Egyenlőség, 1918. július-december (37. évfolyam, 27-51. szám)

1918-07-06 / 27. szám

Ezek kápúrdik az emberfiek magának kért׳ őket kipiszkálnia. Ez sem nehéz, hisz lépten־ nyomon beléjük ütközünk s mindenki meggyőződhetik a saját lakóhelyén, hogy mily arányokban védik a hazát a zsidók otthon. Aáagaira is־ érdeklődtem s megtudtam teljesen hiteles forrásból, hogy például a 17. honvédgyalogezred székesfehérvári segédszolgálatra beosztott hatvanhetven katonái közt most is ötvenhat zsidó van. Ez már csak szép percent? Akármilyen banknak becsületére válnék.Ez a Prohászka új izgató cikkében az egyedüli pozitív adat. Más konkrét szám ott nincs. Most ennek az adatnak kell bizonyítani, hogy a zsidók nincsenek a fronton. A munkácsi ״ százalékára tehát a püspöksége többé nem támaszkodik. Nem is mer részletesen beszélni róla. A rejtélyes ezredes most már eltűnt és a püspök úr kibocsátotta keze alól a munkácsi zsidókat. Azokra neki a mi leleplezéseink után támaszkodnia nem lehet. Munkács már nem bizonyít. Jöjjön Székesfehérvár. Hát csak jöjjön. Mi oda is elmehetünk.. De ráérő ember is ez a székesfehérvári püspök. Elképzelem egy délelőttiét. Szegény plébános áll az előszobájában. Valami fehérmegyei községből, Sárosdról vagy Zámolyból való, peres ügye van, a püspöke elé kívánkozik. Be is menne, de becsörtet előtte egy ezredes, akivel a püspök úr bezárkózik. Sürgős az ügy. Az ezredes úr a zsidókról hoz adatokat. A plébános, meg Sárosd, meg Zámoly, meg az egész egyházmegye várhat. Aztán elmegy az ezredes. De a püspök úr még most sem szabad. Hiába vár rá plébános, mise, iskolalátogatás, patronázsülés. Ökegyelmességének sürgősebb dolga van: az ezredirodákban. Össze kell szedni hamarosan a segédszolgálatos zsidók statisztikáját. Ennél fontosabb, ennél sürgősebb nincs. Ez a legelső püspöki feladat a világon. Micsoda zaklatott élet az Ottokár püspöké. Nem csoda. fia téved. Ha elszámítja magát. Mert szelíden szólva, az a katonai adat, amelyet most a zsidók ellen felhozott, épp olyan hazugság, mint az előbbi. Nem terjeszkedem most ki arra a fontos, alapvető kérdésre, hogy kinek műve az, hogy Székesfehérváron vannak segédszolgálatos zsidók? Talán az ottani hitközségé? vagy maguké a zsidóké? Köztudomásúlag a segédszolgálatosságot nem felekezeti intézmények szokták elrendelni, hanem a hadsereg. Arról, hogy segédszolgálatos zsidók vannak Székesfehérváron, nem a zsidók tehetnek, hanem a katonai szervezet, mely őket így osztályozta. Ezt tehát szemrehányásképen zsidók ellen felhozni, nevetséges. De ez alapvető kérdésre most, mondom, nem terjeszkedem ki. Arra sem, várjon miért az otthoni ezredeket számlálja a püspök úr, miért nem nézi a fronton küzdő csapatok statisztikáját? Miért nem kérte be például, az olasz fronton küzdő 106. számú gyalogezredtől azt a számot, hogy hány zsidó katona esett el ebben az egyetlen ezredben a Piave mentén 1918. június hó 15-ikén? De minderrőlmost nem akarok szólani. Ez az Egyenlőség háborús archívumának feladata, megdönthetlen adataival szétzúzni a hitvány vádaskodást. Most arról van szó, hogy ProhászkaOttokár egyetlen konkrét adatot hozott fel zsidóellenes támadásainak megerősítésére. Most ezzel a konkrét adattal fogok foglalkozni. . '••־? Püspök úr! Ide figyelteti. Azon a napon, melyen az ön cikke megjelent, 1918.június 3.)־ ikán, a hivatalos statisztika szerint: ^ * ׳' y::7 . a .székesfehérvári 17. sz. m. kir. honvéd gyarogezredben segédszolgálatot teljesített összesen 201 katona. Ebből nemzsidó volt 142 katona. Zsidó, volt 59 katona. Ez egy. Az ön adatai tehát egytől-egyig, hamisak. A segédszolgálatos zsidók száma tehát a 17. honvédezredben nem 85—95 százaléka az összeseknek, mint ön állítja, hanem csak 24 százaléka ami még püspök előtt is lényeges különbség kell hogy legyen.Azonban menjünk tovább. Az 59 zsidó között 26 már volt a harctéren és ott lett betegsége vagy sebesülése miatt segédszolgálatos. Mi marad ezek után a statisztikájából, püspök úr? Hogy mi marad, azt is megmondom. Van a 17. honvédgyalogezredben az említett segédszolgálatosokon kívül 62 u. n. alkalmatlan segédszolgálatos is, kiket mint alkalmatlanokat vontak be segédszolgálatra. Ezek között 55 a keresztény és csak 7 a zsidó katona. Ez az igazság a székesfehérvári zsidó segédszolgálatosok ügyében. Amit Prohászka állít: abszolút valótlanság. A 17. 11.ezredben, mindkét csoportban, 263 segédszolgálatos tesz szolgálatot és ebből 66 a zsidó. Nem 57 a 60 között, hanem 66 a 263 között. Ebből a hatvanhatból is huszonhat már a harctéren küzdött, ahol Prohászka sosem volt. És ez abszolút valótlanságra támaszkodva, merte Székesfehérvárpüspöke újból meggyalázni, újból megsérteni a vérző és szenvedő magyar zsidóságot. Püspök úr! Ön ezek után minden gondolkodó ember előtt eljátszotta szerepét. Másodszor kaptuk rajta ma hazugságon; véres számokat forgatott ki, hogy a zsidókon egyet üthessen. Az ezredes adatai, éppúgy, mint a mostani ״ teljesen hiteles‘’ forrás: üres fecsegés, semmi egyéb. Püspök úr! Ezek után az utolsó magyar zsidó katonának, az utolsó, tépett, rongyos, segédszolgálatos zsidó közlegénynek több joga van a magyar nemzet nevében beszélni, a magyar haza érdekét félteni, mint önnek. Mert az a zsidó katona a hazáért vérzett és szenvedett és vált segédszolgálatossá odakünn, mialatt ön itthon azzal töltötte az időt, hogy hamisított statisztikát terjesztett a zsidók ellen. Püspök úr! Ellenünk hiába izgat. Minekünk épp oly jogunk van a hazához, mint Önnek; talán több is, mert mi dolgoztunk a nemzetért, mialatt Önök csak éket próbáltak beléje verni. Magyarok vagyunk, mint Önök és ütésre ütéssel felelünk. Tessék tudomásul venni egyszer és mindenkorra: mi itthon vagyunk. ׳ Püspök úr! Én az ön személyét, mely a törvény büntetését megérdemli, bíróság elé nem vihetem. Ha fel is jelentem izgatásért, főpapi hermelinje és főrendiházi tagsága mentesítik Önt. Ám mai cikkemben én igenis alkalmat adtam önnek rá, hogy ön vigye bíróság elé a dolgot. Én "nem vagyok sem főpap, sem főrendiházi tag. Egyszerű zsidó hírlapíró vagyok. Engem könnyen citálhat bírósághoz. Fölemelt fővel, az igazság örökerejű tudatával lépek a törvény elé. ־ Szabolcsi Lajos.