Egyenlőség, 1920 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1920-07-10 / 28. szám

1920. Julius 10. EGYENLŐSÉG________________________________________3 tartozás, nem a rang, hanem a képesség, a tehetség, az akarat s a tudás, akkor ellene komoly kifogást emelni majdnem lehetetlen. Ha nem tudunk annyi ügyvédet, tanárt, mérnököt, orvost kiképezni, amennyi kiképzésre jelentkezik, addig is, míg iskoláink befogadó képességét s a kiváló oktatók számát megfelelően növelhetjük, nem baj, ha korlátolt számban veszünk fel növendékeket. Ha a diplomás emberekben való termelés nagyobb annál, mint amely a magyar szükségletnek általában megfelel, csökkentsük. De ne a tehetségesek érvényesülésének a rovására! A csökkenés ne azt jelentse, hogy a renyhék, a lusták érvényesülnek a kvalitásosokkal szemben, hanem kiválasztást jelentsen, a tehetségesek kiválasztását, ettől a kiválasztástól mi zsidók nem félünk! Ez nekünk csak hasznunkra válhat és 1ia mindjárt a zsidó diákok közül is nem egyet tartana vissza attól, hogy lateiner pályára lépjen s szorítana az iparosmesterség s a kereskedés rendszerint sokkal jövedelmezőbb foglalkozási ágaira. A rossz diákok kirekesztését örömmel látjuk. Semmi szükség rájuk, akár zsidók, akár keresztények. A mai nemzedéket, a háborús évfolyamokat úgyis elég rosszul s hiányosan mivelték ki, legyenek a következők különbek! Ha azonban a numerus clausus dolgában akár a törvény, akár a törvény végrehajtása nem a tehetség méltánylásának útját egyengetné, hanem bizonyos véletlenek: osztályhoz, párthoz, felekezethez való tartozás szerint töltené be a korlátolt kereteket, jó lesz nem megfeledkezni arról, hogy a numerus claususnak is két oldala van. Nemcsak azokat sújtja, akiket kizár az érvényesülés lehetőségéből, de azokat is, akiket a kizártak elmaradt teljesítményeitől megfoszt. Ha a kizártak csoportja a tehetségtelenek csoportjával azonos, ezt a veszteséget könnyű elviselni. De jaj annak a társadalomnak, amely lehetséges emberek munkájától fosztja meg magát. Amit a belső, a gazdasági front összeomlásával a világháborúban elvesztettünk, csak fokozott és jobb termeléssel szerezhetjük vissza. A termelés javulásának egyik legfontosabb tényezője a tehetséges és képzett munkások számának növelése. A zsidóhitű tehetséges munkok kizárása az újjáteremtés nagy munkájából sokkal, de sokkal súlyosabb veszteséggel járna a magyar társadalomra, a magyar szellemi és gazdasági életre, mint azokra a zsidó diákokra, akiknek az érvényesülése elé Magyarországon akadályokat gürdítenek. Előfizetőinkhez! Az Egyenlőség, tekintettel a nyomdai előállítás egyre fokozódó költségeire, kénytelen előfizetési árát július 1־ től mérsékelten felemelni 140 koronáról 200 koronára. Egyes szám ára tovább is öt korona. Azokat az előfizetőinket, kik megtehetik, tisztelettel kérjük, hogy az árkülönbséget nekünk a mai számunkhoz mellékelt postautalványon beküldeni szíveskedjenek. Nem indokolunk bővebben. Arról van szó, hogy az Egyenlőség a mai időkben, mikor minden oldalról üldözik, hivatását tovább is zavartalanul teljesíthesse. Aki küzdelmünket megérti és méltányolja, az igyekezzék a julius 1-i félév alkalmából új előfizetőket szerezni lapunknak. 1920 julius 1. Az Egyenlőség. X X X X X X X Irta: dr. Fábián Béla. Vázsonyi bukott miniszter volt. Az utolsó királyi audienciáról jöttünk és utoljára állott meg az igazságügyminiszteri autó a demokrata pártkör előtt. A termek tömve voltak Vázsonyihoz jóban-rosszban hűséges demokrata választókkal. Az emberek szűnni nem akaró tapssal, éljenrivalgással ünnepelték Vázsonyit és hiába intették a korifeusok csöndre, nyugalomra ahíveket, a tömeg hallani akarta a vezért. Vázsonyi halkan beszélt, nyugodtan, talán kissé lemondóan: vezér a sikertelenül vívott harcok után. A küzdelmeiről beszélt, a «barátaival» vívott harcokról, hogy állott egész minisztersége alatt örökös an gazdában a jobboldali és baloldali vakok és megveszettekkel, hogy akarta demokratikus reformok útján és a gonosz ösztönöket felszító kalandorok eltiprásával megmenteni az országot a rettenetes sorstól, melyet ő előre látott: a forradalomtól. — Nem sikerült — és itt lemondólag intett a kezével. — Úgy látszik, ez az ország arra van kárhoztatva, hogy itt a gonoszok és rosszfejűek erőivel életre keltessenek a sötét állati indulatok, hogy ezeknek minden fajtája és minden formája szántsa véresre a magyar földet. — És mégis van az én miniszterségemnek egy eredménye! — és itt ismét felcsillant a szeme és előttünk állott az 11, harcrakész keményöklű vezér, aki még nem vesztette el a jövő reménységeit. A hangja csupa melegség, ezt a szeretetet sugárzó szint a hangjában, ezt a családias érzést a múltban csak akkor éreztem, mikor a Désy-per nagy diadala után a pártkörben arról beszélt, hogy ő Lukács legnagyobb bűnének nem a választási milliók elfogadását tartja, hanem a kis-zalatnai házat, azt a tényt, hogy pénzeknek szerzése végett el tudta adni a lakot, melyben szülei éltek, a kúriát, ahonnan az ő fényes karrierje kiindult. — És mégis van az én miniszterségemnek egy eredménye! — csengett át a hangja az emberek lelkén. — Azon a napon, mikor ezen az országon végigszaladt a hir, hogy én a kisemberek származéka, minisztere lettem a királynak, hány és hány becsületes dolgozó ember, hány gyermekeinek élő anya simogatta meg a kisfia fejét, nézett bizakodással a gyermeke szemébe:״־ Igen fiam, még belőled is lehet miniszter... — És ha ez lett volna az én miniszterségem egyedüli eredménye, hogy itt a miniszteri kinevezéseknél uralkodó osztályozás elve megtöretett, én nem sajnálom a harcokat, melyeket vívtam, ismét egy lépést tettünk előre a demokratikus haladás felé. * Itt 15 sort a cenzúra törölt. Árulója a magyar zsidóságnak, aki a községi választásokon nem jelenik meg és nem szavaz a nemzeti demokrata párt jelöltjeire.