Egyenlőség, 1920 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-03 / 1. szám
D EGYENLŐSÉG a morúság bármely időszakából, van-e egy szó, egy hang, egy gondolat, amely nem arra buzdít a zsidó hitnek kiirthatatlan meggyőződésével, hogy felekezeti becsületünk elválaszthatatlan a haza védelmétől; tekintsetek a zsidó értelmiség bármely osztályára: a zsidó orvos, biró, művész, tudós és a többiek, mind mind neme büszkén hirdette e haza határain túl is, hogy tudománya, művészete izig-vérig magyar és semmi más ! A háború zsidó halottai, élő rokkantjait, meg hadifogságban sínylődő testvéreinket számoljátok össze s meglátjátok, milyen arányszámmal szerepel a zsidóság a haza katonai védelmében. Beszéljenek a számok. Magyarország lakosainak vallásszerinti megoszlása az utolsó népszámlálás hiteles adtai szerint Római katholikus . . . . 47.84% Görög katholikus . . . . 10.94% Görög keleti . . . . . 13.64% Református . . . . 14.62% Ágostai evangélikus . . . 7.80% Unitárius .... . . . 0.41% Zsidó .... . . . 4.67% A többi jelentéktelen aránnyal szerepel. Ha a háború zsidó áldozatai a veszteség 4.67%-át tennék ki, akkor nem gyászolná minden család a háborúban elesett fiait. A zsidó sirhantok beszélnek, a béna zsidó katonák mankói jelentkeznek, vétkezik a magyarság ellen, aki gúnyt űz e szenvedésből s meglazitja a csatamezükön vérrel megpecsételt erős bajtársi köteléket. Békében és háborúban, a múlt küzdelmeiben és a jelen gondterhes feladataiban tettekkel tényező volt a zsidóság, s az kíván lenni a nemzeti egységes erő minden megnyilvánulásában. E vágyakozás charakter indelebilis, kitörölhetetlen, mint az ecclesia militans keresztsége, ezt el nem pusztíthatja sem üldözés, sem cselszövés, mert a hazához való ragaszkodásunk velünk született tulajdonságunk és elvitathatatlan jogunk. E jogosultságban rejlik a zsidóság politikai értéke. Az pedig, hogy e jogával élni kíván , a zsidóság politikai kötelessége. III. Erőpróbája a hazai zsidóság magyar nemzeti jellemének , a nemzetgyűlési választáson való részvétele. Uj pártalakulások, uj felfogások, a keresztény erkölcsnek, mint kizárólagos nemzeti alapnak szerepeltetése, a zsidóságra uj politikai feladatokat ró. Elismerjük a keresztény morál minden fenségét, elismerjük, hogy a magyar nemzeti haladás irányító erőssége a keresztény szellem, de e keresztény etika tiszta értelmezése nem zárja ki, hogy a zsidó hitük■hoz ragaszkodó magyarok ne lehessenek önzetlen napszámosai a nemzeti regeneráció gigászi munkájának. A szeretet és alázatosság pillérein nyugvó keresztény világnézet nem utasíthatja el azoknak־ alkotó tevékenységét, kiknek erkölcsi és vallási fimdamentumát az egy Istenhez való bibliai hűség képezi. Évezredek tanulságai hirdetik, hogy a zsidó vallás soha nem állott semmiféle fejlődés haladás útjában, mit akarják lerántani hithűségünket politikai vonatkozások kopár mezejére, az idővel dacoló maradandóságot, a múlandóság kétes értékű tételei közé ... Bölcsen mondta a miniszterelnök csongrádi programmbeszédében: az igazi keresztény szellem nem ismer gyűlöletet, sem üldözést. S most mégis tömegek ajkán politikai jelszó felekezetünk nyilt üldözése. Világhírű büntető kódexünk a vallást, hitfelekezeteket védő szakasza, melyeknek forrása az 1843-iki törvényjavaslat (Deák, Eötvös, Szalay László is részt vettek benne) az új Magyarország egyik alkotmánybiztosítéka, szigorú büntetést ró az izgatókra s most mintha feledésbe ment volna e törvényhely : nincs államügyész, ki a zsidóság gyalázásaiért vádat emelt volna . . . De Bánk Bán jusson eszünkbe: ״ Munkálkodó légy, ne panaszkodó.“ A zsidóságnak nyugodt méltósággal, türelmes erővel kell összefognia, hogy a felekezeti türelmetlenséget szító elemek ne ingassák meg még jobban egy vesztett háborúban megfogyatkozott nemzeti tekintélyünket. Ha szabad volt megszervezni a bennünket támadó antiszemitizmust, meg kell szervezni a védekezésünket. A szervezkedés korántsem kihivó ellenállás, vagy a gyűlölet viszonzása, hanem felvilágosító munka legyen a zsidó önkormányzat teljes kiépítése útján. A törvényesen elismert felekezeteket egyforma védelemben köteles az állam részesíteni s ennek , közjogi elismerése felekezetünk nemzetenk illési képviseletében jusson kifejezésre. Kétkamarás parlamenti rendszerben a felső kamarában minden elismert felekezet egyházi és világi képviselője helyet foglal, hogy őrködjék az egy■־ háza szabadsága felett s ha sérelem éri, a parlamentben kereshessen orvoslást. A magyar zsidóságnak a magyar országgyűlés egyik házában sem volt képviselete. Hogy a múlt kormányai a kinevezés jogának gyakorlását mellőzték, ez ellen befolyás nem volt gyakorolható, de hogy a zsidó hitvallású népképviselők — egy-két kivétellel — jobban szerették, ha felekezeti sérelmeink nem zavarták őket törvényhozói bokros teendőikben, ezt fájdalom, konstatálni kell. Bátor szókimondással egyesültünk a nemzetgyűlési választásokon felekezetünk védelmére. A recepció írott malaszt, ha reácáfolnak a tények. A zsidóság 1840 óta egyebet sem tett, mint a magyar kultúrába való teljes beolvadását építette. A nemzetgyűlésre vár az épület betetőzése. Ha a választások annyit sem biztosítanak a kisebbségek védelmére, hogy a zsidóság jogos panaszai, sérelmei a nemzet színe előtt feltárhatók legyenek, akkor megérdemeljük a mellőztetés minden hátrányát — mert önmagunkkal nem törődünk. A titkos szavazati jog a fegyverünk, jogaink biztositására, lelkiismeretes politikai meggyőződésünk s pahad nyilvánítására. Ha most is az oppor^^i$^'S^elS rel bennünket s nem törekszünk an^186|^ Vélünk érző, igazunkat megértő és ^l^kezdi jogos keinket bátran szószólóink, akkor^^mi^^j^píá: isidóság •ür jobbrafordulását. 1920. január 1.