Egyenlőség, 1922. július-december (41. évfolyam, 26-52. szám)
1922-07-01 / 26. szám
EGYENLŐSÉG 1922. júlitts 1 CdbeE rkY-k erősségét és gyengeségét ismerte• tudta « megjelölt« arának szilaj életkedve számtol nem vett más ártatlan holóéimnál E két ős egyéniségét mi, az utódaik' ott érezzük' a gelinkben, az akaraterő s a vidámság, a felelősséggel teljes 1—1 oly «ága a menvedély várakozásában 1 ז « Apám. (Abból az emlékbeszédből, amelyet a német császár jelenlétében, édesapja temetésén mondott el Raftenas 1911. június 23-án az Oberschöneweidei zsidó temetőben.) Halála napján, e júniusi vasárnapon a nap eljutott polfájának tetőfokára. Ő is a pálya tetőfokán állt , nem lépte még túl az élet zenitjét. Szelleme erejének teljességében tündökölt. A halál a munka mellől ragadta el. Az elvégzendő munka dandárja, töretlen erejére várt még, tervek, intéztetések, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a háború után gazés régi életünk újjászülessen. Megpillantotta a távolból a ködös csúcsokat, ködös hegyormait a béke elkövetkezendő világának, amely, ha Isten úgy akarja, nagyobb, szebb, tisztább lesz, mint az, amely letűnt Megpillantotta a csúcsokat. De nem adatott meg neki, hogy e világ földjére lépjen. Eltemetjük testedet, Apám, de szellemedet nem temetjük el. Az száll, száll... Fel a magas Égbe, repíti az erő, amelet a nap ád neki, fel ama Magasságba, amelyből jött s hova visszatér. S mert, ott. Te a magad életét éled, igazabban, teljesebben, mint mi, akik csak árnyak vagyunk melletted. Engedd, Apám, hogy életednél meggyigtsuk életünk fáklyáját. Világosítsad meg igazságoddal tévedéseinket. Engedd, hogy erőt merítsünk erődből s Miét hitedből munkánkhoz, szent német hazánkért való munkánkhoz s ahhoz, melyet az Emberiség örök Szelemének szolgálatában végezünk. S most, Apám, köszöntelek, mélységes alázattal és hólálattal, köszöntelek apáim és apáid áldásmondásával, AM- ja áldásával, amely minden nép és nemzedék áldása lett. Áldjon meg az Úr és legyen őrsöd. Világosítsa meg «italát , legyen hozzád kegyelenes, Fordítsa feléd tekintetét tu djon neked nyugalmat s békét. Amen, A ■Móság — Istenhez ▼álé vtmény legtisztább formája . . • (A Carl von Trützsebier-Falkenstein antiszemita röpiratára adott válaszbóll Ha ma valami disszident muzulmán, vagy buddhista (Jame hozzám és azt mondaná, hogy legbensőbb meggyőződése szerint az evangélisták és az apostolok eredeti vallását ... hiszi, de ennél se többet se kevesebbet: várjon tanácsolhatnám-e ennek az embernek, hogy térjen át valamely keresztény felekezetre? De azt hiszem nem volna túlságosan merész paradoxon, ha ezt mondanám neki: A te hited a zsidóság kebelében született és ez a hit talán az egyetlen lehetséges módja, hogy tovább fejlesztenék a zsidóság etnikai monotheizmusa. Ez volt az a vallás, amely keletkezésének idejében — amidőn egyetlen nép sem sólt érett arra, hogy felvegye — a palesztinai parasztok ezreit ragadta magával ill mint általános népvallás, csupán a városi néposztályokon ,és az idegen kormányhatalmon törött meg... Ha hitedre a hagyományos hitvallás bélyegét akarod ütni, úgy a mózesi monotheizmus a ő dogmátlan és egyháztalan szabadságán ma az egyetlen vallás, amelyet a te hited belső ellentmondás nélkül elviselhet. A mié másodosztályú állampolgár. A zsidór« bélyeget frt a társadalom. * A keresztény középosztály jobb keze sem nem érinteznek ▼éle, sem egyesületeikbe nem fogadják be őt. Szó• mos vállalkozás kizárja hivatalnokai sorából. Halgatósegot Megegyezés van rá, hogy egyetemi tanár nem lehet. Hivat•״ fee rendszabályok tartják hívét tőle a közigazgatási, a ka״ rend pályát • a magasabb bírói méltóságokat van a német zsidó ifjúkorában egy végtelen® fijdal• •tat pillanat, amelyet nem felejthet el •aha, amíg «L Az, —iilybiu •Mszttr élerei a tudatára amak, hogy mint mi«*dos tályu állampolgár lépett — életbe • Mába ■MOS «MM* fljWi ■nWWltt * !^/»jwpWWr , ׳ X kitérésről, _ E kQieresztelkedést a terveltés lelkiismeretes zsidótól két s«lyo* dolgot követel. Először is azt, hogy tagadja meg a dogmatikus fogalmazású hitvallását, amelyről tudja, hogy fenmaradásához nagyban hozzájárult az a sok baj, mait vallóinak okozott Másodszor annak tudomásulvételét követeli tőle, hogy ő. olyan mafter, aki — fizied vagy társadalmi téren — atyai Intések megtagadásából hasznot hoz. Ráadásul még arra kényszeríti a kikeresztelkedő* a kőteret, hogy alázatos szertartással nyilvánítsa is azt, hogy egyetért a porosz zsidópolitikával. Márpedig állam ember* csoporttal olyan keservesen nem bánt még el, mint a porom állam a zsidókkal. Ha összehasonlítjuk azokat a rendszabályokat, amelyeket a porosz-német politika, védekezésül avagy dühében, népcsoportok ellen lengyelek, w elfek, dá► nők, elzásziak ezen életbe léptetett, meggyőződhetünk rá**, hogy a népcsoportok egyikét sem alacsony itatták le teljes egészében társadalmilag úgy, amint azt a zsidókkal megtették. A kitérés erkölcstelen. A kitérés erkölcstelen, mert sutgmbazza a hír, a meggyőződés megváltoztatását, előnyben részesít renegátakat, mialatt törvénytelen módon, mindenféle kis eszközzel megrövidít polgárjogában sok százezer olyan polgárt, akinek csak az a bűne, hogy követte, idézetve követi meggyőződése és lelkiismerete szavát. • Ha egy helyzetet kétféleképen oldhatok meg: vagy úgy, hogy hatályon kívül helyezek egy egészségtelen és tarthatatlan elvet, vagy úgy, hogy félmillió embert hitének elhagyására kényszeritek, azt hiszem helyesebben cselekszem, ha a két megoldási mód közül az egyszerűbbet válaszlom, az elsőt Aatiszemittamus: (*elem a komkurenciások Mondják meg nyíltan és becsületesen : félünk a zsidók! főonkurrenciájátórt Küzdjenek *Menünk. De becsületes fegyverekkel küzdjeitek a ne gyalázzanak. A legkegyetlesebb, a mit ember embernek mondhat ez: — Véred, lelked, érzésed nem közös a miénkkel. Más vagy, mint mi és más is maradsz. Nemiden. Idegen. Német érdek — zsidó érdek. A német zsidóság sorsa, munkálkodása, vagyona, kultúrája annyira a német birodalom sorsához kötött, hogy a német népnek talán egy része־ sem szenvedne annyit Németország politikai hatalmának esetleges hanyatlásétól, mint éppen a zsidó. A kulturállumok közül sokban különbek a zsidók lehetőségei gazdasági téren, mint Németországban és majdnem valamennyiben több jog illeti meg őket, mint Hilon. Ha mégis, német hazájukhoz kötötték a német zsidók gazdasági és kulturális létüket: valószínűe, hogy könömbösök vagy éppen rosszindulatúak ezzel az országgal szemben ? Miért harcolok ? Nem azért, hogy a zsidókból tartalékos hadnagy la״ lessen. Azt a zsidót sose sajnálom, aki arra vágyik, hogy megbecsülje őt az állam s hiába vágyik erre. Aki — állást keresve — bebocsáttatást kér olyan helyekre, ahol mit sem akarnak tudni róla, az ilyen “■״^ t sajnálom, de nem segíthetek rajta. . Én az igazságtalanság elen harcolok. . . Az igazságtalanság e len, amelynek árnyaival lépte*• nyomon találkozhatni Németországban. Valamely kor még nem ■evezhető gondtalannak *sért, mert ragyog a kis hadnagyok arca s az átfedték reménnyel teljesek. Évtizedek óta nem élt át Németország olyan komoly időket, mint ezek a mostaniak. S ilyen időkben a legtöbb, «mit tehettek’ as, ha igazság* talanságokat »Tüntetünk meg. Az az igazságtalanság, amelyet « német zsidóságnak és — részben — « német polgárságnak « kall mancédale, nem' a legnagyobb igazságtalanság, de igazségtalenság Ezért kell beszélni róla. S mindenki akkor cselekszik' a legjobban. Ha lentil emberi, társadalmi, polgári lelkiismeretének mélyére s kkel»» omtan az ifggségtaljpnéf gs&M, athely ott btfrjfhgikt