Egyenlőség, 1918. július-december (37. évfolyam, 27-51. szám)
1918-07-06 / 27. szám
nek nyaralni. Maré egyet ki is dobott. .. Kubák. Személyesen. Ezek után nem zárkózhatoan el attól,hogy a cikk tartalmát közhírré ne tegyem. Tehát: idefigyelni, zsidók! ne menjetek Tirolba nyaralni. Tirol nem nektek való hely. Tirol csak a fiaitoknak Való, akik a divatos nyaralóhelyektől néhány kilométerrel dél felé nyaralnak, sőt felelnek, hogy a tavaszi és őszi saisonról, amelyeket ugyancsak Tirolban van szerencséjük eltölthetni három év óta, ne is beszéljek. Tirol csak a fiaitoknak való, magyar zsidók, a fiaitoknak, akiket Kubák nem dob ki és akik ezért a főállatért, vagy legalább érte is, verekszenek a talián határon, érte, Kubákért, azért, hogy nyugodt Lan tenyészthesse az állatait és bogarait ez a Kubák. Ez a dühös hazafi. Aki az innsbrucki újságokban verekszik azsidókkal. Ahelyett, hogy a Montellon verekednek az olaszokkal. És a franciákkal. És az angolokkal. És a csehekkel. És a tótokkal. Zsidók! Itthon maradni! Itthon? Itthon maradni? Szó sincs róla.Lehet itthon is maradni, lehet, de nehéz. Gyomor kell hozzá. Gyomor, amely beveszi azt a sok álpatetikus szamárságot, amelyet jobbról Fényes László hörög, balról Huszár Károly hörög az itthonmaradottak fülébe. A zsidókról. Arról hogy hogyan élnek a zsidók itthon. A zsidók persze nem is sejtik, hogy hogyan élnek ők itthon? Hogy legalább sejtsék: elmondom. Elmondom hogyan telik el — Fényes Károly szerint־ — egy itthonmaradt zsidó napja. Elmondom, hogyan képzeli Huszár László, egy pesti zsidó egy napját 1918-ban.Körülbelül így: A zsidó nyolckor felkel. Mialatt jobb kezével felkel, balkezével leszorítja az egyetemen tanuló keresztény ifjuság percentjét, öt fokra 0 alá. Kilenctől tízig a zsidó lapot, napilapot alapít. Tízkor ״ tervszerűen kicseréli a keresztény magyar középosztályt és intelligenciát.“ Ez igénybe veszi idejét tizenegyig. Tizenegytől tizenkettőig: irányítja a sajtót. Tizenkettőkor: vendéglőbe tér be. Ebéd után: átül a kávéházba. Kettőkor: kikocsizik a lóversenytérre. Háromkor: ráfekszik. A keresztény sajtóra és a világnézetre tudniillik. Négykor: felkel a keresztény sajtóról és mintha mi sem történt volna, visszavonul vitrinesei közé. Négytől ötig: pöffeszkedik. Ötkor: a Gerbeaudba autózik. Hattól-hétig: fényt űz. Héttől nyolcig, az Operában ül. De nem várja a végét. Opera után színházba megy. Ott van kilencig. Kilenckor még gyorsan benéz néhány koncertbe. Tízkor megvacsorázik. Tizenegykor, helyet foglal a kabaréban. Féltizenkettőkor megjelenik az orfeumban. Záróra után felmegy a Nemzeti Kaszinóba kártyázni. Ott kártyázik kivilágos kivirradtig. És ez így megy már négy éve. Legalább Fényes László és Huszár Károly az, mondják. És ki fog kételkedni abban, amit két ilyen gentleman mond? Én nem fogok. Én nem is kételkedem benne. Nem én. Noha titokban kicsit csodálkozom ezeken a zsidókon.. Hogy ,ennyi mindenre ráérnek. Kezdve a töffeszkedéstől ,egészen a, Magym׳ intelligencia kicseréléséig. De azért nem kételkedem. Pedig nem is tudom, hogy hogyan kell kicserélni az intelligenciát. ." . Egyszónak is száz a vége: a zsidó itthon se legyen. Itthon csak fontos foglalkozású embernek van helye. Orvosoknak? Nem. Kereskedőknek? Nem. Iparosoknak? Bérlőknek? Hivatalnokoknak? Ügyvédeknek? Gyógyszerészeknek? *Szó sincs róla. Itthon, ismétlem, csak fontos foglalkozású embereknek van helye, olyanoknak, mint amilyen Fényes László és Huszár Károly. Akik az ország karavánjának a haladásához szolgáltatják a kisérő zenét a parlamentben. E két fényes huszár nem egyedül att akkoz a zsidók ellen. Még vagy 1648 pecét kontrázik nekik a macskazenéhez, amelyet ablakunk előtt adtak. Körülbelül 1648 cikk jelent ugyanis meg e héten a zsidók ellen, 56 budapesti, 289 vidéki klerikális, 4 cionista és 995 egyéb antiszemita lapban, amelyekben a) Balthazárt támadják, b) Prohászkát dicsérik, c) Szabolcsit támadják, d) Banghát dicsérik, e) Farkas Pált támadják, f) Ágostont dicsérik, g) Adler Illést támadják, 11) gróf Zichy Gyulát dicsérik. "... Ha beköttetném a cikkeket, tiz diszkótésű könyvóriás telnék ki belőlük. Azért ilyen kevés, mert, mint tudjuk, nagy a papirhiány. Ismertessem az 1648 cikket? Engedek a közkivallatnak. Nem ismertetem azokat. Azt azonban nem tagadhatom meg magamtól, hogy legalább három szép mondatot ne írjak ide az e heti szüretből, kommentár nélkül. Íme a három szép mondat: .Az első: az Egyházi Közlönyben jelent meg. Azt magyarázza, hogy miért gyűlt össze a Bangha páter hecclapjára kilenc millió koronát meghaladó összeg. Miért? Ezért: A részvényjegyzés motiváló ereje nem merül ki az osztalékrészesedés reményében, hanem annak impicizív lökést adott minden egyes részvényjegyzőnel az elfojtott és kitörni készülő antiszemitizmus ... A zsidók elleni haragjának tettekkel is kifejezést vél a részvényjegyzéssel adni a részvényjegyző . . . ״ Hol lehet a zsidók ellen jegyezni?" kérdezte ez is, az is és adott kiki fölöslege szerint, így jött össze a tíz millió. ״ A második mondatot Balthazárról olvastuk. Az Igaz Szó írta: ״ Eléggé meg nem fizethető saktervédő munkájáért a múlt napokban mély háláját nyilvánította Balthazárnak az a zsidóság, mely az Egyenlőség körül csoportosul.“ A közlemény címe: Zsidó pénz — szégyenpénz.