Egyenlőség, 1919 (38. évfolyam, 1-31. szám)

1919-09-11 / 17. szám

EGYENLOSÉG 1919. szeptember 11. azoknak kizárását kívánja. Elsősorban panaszolja, hogy az izraelita vallásu egyetemi ifjúságot más vallásu egyetemi ifjúság cso­­portja a tudományegyetemen és a műegyetemen az előadások látogatásában és tanulmányaik folytatásá­­ban akadályozni akarja, azoknak indexj­eit és törzs­­lapjait megsemmisíti. Mély sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a keresztény ifjúságnak a zsidó ifjúsággal szemben ta­­nusított ezen ellenséges magaviselete a műegyetemi és egyetemi tanári karok tudtával nyilatkozik meg s hogy ezen tanári karokban nem volt elegendő er­­kölcsi erő, hogy az ifjúság ezen túlkapásai ellen tilta­­kozzanak s hogy azokat megfékezzék. Értésünkre esett továbbá, hogy a műegyetemen ifjúsági karhatalmi századok szerveztetnek a zsidó ifjúság tüntető mellőzésével, dacára, hogy a túl­­nyomó részében hadviselt, sőt tiszti rangot viselő zsidó műegyetemi ifjúság örömmel és lelkesedés­­sel ajánlaná fel szolgálatait a magyar kormánynak. Másodsorban panaszoljuk, hogy ámbár Buda­­pesten az orvosi létszám 70 százalékát zsidók alkot­­ják, mindezek dacára az említett csoport a kórhá­­zakból és gyógyintézetekből kiüldözi a zsidó orvoso­­kat, a zsidó tanársegédek elmozdítását követeli; mindennek a szenvedő betegek és a főváros köz­­egészségügye adja meg az árát. De ettől eltekintve a felekezet sem tűrheti, hogy számabeli hivatott­­sággal bíró tagjain ilyen sérelem essék. Harmadsorban azt panaszoljuk, hogy az emlí­­tett csoport féktelenkedve járja be a közhivatalokat, a zsidók elkergetését sürgetve minden nyilvános hiv­­atalból és azonfelül a zsidók polgári jogainak elkob­­zását tűzte ki célul. Negyedsorban előadjuk, hogy értésünkre esett, miszerint az erzsébetfalvai rendőrség­ a községi fő­­bírót és még mintegy húsz ottani zsidó polgárt min­­den ok és alap nélkül letartóztatott, súlyosan bántal­­mazott és 3 napon át étlen-szom­jan tartott fogva anélkül, hogy bolsevista­ üzelmekkel még csak gya­­nusíthatók is lettek volna, minek a legfényesebb ta­­nusága, hogy nevezett főbíró, — maga is zsidó val­­lásu egyén, — forradalmi törvényszék előtt állott, antikommunisztikus elvei miatt. Ötödsorban azt, hogy a villanyoson utazó kö­­zönség körében a zsidóhitű lakosokat fényes nappal leszállítják, szidalmazzák s a legsúlyosabb testi bán­­talmak között fogságba hurcolják s mindehhez elég, hogy teljesen ismeretlen egyének valakire az utcán reákiáltsák, hogy az illető bolseviki. Minthogy mindezek a tények és törekvések az igazsággal és joggal, az uralkodó politikai elvekkel és államrarsonnal ellenkeznek, minthogy továbbá a súlyos csapások alatt összeroskadt Magyarország újjáépítésében a zsidó polgárság munkájára szük­­ség van, mert ez a munkásság emeli az országnak hitelképességét és életerejét, kérjük a tisztelt kor­­mányt hogy ezen sérelmeinket a legsürgősebben or­­­vosolni méltóztassék. Ezzel maradtunk Budapesten, 1919. augusztus 12-én kiváló tisztelettel. Sregesi Simon dr., Székely Ferenc, a pesti izr. hi­község , a pesti izr. h­itközség rabbija, elnöke. 3457/919. Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr ! A tegnapi nap folyamán egy beadvánnyal for­­dultunk Nagyméltóságodhoz, melyben elpanaszoltuk, hogy a fővárosban és környékén ártatlan hitfeleink­­nek milyen súlyos inzultusokat kell eltűrniük. A mai napon megjelent nálunk Buchsbaum Hen­­rik budapesti lakos, ki az idecsatolt jegyzőkönyv adatai szerint elpanaszolta, hogy Dunaföldváron egy Szegeden toborzott tiszti csapat, úgynevezett „fehér gárda“, állítólag egy Prónay nevű huszárszá­­zados vezetése alatt önkényesen magához ragadva a hatalmat, erőszakosan és oly módon rendelkezett élet és vagyon felett, amely civilizált országokban szinte hallatlanul áll és amely sem Nagyméltóságod intencióival, sem kormányzatának céljaival össze nem egyeztethető. Tekintve, hogy a jegyzőkönyvben felemlített esetekben megsarcolt és kivégzett egyének kizáró­­lag zsidók, ennélfogva hitközségünk nevében, mely az ország zsidó lakosságának érdekében közbenjárni mindig kötelességének tartja, azzal a kérelemmel fordulunk Nagyméltóságodhoz, hogy üldözött hit­­sorsosaink élet- és vagyonbiztosságának megvédése céljából a szükséges intézkedéseket megtenni és oda­­hatni méltóztassék, hogy egyes katonák martaló­­cokká lesülyedve, a közbiztonságot ne veszélyez­­­tessék.­­ Nagyon lekötelezné hitközségünket Nagyméltó­­ságod, ha teendő intézkedéseiről és elhatározásáról, a kedélyek megnyugtathatása céljából elöljáróságunk­­at értesíteni méltóztatnék. Budapesten, 1919. augusztus 12-én. Kiváló tisztelettel: A pesti izr. hitközség elöljárósága. Br. Gábor Gyula Székely Ferenc főtitkárh. e!׳־־ ök. (További akták és a miniszterelnök válasza a jövő héten következnek.) Mi vagyunk az áldozatai azoknak a rettenetes társadalmi és politikai felfordu­­lásoknak, melyek Magyarország életét az elmúlt fél­­évben feldúlták. Senki e végzetes napokban annyit nem szenvedett, mint a zsidók. Elsősorban a zsidó­­kereskedő volt az, ki a ke­­reskedelmi és ipari élet végzetes összeomlásában el­­vesztette becsületes munkájának eredményét, azét a kereskedői munkáét, mely egyúttal Magyarország felvirágzását jelentette az elmúlt ötven évben. A kom­­munizmus megölte a kereskedelmet, vagyis tönkre­­tette a zsidó középosztályt. A zsidó lateiner, ügyvéd és közhivatalnok állásnélkülivé vált. És amikor a kis­­emberek exisztenciája is összedőlt a forradalmaké

Next