Egyenlőség, 1920 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1920-02-21 / 8. szám
■Egyes számára három korona. XXXIX. évfolyam Budapest, 1920. február 21 . *?ám. EGYENLŐSÉG *maauntMttito^irmsixxiESi Szerkesztőség és kiadóhivatal, BUDAPEST, V., Személynök-utca 25. szám. 1 Telefonszámok: Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvliadóvállalat .............. 95—28 Nyomda........................................ 98—70 A MAGYAR ZSIDÓSÁG POLITIKAI HETILAPJA. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztette 1886—1915 Szerkeszti SZABOLCSI MIKSA. DE: SZABOLCSI LAJOS. Hirdetési osztály: VII., Kertész utca 16. szám. Előfizetési feltételek: Egész évre ........100 korona Fél évre ............. Negyed évre........ 50 korona 25 korona Még egyszer a ״ zsidókérdésről“. Irta: Székely Ferenc. Szándékosan írok ״ zsidókérdést״. A macskakörmékkel azt akarom újból meg újból kifejteni, hogy az egész ״ zsidókérdés“ abba a kategóriába tartozik, amelyről Kálmán király bölcs törvénye azt mondta, hogy: De strigis quae non sunt, mentio non fiat. (Boszorkányok nem lévén, róluk említés ne tétessék). Igenis van egy — újságokkal, plakátokkal és röpiratokkal — dolgozó antiszemita propaganda, de zsidókérdés, mely megoldandó és megoldható volna, az nincsen. A magyarországi zsidókérdés a zsidó hitfelekezet emancipációjával és recepciójával tökéletesen és véglegesen meg van oldva. Azóta csakis zsidó hitvallású magyar polgárok vannak, akik egyforma jogokkal és kötelességekkel bírnak, mint más vallású polgártársaik Ez az egyszerű igazság és ha zsidó hitsorsosaim a lefolyt ötnegyed év tapasztalatai alapján aggódva kérdik, hogy vájjon ezt az igazságot — bármilyen kétségtelennek állítom — ma is teljes érvényűnek tekinthetik-e, erre az a válaszom, hogy feltétlenül annak vehetik, mértékben, amelyben a szenvedélyek helyett a józan ész uralma helyreáll és visszatérünk a rendes mederbe, és visszatér jogaiba a magyar nemzet egészséges életösztöne, amely parancsolóan követeli, hogy a zsidóhitű magyar polgárt hagyják élni és dolgozni az ország és a nemzet érdekében és szüntessék meg végre azt a furcsa szolidaritást, amelybe bennünket bele akarnak kényszeríteni, Károlyi!■ Mihály bandájával és Lenin internacionális zsoldosaival, akiket mi épp úgy utáltunk és utálunk, mint bárki más. Ismétlem, zsidókérdés nincs. De igenis van egy nagy és nehéz kérdés: a magyar intelligencia, illetve dolgozó magyar középosztály kérdése. Természetesen nem a földbirtokos-osztályt értem, amelyre a mai viszonyok nagyjában inkább előnyösek, hanem az intelligenciának azt a részét, amely mint állami, megyei, városi tisztviselő, mint katonatiszt, mint vasúti, postai és távirdai alkalmazott, a birói pályán és végre mint tanár és tanító kereste meg tisztes, de bizony eléggé sovány kenyerét. Ezeket fenyegeti a veszedelem két oldalról is . Egyrészről a szörnyű drágaság, mely napról-napra fojtogatja őket, másrészről a halálos bizonytalanság, hogy mi lesz velük holnap. Mert hiszen kétségtelen ugye, hogy a megnyomorított, megcsonkított, koldussá tett Kis-Magyarország nem képes a régi Magyarország egész állami, igazságügyi, katonai és forgalmi szervezetét fönntartani. És ezen a nehéz problémán töprenkedve, súlyos váddal kell illetnünk az 1867 óta hivataloskodott öszszes magyar kormányokat, amelyek bizony mindanynyian édes-kevés maradandó jót tettek a magyar intelligencia érdekében. Megvolt a jóakarat, de nem volt meg a kellő okosság. Lássuk például, hogy mit tett Japán, ahol majdnem egyidőben (1868-ban) kezdődött az úgynevezett ״ meiji“, az áttérés az európai kultúra ösvényére. Ott a kormány kiválasztotta az érettséget tett ifjak közül évről-évre a 2—3000 legtehetségesebbet és elküldte őket az európai és amerikai legelső orvosi, katonai, műszaki és kereskedelmi iskolákba, hogy onnan hazatérve, idővel Japán kulturális haladásának vezérkarába soroztassanak be. Képzeljük, hogy változó kormányaink 1867 óta ugyanezt az utat követték volna. Milyen más volna a magyar középosztály képe, de milyen más volna az ország képe is. A magyar intelligencia nem volna abban a szomorú helyzetben, hogy kevés kivétellel Válasz Sztarecsányinak: 3. oldalon. — Kiss József új verse, 8. oldalon.