Egyenlőség, 1922. július-december (41. évfolyam, 26-52. szám)
1922-07-01 / 26. szám
BUDAPEST, MEL JULIUS !ל26. SZÍ■. NECTVENEGYEDIK EV FOLT AH. A HAGTAR ZSIDÓSÁG POLITIKAI HETILAPJA '* HECIJELENK HETEIKÉNT EHTSZER SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. LIPÓT-KÖRUT 26. SZÁJA (FÉLEMELET) *• TELEFONSZÁMOK: SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS KÖNYVKIADÓVÁLLALAT 144—30; NYOMDA 92—TO SZERKESZTETTE 1886-1015 SZABOLCSI MIKSA SZERKESZTI DE SZABOLCSI LAJOS ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: EGÉSZ ÉVELI 600 KORONA, FÉL ÉVRE 800 KORONA. JUGOSZLÁVIA RÉSZÉRE EGÉSZ ÉVRE 150 DINÁJK HIRDETÉSEK FELVÉTETNEK A KIADÓHIVATALBAN: V. LIPÓT KÖRUT 28. SZÁM Orgovány Xi Istenek szomjaznak! című regényében Rhcalde France leírja az elítélteknek az utolsó negyedórádját, amikor a kétkerekű talyiga a vesztőhelyre viszi őket. A halálmámor és rémület tobzódásában ezek a szerencsétlenek már elvesztik minden gondolkozásukat a külső világgal. Nem borzongatja meg őket a szürkülő hajnal hideg fuvallata, a szemük talán már fel sem veszi az utolsó út kísérőképeit, az érzéseket is legyűrték már magukban és talán csak az agyuk dolgozik még bennük, sebesebben és tisztábban, mint mindig, a végzet jósaaitó perceiben. Számot vetnek magukkal, sorsukkal, talán az egész életük lefut az elméjükben, s a tragédiájuk talányára keresnek választ. Mikor most az Izsáki pogrom tárgyalását kezdik, ez a kép jut nekünk is eszünkbe. Mire gondért az ahárom szerencsétlen zsidó áldozat, akik felett 1919 november 18-n virradó éjszaka megdöngölték a földet és.. száras falevelekkel hintették be . Most, hogy főtárgyalást kezdenek az izsáld gyilkosok ügyében, magunk előtt látjuk az éjszakai szekeret, amelyen a gyilkosokon kívül egy bundába öltözött, egy ünneplő ruhás, s egy ruhátlan zsidó ültek. Nyikorogva, rázódva ment a szekér Izsákról a tolvajod homokbuckák irányában és csak Orgoványnál állott meg, hogy ásót, kapát és köteleket vegyen fel az utasok mellé. Vájjon mire gondolt ennek az ujfajta vesztőhelyi talyigának a három utasa, akik tudták, hogy hova megy velük a kordé ? Az előző órák eseményei után nem lehetett kétséges, miért viszik őket, a miért kell nekik ezt a szomorú utat megtenniök. Mit vétettek ? bizonyára ez a gondolat is átcikázott az elméjükön, azután a családjukra, az otthonukra gondoltak, az üzletükre,amelyben egész életükben tisztességgel és besülettel dolgoztak, a fiatalságukra, amely küzdelmekkel teli, az életük apró örömeire és gondjaira, melyek után megsegítette őket a sors és nyugodt, boldog öreg kort remélhettek. A háború szenvedésein, s a kommün borzalmaira is visszaemlékezhettek, azután az utolsó néhány órájuk eseményeire, melynek minden képe talán még ott volt megrögzítve a recehártyájukon. Back Sándor bizonyára a feleségére és hat gyermekére gondolt és maga előtt látta a gyenge szervezetű asszonynak megrettent arcvonásait, amikor az éjszakai támadók durván berontottak a családi szentélyükbe bizonyára újra hallotta Ilonka leányának elédó zokogását, amellyel kárlelte adójából jól ismert Haramiákét, hogy ne bántsák as édesapja* .Azután haAMIn as Qláeek saját, melyeket a ssomssádon szóbfldM* mártok' a* ájnddotó, ftfcdfcm. mákra, ojr* ' ntftrn éfezta azt a cssftin—nti mmkkaés^ msfyas ablakon való» kiugrásra kényszeritette és a lövés nyomát, mely azutca porába terítette. Utána a támadók kínzásai vonulhattak el ismét elméjében, melyek nyomán megadással tért vissza a saját lakásába, hogy minden pénzét, aranyóráját, értékeit az üzletből, a Wertheim-szekrényből engedelmesen átadja és búcsúcsók nélkül hagyja ott örökre azt a hajlékot, melyben dolgos életének minden fáradozása, családi életének minden melegsége megtestesült. Schmidt Árpád ült mellette , akpcsi ülésen, talán a cserépcsörömpölésre gombült, amely a puskatus nyomán a hálószobája csendjét felverte, a feleségére, akit ájultan ott hagyott, anélkül, hogy láthatta volna, aztán ő is látta magát, amint pénzét, ékszerét átadja, az üzletében levő ruhák elmékét becsomagolják, őt magát felöltöztetik és dobják fel a kőtocsira, mint a rablóit holmit. A szekerek mélyén ruhátlanul fekvő Pánczél Zoltán, sem azokat az álmokat szőhette tovább, amelyeket a végzett napi munka nyugalma rajzolt a képzelete elé. Az ő álmát is megzavarták a fejszedöngetések, melyekkel kapuját betörték, ő nem láthatta a feleségét, őneki is pénzét, óráját, Ifinicát, ruhanemüeket kellett átadnia, míg puskatussal agyba-főbe verték, ő előtte is elvonultak ezek a tragikus képek és most vele is ott halad a rázós, nyikorgós szekér a sötét, gyilkos éjszakán... És mi újra látjuk ezt a szekeret, amint Izsákról Orgovány felé haladt és mi is víziókkal kísérjük a kísérteties útját. Víziónkban látjuk 1319 őszét... világítanak a diszel pogárom-éjszaka jeltadó rakétái, belesusognak a siófoki nádasok, vezeslenek a celldömölki, jánosházai, marcali-i pogromok vérfürdői, süvítenek azoknak az Ólmot botoknak a zuhanásai, melyek az egyetem aulájában a zsidó diákok fejére sújtottak, harsognak azok a lázító és izgató beszédek, amelyek a dunántúli propagandakörutakon elhangzottak. És a szörnyű vízió közép*pontjában ismét ott látjuk a halálnak szánt három zsidóval lassan döcögő kordét, amely Izsáktól Orgovány felé haladt 1919 november 18־ ra virradó véres éjszakán... A három izsáki zsidó ott ül a kordén és tovább szövik a gondolataikat, lehetett az utolsó vágyul, mit árult el az utolsó sóhajok, mire gondolhattak, mikor az életükkel, az utolsó éjszakájukkal már végeztek, mikor a családjuktól, feleségüktől, gyermekeiktől gondolatban utoljára elbúcsúztak? Mit láthattak a vaksötétségben, mit hallhattak ki a néma éjszakából! Tudjuk, bizonyosan tudjuk, hogy ránk is gondolt a három vértanú, hogy a szekér mögött lázas képzelete meglátott bennünket is, akik a szenvedéseiknek, morf*■ Hamuknak, a kinzatásuknak, a cnesden -ótlásuknól érző osztóig-sei ompraft. - »msajbr-isninltik a fal- tel»* láttak is bnmnunk•*!■ W& feaBW «USA