Telefonszámok: Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvkiadóvállalat______________ 95-28. Hirdetési osztály___________ 85-00. Nyomda_ _ _ _ _ _ _ _143-06. A MAGYAR ZSIDÓSÁG POLITIKAI HETILAPJA. SZABOLCSI MIKSA. DR. SZABOLCSI LAJOS. Hirdetési osztály: VII., Kertész utca 16. Előfizetési Egész évre _ feltételek: ___32 korona. Félévre ________16 korona. Negyed évre:______8 korona. .... Egyes szám ára 70 fillér. szám. ^ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztette 1886—1915 Szerkeszti Prohászka, Székesfehérvár püspöke nem nyugszik. Nem elégszik meg, úgy látszik, zsidóellenes sajtóakciója eddigi eredményeivel. Kevés neki, hogy szerte az országban cikkeivel izgatnak egy vérző nagy magyar felekezet ellen. Hogy támadása nyomában, mint gonosz záporra a gombák, kis és nagyobb szerzetesek bukkannak fel a homályból és folytatják az izgatást. Mindez kevés Prohászka Ottokárnak, a keresztény papnak, kinek Istentől és embertől előirt kötelessége az volna, hogy a sziveket egymáshoz közelítse és békét teremtsen ■a háborgó földön. Ámbátor lehet, hogy mi tévedünk, mikor a kereszténységet, a keresztény hivatást így fogjuk fel. Talán Prohászkának van igaza, a kereszténység képviselőjének, ki, egy félrevezetett tömeggel háta mögött, ökölbe szorított kézzel rohan felénk. Talán ez a keresztény hivatás. Hogy így akarta-e, igy gondolta-e annak idején Rabbi Jésuá há־ Nóczi, a názáreti zsidó törvényma־ gyárázó? Alig hihető. De hogy Torquemada Tamás és Arbuez Péter is így fogták fel a kereszténységet, az bizonyos. De hát mi, zsidók,edzett nép vagyunk. Minket sem Hadrián hadai, sem Antiochus Epiphanes elefántjai, sem a vérengző pápák, sem az ittas keresztes hadak megrémíteni nem tudtak. Mi még a Torquemada máglyáin is énekszóval Haltunk meg. És kibírjuk ezt a székesfehérvári inkvizitort is. Ki ijed meg tőle, zsidó testvéreim? Mily különös képet is nyújt ez a felbőszült pap. Látni én életemben nem láttam, de amint az íróasztalomon nézem azt a gyűlölettől izzó száz meg száz cikket, amit legutóbbi kirohanásával ő keltett országszerte életre, magam elé képzelem munkája nyomán. Izgatott, hadonátór vérbenforgó szemű alakot látok, mint a régi spanyol máglyák tűzrakói, ide is, oda is gyorsan egy égő csóvát helyez el; folyton forog, jobbra-balra, ég-e már eléggé; kiszalad a temetőkbe, van-e ott elég zsidó eltemetve; rohan ezredirodákba, hány ott a zsidó; betér a kórházakba, gyógyulnak-e már a zsidók, mennek-e már, mennek-e már ki a harctérre, a pusztulásba־ mind, mind, mind. . Egy keresztény püspök! ". Veoharto leréacsio, mondta mesterünk, Mózes. Szeresd felebarátodat, hirdette az ő nyomában Jézus. Agapézeisz tón plézion, szól görögül az evangélium. Diliges proximum tom, ismétli latinul a Vulgata. Szeretni kell, zug tehát a nagy parancs mindenfelől. És mind a parancsokon ott áll ime egy keresztény püspök és mennydörgi: kevés! kevés! kevés a zsidó halott! Még sokan vannak itthon belőlük. Ki velük, a halálba! A mi hitünk, püspök úr, mást tanít. A mi hitünk azt tanítja, hogy nem szabad gyűlölködnünk, hogy Isten előtt valamennyien egyenlők vagyunk. A mi hitünk azt tanítja, hogy ne nézzük le egyetlen embertársunkat sem. Azt tanítja, hogy imádkoznunk kell a nemzsidóért is. Azt tanítja, hogy szeressük azt is, aki idegen a szívünkhöz. Egyébként azonban hagyjuk ezt. Most nem hitvitáról van szó. Egészen másról. * Pünkösdi cikkében, melylyel nyíltan élére állott a terjeszkedő antiszemita áramlatnak, Prohászka Ottokár felállította a tételt, hogy a fronton ״ minél közelebb jutunk a tűzhöz, annál több a keresztényy s minél hátrább kerülünk, annál több a zsidó." E vakmerő állítás, mely eg az egész felekezetet üt arcul, egyetlen adattal volt támogatva. A munkácsi honvédezredről, hol ״ ezelőtt“ 30 százalék volt a zsidó katona, egy rejtélyes ezredes besúgása alapján Prohászka püspök azt jelentette, hogy ott ma csak 2 százalék a zsidó. Utána mentünk az adatnak és kiderítettük, hogy hazugság. A munkácsi ezredben és menetszázadaiban 8—10 százalék zsidó katona szolgált azon a napon is, melyen Prohászka cikke megjelent, fia Prohászka Ottokárban csak szikrányi a jóérzés, csak szemernyi a becsület, ha szive emberi szív, akkor látva, hogy hazug adattal így félrevezették, előáll és nyíltan megköveti a zsidóságot. Megköveti a zsidó özvegyeket, kiknek férjét kifelejtette a százalékból, az árvákat, kiknek elesett apjáról az ő rejtélyes ezredese nem tudott. Prohászka Ottokár nem így cselekedett. Ő, úgy látszik, leszámolt már múltjával, ő nem tart már semmitől. Vasárnap, június 30-ikán újabb cikket tett közzé, melyben megalázó vádját megismétli, fentartja és egy újabb adattal támogatja meg. Különös írásmű ez az újabb cikk. Telve féktelen vadsággal, váratlan izgatással, a ferdítések és rágalmak egész özönével. Fel akarja valósággal lázítani az egész nemzetet a zsidók ellen. ״ Közmeggyőződés"neki ,,tény"-nek nevezi azt az előbbi vakmerő állítását, hogy zsidó nincs a fronton. Kijelenti, hogy őt kizárólag azok a zsidók érdeklik, akik itthon lebzselnek. És így folytatja: A klerikális sajtóagitációra a magyar zsidóságnak egy válasza lehet: az EGYENLŐSÉG erősítése.