Egyenlőség, 1918. július-december (37. évfolyam, 27-51. szám)

1918-07-06 / 27. szám

nek nyaralni. Maré egyet ki is dobott. .. Kubák.­ Személyesen. Ezek után­ nem zárkózhato­an el attól,­­hogy a cikk tartalmát közhírré ne tegyem. Tehát: idefigyelni, zsidók! ne menjetek Tirolba nyaralni. Tirol nem nektek való hely. Tirol csak a fiaitoknak Való, akik a divatos nyaralóhelyektől néhány kilomé­­­terrel dél felé nyaralnak, sőt felelnek, hogy a tavaszi és őszi saisonról, amelyeket ugyancsak Tirolban van szerencséjük eltölthetni három év óta, ne is beszél­­jek. Tirol csak a fiaitoknak való, magyar zsidók, a fiaitoknak, akiket Kubák nem dob ki és akik ezért a főállatért, vagy legalább­ érte is, verekszenek a talián határon, érte, Kubákért, azért, hogy nyugodt Lan tenyészthesse az állatait és bogarait ez a Kubák. Ez a dühös hazafi. Aki az innsbrucki újságokban ve­­rekszik a­­zsidókkal. Ahelyett, hogy a Montellon ve­­rekednek az olaszokkal. És a franciákkal. És az an­­golokkal. És a csehekkel. És a tótokkal. Zsidók! Itthon maradni! Itthon? Itthon maradni? Szó sincs róla.­Lehet itthon is maradni, lehet,­ de nehéz. Gyomor kell hozzá. Gyomor, amely beveszi azt a sok álpatetikus szamárságot, amelyet jobbról Fényes László hörög, balról Huszár Károly hörög az itthonmaradottak fü­­­lébe. A zsidókról. Arról hogy hogyan élnek a zsidók itthon. A zsidók persze nem is sejtik, hogy hogyan élnek ők itthon? Hogy legalább sejtsék: elmondom. Elmondom hogyan telik el — Fényes Károly szerint־ — egy itthonmaradt zsidó napja. Elmondom, hogyan képzeli Huszár László, egy pesti zsidó egy napját 1918-ban.­­Körülbelül így: A zsidó nyolckor­ felkel. Mialatt jobb kezével felkel, balkezével leszorítja az egyetemen tanuló ke­­resztény ifjuság percentjét, öt fokra 0 alá. Kilenctől tízig a zsidó­ lapot, napilapot alapít. Tízkor ״ terv­­szerűen kicseréli a keresztény magyar középosz­­tályt és intelligenciát.“ Ez igénybe veszi idejét tizen­­egyig. Tizenegytől tizenkettőig: irányítja a sajtót. Tizenkettőkor: vendéglőbe tér be. Ebéd után: átül a kávéházba. Kettőkor: kikocsizik a lóversenytérre. Háromkor: ráfekszik. A keresztény sajtóra és a vi­­lágnéz­etre tudniillik. Négykor: felkel a keresztény sajtóról és mintha mi sem történt volna, visszavonul vitrinesei közé. Négytől ötig: pöffeszkedik. Ötkor: a Gerbeaudba autózik. Hattól-h­étig: fényt űz. Héttől nyolcig, az Operában ül. De nem várja a végét. Opera után színházba megy. Ott van kilencig. Ki­­lenckor még gyorsan benéz néhány koncertbe. Tíz­­kor megvacsorázik. Tizenegykor­, helyet foglal a kabaréban. Féltizenkettőkor megjelenik az orfeum­­ban. Záróra után felmegy a Nemzeti Kaszinóba kár­­tyázni. Ott kártyázik kivilágos kivirradtig. És ez így megy már négy éve. Legalább Fényes László és Huszár Károly az, mondják. És ki fog kételkedni abban, amit két ilyen gentleman mond? Én nem fogok. Én nem is kétel­­kedem benne. Nem én. Noha titokban kicsit csodál­­kozom ezeken a zsidókon.. Hogy ,ennyi mindenre rá­­érnek. Kezdve a t­öffe­szkedéstől ,egészen a, Magym׳ intelligencia kicseréléséig. De azért nem kételke­­dem. Pedig nem is tudom, hogy hogyan kell kicse­­rélni az intelligenciát. ." . Egy­­szónak is száz a vége: a zsidó itthon se legyen.­ Itthon csak fontos foglalkozású­ embernek van helye. Orvosoknak? Nem. Kereskedőknek? Nem. Iparosoknak? Bérlőknek? Hivatalnokoknak? Ügyvédeknek? Gyógyszerészeknek? *Szó­ sincs róla. Itthon, ismétlem, csak fontos foglalkozású emberek­­nek van helye, olyanoknak, mint amilyen Fényes László és Huszár Károly. Akik az ország karaván­­­jának a haladásához szolgáltatják a kisérő zenét a parlamentben. E két fényes huszár nem egyedül att akk­oz a zsidók ellen. Még vagy 1648 pecét kontrázik nekik a macskazenéhez, amelyet ablakunk előtt adtak. Kö­­rü­lbelü­l 1648 cikk jelent ugyanis meg e héten a zsi­­dók ellen, 56 budapesti, 289 vidéki klerikális, 4 cio­­nista és 995 egyéb antiszemita lapban, amelyekben a) Balthazárt támadják, b) Prohászkát dicsérik, c) Szabolcsit támadják, d) Banghát dicsérik, e) Farkas Pált támadják, f) Ágostont dicsérik, g) Adler Illést támadják, 11) gróf Zichy Gyulát dicsérik. "... Ha beköttetném a cikkeket, tiz diszkótésű­ könyv­­óriás telnék ki belőlük. Azért ilyen kevés, mert, mint tudjuk, nagy a papirhiány. Ismertessem az 1648 cikket? Engedek a közki­­vallatnak. Nem ismertetem azokat. Azt azonban nem tagadhatom meg magamtól, hogy legalább három szép mondatot ne írjak ide az e heti szüretből, kom­­m­entár nélkül. Íme a három szép mondat: .Az első: az Egyházi Közlönyben jelent meg. Azt magyarázza, hogy miért gyűlt össze a Bangha páter hecclapjára kilenc millió koronát meghaladó összeg. Miért? Ezért: A részvényjegyzés m­otiváló ereje nem merül ki az osztalékrészesedés reményében, hanem annak impicizív lökést adott minden egyes részvény­jegy­­zőnel az elfojtott és kitörni készülő antiszemitiz­­mus ... A zsidók elleni haragjának tettekkel is kife­­jezést vél a részvényjegyzéssel adni a részvény­­jegyző . . . ״ Hol lehet a zsidók ellen jegyezni?" kér­­dezte ez is, az is és adott kiki fölöslege szerint, így jött össze a tíz millió. ״ A má­sodik mondatot Balthazárról olvastuk. Az Igaz Szó írta: ״ Eléggé meg nem fizethető saktervédő munká­­jáért a múlt napokban mély háláját nyilvánította Balthazárnak az a zsidóság, mely az Egyenlőség körül csoportosul.“ A közlemény címe: Zsidó pénz — szégyenpénz.

Next