Egyenlőség, 1920 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1920-08-07 / 32. szám

1920. augusztus 7. egyénlőség Hevesi dir. gyászbeszéde Verebély Artur felett. ... Bölcseink azt tanítják, hogy mikor az ember meghal, egy hang süvít végig a mindenségen, bejárva a világot egyik végétől a másikig. Különösen áll bölcseink ez a tanítása az oly szomorú esetre, amely véget vetett Verebély Arthur értékes életének. Elővigyázatosság, bölcsesség, hazaszeretet hasztalan szól a néma sebajkakhoz: záruljatok be örökre . A hang elterjed és a hit meg nem áll, mig ki nem tör az ézsaiási panasz: ״ Hogy lett megbélyegzetté a becsülettel bíró város, mely terve volt jogrenddel, melyben igazság honolt és most gyilkos tanyája.“ Vájjon kit hívjunk tetemre e koporsó felett? Bűnös izgatást, a lázas izgatottságot, a féktelen szenvedélyt, a politikai rövidlátást, a gonoszságot, a nyegle hősködést, mely dicsőséget lát a gyűlöletben, vagy a gyávaságot, mely sötétben bujkál, mely ártatlanokra és védtelenekre tört? Nem hívunk tetemükre senkit, mert e koporsó mellett két fönséges alakot lát a mi képzeletünk reáhajolni, reáborulni e ravatalra, melyen az áldozat pihen. Az egyik a hazaszeretet géniusza, mely megsiratja a hazaszeretet minden erényével megáldott férfiút, az értékes, kiváló embert, akinek munkáját, szaktudását, szent buzgalmát e honnak újjáépítése már hiába várja, a nemzet géniusza meggyászolja a hűséges munkást és gyászának elégiáján átcsendül a szó : záruljatok le örökre ti néma sebajkak! Ne hirdessétek a szomorú végzetet, mely egy drága életnek véget vetett; mert a magyar nemzet erkölcsi reputációjánakugatásáról van szó és e koporsó felett minden ember fogjon össze, megértve, hogy a magyar nemzet erkölcsi reputációja szent A másik alak, mely e koporsóra borul, az ősanya Ráchel, aki siratja gyermekét és az ősanya felemeli szavát: ״ Ne üldözzétek és ne gyűlöljétek az én gyermekeimet, az én gyermekeim vannak olyan jók, mint más anya gyermekei.“ Isten szent igéjét hozták el egykor e világra és nem szűntek meg erkölcsi eszményeket követni, munkában, értelmiségben és becsületben versenyeztek embertársaikkal és erkölcsi színvonalukat nem vesztették el soha. Ha bűnük van, az is testvéreiknek, embertársaiknak a bűne és ez nem bennük, hanem a korban, a világban és az emberi tévelygésben gyökerezik. Mit ér koholmányt koholmányra halmozni, vádat váddal tetézni, a rágalmat művészetté avatni és a fondorkodást végletekig vinni; jobb és bölcsebb megbecsülni a hűséges szívet, odaadó lelket, az alkotó elmét és a dolgozó kart, jobb és bölcsebb a gyűlölet és az ármány sötét felhőit eloszlatni, hogy az igazságnak napja ragyogjon és tündököljön háborútlanul. A lelkünk hallgatja e szentséges szózatot és úgy érezzük, hogy a fájdalomban is felemelkedünk itt e ravatal felett, amelyet oltárnak nevezhetünk, mert áldozat nyugszik rajta. Verebély Artur nyolc sebére megfogadjuk, hogy magyar hazánkat változatlanul hűséggel szolgáljuk, ezt a hűséget meg nem tagadjuk, ezt a hűséget a szenvedések közben acéllá kovácsolt zsidó akaraterővel és kitartással mindenkor megőrizzük. Amen ! A szívekbe markoló beszéd után Horváth Lipót dr., a Magyar Általános Takarékpénztár igazgatója lépett a ravatal mellé és meghatottságtól elfúló hangon mondott búcsúbeszédet, amelyben többek között a következőket mondotta: Eljöttünk utolsó utadra Verebély Artúr! Éppen téged, a legszelídebb embert, a legcsendesebb munkást. Na jólelkű finom embert, aki nem kereste a feltűnést, került minden hangos szót, éppen téged tett meg a sors egy vértanúság hősévé. Nem lehetett véletlen, ami itt történt, nem vak játéka volt az a véletlennek, úgy látszik, hogy egy ilyen, szelíd emberre volt szükség. Az orgyilkos tőre le fogja szedni a hályogot, mely elborítja a szemeket. Ennek az országnak, melynek letiprását, sajgó sebeit mi is végigszenvedtük, ennek az országnak az organizmusa beteg. Nekünk is fáj ez, mert mi is oly jó gyermekei vagyunk, mint bárki más. Itt a cenzúra 4 sort törölt. Amikor a mi munkánkat is összeomlani láttuk, nem csüggedtünk el, újra összefogtunk, újra építeni kezdtünk. Az élet minden szála ideköt bennünket. Itt nyugszik a mi alapunk. Innen minket senki el nem téphet. Mi dicső öntudattal tovább fogunk építeni. Ne essünk kétségbe, mert a magyar föld bűvös erejével mindig megtenni a magyar géniusznak azt az erejét, mely a sötét utakon átvezet. Az angol Magna Charta-val egyidős a magyar alkotányosság első alapköve. És ezt az alkotmányosságot a magyar államférfiak bölcsessége és vezetőképessége meg fogja menteni. A förgeteg el fog múlni, el fog csendesedni és a mi becsületes munkánk ismét élni fog. Utolsó utadra kisérünk most téged, Verebély Artúr, elviszed oda magaddal szívünk melegét, lelkünk mély fájdalmát. Mi, a Magyar Ált. Takarékpénztár Igazgatósága egyik oszlopos tagját veszítettük el benned, a kartársat, az igazlelkit őszinte, hű barátot. Csendes, nyugodt sírban fogsz pihenni. — Verebély Artur, Isten veled! A meggyilkolt Verebély Artúr igazgatótársának búcsúszavait az ezrekre szaporodott gyászközönség elragadtatottan hallgatta. A szertartás befejezése után a sirhoz vitték a koporsót, ahol még Szögijén Leó dr., az Általános Takarékpénztár tisztviselői nevében mondott búcsúbeszédet. Egy óra is elmúlt,, amikor a sirt fölhantolták és a hatalmas gyászközönség a sirtól eltávozott. Gyászistentisztelet a zsidó mártírokért. A pesti zsidó hitközség összes templomaiban, szembós első napján — szeptember hó 5-én — ősi szokást követve, a zsidó mártírok lelki üdvéért gyászistentisztelet lesz. A pesti hitközség mintájára ezentúl természetesen a vidéki hitközségek is áldozni fognak a zsidó vértanuk emlékének, amint azt a németországi hitközségek már 1096, illetve 1349 óta minden esztendőben megteszik. A gyászistentisztelet rituáléja a wormsi, nürnbergi, illetve kölni memorkönyvekben levő és idevágó előírásokat követi, elmondásra az azokban szereplő imádságok és gyászénekek kerülnek. A szekbét elsején megtartandó istentiszteletek az elsők lesznek a maguk nemében hazánkban. ...