Egyenlőség, 1922. július-december (41. évfolyam, 26-52. szám)

1922-07-01 / 26. szám

BUDAPEST, MEL JULIUS !ל26. SZÍ■. NECTVENEGYEDIK EV FOLT AH. A HAGTAR ZSIDÓSÁG POLITIKAI HETILAPJA '* HECIJELEN­K HETEIKÉNT EHTSZER SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. LIPÓT-KÖRUT 26. SZÁJA (FÉLEMELET) *• TELEFONSZÁMOK: SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS KÖNYV­­KIADÓVÁLLALAT 144—30; NYOMDA 92—TO SZERKESZTETTE 1886-1015 SZABOLCSI MIKSA SZERKESZTI DE SZABOLCSI LAJOS ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: EGÉSZ ÉVELI 600 KORONA, FÉL ÉVRE 800 KORONA. JUGOSZLÁVIA RÉSZÉRE EGÉSZ ÉVRE 150 DINÁJK HIRDETÉSEK FELVÉTETNEK A KIADÓ­­HIVATALBAN: V. LIPÓT­ KÖRUT 28. SZÁM O­rgovány­ ­Xi Istenek szomjaznak! című­ regényében Rhca­­ld­e France leírja az elítélteknek az utolsó negyedórád­ját, amikor a kétkerekű talyiga a vesztőhelyre viszi őket. A halálmámor és rémület tobzódásában ezek a szerencsétlenek m­ár elvesztik minden gondolkozásukat a külső világgal. Nem borzongatja meg őket a szür­­külő hajnal hideg fuvallata, a szemük talán már fel sem veszi az utolsó út kísérők­épeit, az érzéseket is le­­gyűrték már magukban és talán csak az agyuk dolgo­­zik még bennük, sebesebben és tisztábban, mint min­­dig, a végzet jósaaitó perceiben. Számot vetnek maguk­­kal, sorsukkal, talán az egész életük lefut az elmé­­j­ükben, s a tragédiájuk talányára keresnek választ. Mikor most az Izsáki pogrom tárgyalását kezdik, ez a kép jut nekünk is eszünkbe. Mire gondért az a­­három szerencsétlen zsidó áldozat, akik felett 1919 november 18-n virradó éjszaka megdöngölték a földet és.. száras­­ falevelekkel hintették be . Most, hogy főtárgyalást kezdenek az izsáld gyilkosok ügyé­­ben,­ magunk előtt látjuk az éjszakai szekeret, ame­­lyen a gyilkosokon kívül egy bundába öltözött, egy ünneplő ruhás, s egy ruhátlan zsidó ül­­tek. Nyikorogva, rázódva ment a szekér Izsákról a tolvajod homokbuckák irányában és csak Orgovány­­nál állott meg, hogy ásót, kapát és köteleket vegyen fel az utasok mellé. Vájjon mire gondolt ennek az uj­­fajta vesztőhelyi talyigának a három utasa, akik tud­­ták, hogy hova megy velük a kordé ? Az előző órák eseményei után nem lehetett kétséges, miért viszik őket, a miért kell nekik ezt a szomorú utat megten­­niök. Mit vétettek ? bizonyára ez a gondolat is átciká­­zott az elméjükön, azután a családjukra, az otthonuk­­ra gondoltak, az üzletükre,a­melyben egész életükben tisztességgel és besülettel dolgoztak, a fiatalságukra, amely küzdelmekkel teli, az életük apró örömeire és gondjaira, melyek után megsegítette őket a sors és nyugodt, boldog öreg kort remélhettek. A háború szen­­vedésein, s a komm­ün borzalmaira is visszaemlékez­­hettek, azután az utolsó néhány órájuk eseményeire, melynek minden képe talán még ott volt megrögzítve a recehártyájukon. Back Sándor bizonyára a feleségére és hat gyer­­m­ekére gondolt és maga előtt látta a gyenge szerve­­zetű asszonynak megrettent arcvonásait, amikor az­­ éjszakai támadók durván berontottak a családi szenté­­lyükbe bizonyára újra hallotta Ilonka leányának el­­édó zokogását, amellyel kárlelte a­­dójából jól ismert Haramiákét, hogy ne bántsák as édesapja* .Azután haAMIn as Qláeek saját, melyeket a ssomssádon szó­­bfldM* mártok' a* ájnddotó, ftfcdfcm. mákra, ojr* ' ntftrn éfezta azt a cssftin—nti mmkkaés^ msfy­as ablakon való» kiugrásra kényszeritette és a lövés nyo­­­mát, mely az­­utca porába terítette. Utána a támadók kínzásai vonulhattak el ismét elméjében, melyek nyomán megadással tért vissza a saját lakásába, hogy minden pénzét, aranyóráját, értékeit az üzletből, a Wertheim-szekrényből engedelmesen átadja és búcsú­­csók nélkül hagyja ott örökre azt a hajlékot, melyben dolgos életének minden fáradozása, családi életének minden melegsége megtestesült. Schmidt Árpád ült mel­­let­te , a­­kp­csi ülésen, talán a cserépcsörömpölésre gom­bült, amely a puskatus nyomán a hálószobája csendjét felverte, a feleségére,­­ akit ájultan ott hagyott, anélkül, hogy láthatta volna, aztán ő is látta magát, amint pén­­zét, ékszerét átadja, az üzletében levő ruhák elmékét becsomagolják, őt magát felöltöztetik és dobják fel a kőto­csira, mint a rablóit holmit. A szekerek mélyén ruhát­­lanul fekvő­ Pánczél Zoltán, sem azokat az álmokat szőhette tovább, amelyeket a végzett napi munka nyu­­galma rajzolt a képzelete elé. Az ő álmát is megzavar­­­ták a fejszedöngetések, melyekkel kapuját betörték, ő nem láthatta a feleségét, őneki is pénzét, óráját, Ifini­cát,­­ ruhanemüeket kellett átadnia, míg puskatussal agyba-főbe verték, ő előtte is elvonultak ezek a tragi­­ku­s képek és most vele is ott halad a rázós, nyikorgós szekér a sötét, gyilkos éjszakán... És mi újra látjuk ezt a szekeret, amint Izsákról Orgovány felé haladt és mi is víziókkal kísérjük a kísérteties útját. Víziónk­­ban látjuk 1319 őszét... világítanak a diszel­ pogá­rom-éjszaka jeltadó rakétái, belesusognak a siófoki nádasok, vezeslenek a celldömölki, jánosházai, mar­­cali-i pogromok vérfürdői, süvítenek azoknak az­ Ólmot botoknak a zuhanásai, melyek az egyetem aulájában a zsidó diákok fejére sújtottak, harsognak azok a lázító és izgató beszédek, amelyek a dunántúli propaganda­­körutakon elhangzottak. És a szörnyű vízió közép*­pontjában ismét ott látjuk a halálnak szánt három zsi­dóval lassan döcögő kordét, amely Izsáktól Orgovány felé haladt 1919 november 18־ ra virradó véres éjsza­­kán... A három izsáki zsidó ott ül a kordén és tovább­ szövik a gondolataikat, lehetett az utolsó vágyul, mit árult el az utolsó sóhajok, mire­ gondolhattak, mi­­kor az életükkel, az utolsó éjszakájukkal már végez­­tek, mikor a családjuktól, feleségüktől, gyermekeiktől gondolatban utoljára elbúcsúztak? Mit láthattak a vaksötétségben, mit hallhattak ki a néma éjszakából! Tudjuk, bizonyosan tudjuk, hogy ránk is gondolt a három vértanú, hogy a szekér mögött lázas képzelete­­ meglátott bennünket is, akik a szenvedéseiknek, morf*■ Hamuknak, a kinzatásuknak, a cnesden -ótlásuknól érző osztóig-sei ompraft. - »msajbr-­isninltik a fal- tel»* láttak is bnmnunk•*!■ W& feaBW «USA

Next