Egyenlőség, 1920 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-18 / 38. szám
2 Löw Immánuel újéve« — Házi istentisztelet a szegedi főrabbinál — Szeged, 1920 szeptember. A nagy alföldi városra didergően borul rá a reggeli köd. Szeged a kora ősz hervadásos színeiben szunnyad, az üzletek zárva, a kávéházakban alig egy ember. Rós Hajónok napja van és Szeged önérzetes, kemény zsidósága ünnepel, s dolgos két kezét, mely máskor fáradhatatlan a munkában, ma imára kulcsolja. A templom felé özönlik a nép. Sudár növésű, biztos tekintetű férfiak xxxxxxxxxx xxxx xxxxxxxxxxxxx x x x x S benn, fenségesen pompás csarnokban acélos erővel hangzik fel az ima, s repül az északi széllel Újszeged felé, ima Magyarország épségéért, édesmindnyájunk boldogságáért. A szegedi pap, Löw Immanuel, vájjon mit csinál ma? Ujév reggelén szive nem szorul-e össze, hogy népének a szószékről nem ő hirdeti az igét? Magas, magyarruhás alakja vájjon rágörnyed-e bús egyedüllétben az imakönyvre, ma, midőn Izrael év- meg évezredes népe ime újra egy homokszemet perdít le az idő örök olaján ? A templomtól pár lépésnyire eső házába átzendül-e az orgona, s két szeméből vájjon leperdül-e a könny az aranyrojtos magyar nyakravalóra ? Löw Immanuel nincsen ma egyedül. Az ügyészség x xxx x xxxxxxxxxxxx utat engedett tíz előkelő szegedi zsidó férfinak, kik el óhajtottak menni szent újév reggelén Löw Immánuelhez, hogy segítőkül szolgálnának neki Isten és a haza dicséretében. Löw Immánuelhez ma beléphetett, ajkukon hívei üdvözletével, a község tíz kiküldöttje. Mert Löw Immánuel hívei ma is hívei maradtak, kik remélik, hiszik, tudják, hogy a főpap feje felől el fog, el kell múlnia a rettenetes félreértés napfogyatkozásának s ki kell derülnie, hogy a szegedi pap ragyogóan magyar és becsületes múltjának ezernyi órája nem válhatott x x x x x semmivé, x x x x x x x x x renegát, Holländer Sándor x x x x x X X X X X X Löw Immánuel házi őrizetben van. A kapuban szuronyos őr, aki az ügyészség írásos engedélye nélkül senkit be nem ereszt. Elmentem az ügyészségre s látogatási engedélyt kértem. Azt mondtam, hogy kisgyermekkorom óta ismerem, itt nevelkedtem, évek óta elszakadtam Szegedről s most, az ő megpróbáltatása idejében boldog s becsületét, magyar tisztességét napfényre hozó uj esztendőt akarok kívánni neki. Udvariasan, de határozottan elutasítottak, megengedték azonban, hogy mondanivalóimat írásban juttassam hozzá, de csak rajtuk keresztül. Löw Immanuel levelezhet, de cenzúrázzák minden sorát, melyet ír, s melyet kap. A telefon néma a pap asztalán. De kedves virágai megmaradtak s Löw Immanuel, ha szeme elfáradt az olvasásban, szeretettel hajlik az őszirózsák fölé. Szeged zsidósága szentül bízik, hogy ezek a rózsák megvigasztalják Löw Immanuel szivét s eljön az idő, midőn újra az ő hatalmas hangján repül a fohász Istenhez... A zsidó egyetem felállításának az eszméje óriási visszhangot keltett nemcsak csonka Magyarországon, de országszerte. Cikkünkre való hivatkozással özönével érkeznek a levelek tanácsokkal és ajánlatokkal s az ünnepi istentiszteletek alkalmával, a még nem is létező egyetem céljaira százezereket adományoztak lelkes zsidók. Haller miniszter megígérte, hogy ezen a héten fog nyilatkozni a zsidó egyetem kérdéséről. A numerus claususról szóló törvényjavaslat, hír szerint, Bernolák módosításával, fog keresztülmenni, amely kimondja, hogy a hallgatóságnak legalább 5 százaléka zsidó kell, hogy legyen, de ez a ״ legalább“ nem vigasztal bennünket túlságosan ! így is sok ezer zsidó diák fog kiszorulni az egyetemről s ezekről gondoskodni: létkérdése a magyar zsidósságnak. Külföldön ezek a diákok nem tanulhatnak, mert a külföldi tartózkodás nagyon drága, de nem tanulhatnak azért sem, mert kérdéses, hogy nostrifikálni fogják-e okleveleiket Magyarországon. Számukra — és számunkra! — a kérdésnek csak egyetlen megoldása képzelhető, az, ha a zsidó egyetem ad módot tanulmányaik folytatására. Bizonyára nem lesz könnyű megvalósítani a zsidó egyetem eszméjét, mi azonban ezentúl szüntelen küzdeni fogunk érte és minden magyar zsidónak becsületbeli kötelessége, hogy ebben a küzdelemben részt vegyen ! 1920 szeptember 18 EGYENLŐSÉG Egyetemi tanárok a numerus claususról. /׳ Az Egyenlőség tudósítója meglátogatta az egyetem tanárait és véleményüket kérte a numerus claususról. A nyilatkozatok közlését ma megkezdjük. Kmetty Károly dr., a közjog tanára: — Azt hiszem, rólam mindenki tudja, hogy a legrégibb antiszemiták egyike vagyok. De ugyancsak én vagyok az, aki a szerzett jogok tiszteletben tartását és a jogegyenlőséget halálig védelmezem. Az én antiszemitizmusom teljesen más, mint a mai hirtelen keresztények és a nagyszámú kitértek antiszemitizmusa. Azok szemében én természetesen zsidóvédő vagyok, akárcsak Rákosi Jenő. A keresztény orgánumokba azonban nem írok, hanem tíz éve Az Újságba dolgozom. — A numerus claususról negyven évi tapasztalatok alapján állapítom meg nézeteimet. Előre kell bocsájtanom, hogy az ezirányú minisztériumi rendeletet, valamint az egyetemi törvényjavaslatot nem ismerem. Még az újságból sem. Annyit azonban mondhatok, hogy ha megcsinálják, sokáig nem lesz életben. Az én antiszemitizmusom az, hogy utánozni a zsidót, felvenni vele a versenyt minden téren, de nem jogfosztottá tenni. Úgy tudom, a törvényjavaslatban öt százalékra akarják kontingentálni a felvehető zsidó hallgatók számát Azt mondják, hogy azért jelölik meg az öt százalékot, hogy ezáltal biztosítva legyen az, hogy öt százalékot fel kell venni. A zsidók érdekében van ez a meghatározás, mondják. Holott nem így van. Mert ha nem jelölnének