Egyenlőség, 1923. július-december (42. évfolyam, 27-51. szám)

1923-07-07 / 27. szám

Válaszunk­ az itazsási isyminisxter urnats ^ Emil^dr. i^z&águgró miniszter liszavárkony aratóünnepélyén nagy be- $*izédet m­onfp^eb^ rólunk zsidókról is ,'r- ׳ t״'/.. ^:íNfeinV: Vagyok megelégedve, azzal'., a keresztény politikáival, amelyet nálunk három négy év óta csinál­politika nem vitt semmi egyébre, minthogy a magyar zsidóság értékes • elemeit a szélsőségbe kergette, cikeser­ lette, az egy­­séges társadalmi erőkifejtéstől és harmonikus munkától ..eltávolította,­ ellenben V״ a • zsidóság ' értéktelenebb,־' har­­madrangú elemeit oly hihetetlen módon meggazdagi­­־ ־ tolta, amire még alig­­volt­ példa a történelemben.­­ ־ Mi sietünk m­­egál­lapitani, hogy kevés felelős magyar államférfi Ítéli összeomlás óta annyi tárgyil­agossággal, mint az új igazságü­gyminiszter; épp ezért az "ő megállapitásai szorulnak a legobjektívebb mó­­dosításra^ 'jÉSVpedig^]két iránybamí V ז / • Lehet, hogy az úgynevezett ״ keresztény kurzus alatt zsidóság harmadrangú elemei hihetetlen módon meg­­­gazdagodtak‘‘. De nemcsak a zsidóság harmadrangú elemei gazdagodtak meg hihetetlen mód­on, hanem álta­­­ - lában minden fajtájú és felekezetű harmadrangú elemele­lés ez nemcsak Magyarországon történt így, hanem min­­denü­tt­ az egész világon. A háborút követő esztendők mindig és mindenhol a harmadrangú elemek aranykorát, felvirágozását jelentették, ezek­ a válságos évek mindig és mindenütt ilyen elemeket juttattak gazdagodáshoz. c:: Ez az első megjegyzésünk. •­­ fA második pedig­­a következő : Igaz, ,hogy az úgynevezett keresztény kurzus a ma­­gyar zsidóságnak éppen legértékesebb elemeivel bánt mostohán, hogy éppen azokat távolitotta el a hárma­­״ lakus •m­unkától, megfosztván őket a har­monikus munka, az­ egységes társadalmi erőkifejtés lehetőségétől, de azért ezek az­ értékes elemek nem mentek szélsőségbe és vál­­tozatlanul hívek maradtak hazájukhoz. A miniszter úrnak bizonyára van tudomása arról, hogy azokban az esztendőkben, amikor a kurzus kilen­­géseiről írtak és beszéltek s ama keserűségekről, amiket éppen­­nekünk­­ kellett elszenvednünk ,­­ a külföldön és a megszállott területeken élő magyar zsidók akkor is, ahelyett hogy szélsőségbe mentek volna, mindig és min­­­­denütt a magyar ügyért s a trianoni béke ellen küz­döttek^ a magyarországi., nyomor enyhítésén fáradoztak és sokat megszelt­ területeken •— mártírjai ]l ettek fölhetetlen magyar érzésüknek. . Azt is bizonyára tudja" ^ miniszter úr, hogy akik itt­­hon maradtak, azok az értékes zsidók, ha félreállították is őket az útból, sohasem váltak szélsőségesekké, Kohn Sámuel, Goldzieher Ignác, Kiss József, Marczali Henrik, Peclér Lipót, Katona Nándor, Róna József, Molnár Fe­­renc, Ullmann Adolf, Krauss Simon soha, egy percre sem­ vált szélsőségessé és­ természetes, hogy nem számítja a miniszter úr a szélsőségesek közé Vázsonyi Vilmost és Sándor Pált sem.­­ A magyar zsidóság legértékesebb eleme : a magyar zsidó ifjúság a numerus clausus miatt eltávozott az or­­szágból. A miniszter úr bizonyára tud arról, hogy ezek a mi legdrágább kincseink, künn, éhezve-fázva, nyomób״ fogva, milyen érzésekkel eltelten élnek — nem : a kur­­zus­­ — de hazájuk iránt. Ha mégsem tudná, engedje meg, hogy közöljük vele a Braunschweig­ Magyar Zsidó Diákegyesület pecsétjének jelmondatát, amely jelképi, jel­lentőséget. A künn élő zsidó diákoknak ez a külföldi egyesülete minden levelét ezzel a pecséttel küldi világgá. S olyan magyar zsidó, akinek ne ez lermé légben­­gébb szive-vágya, nincs, Miniszter }]!',egyetlenegy sem? Hungáriám integram! HUNGÁRIÁM INTEGRA­Mi ‘'TM«׳ rrvy *»'■»«*I Vágs®ny8 ' ^ Sándor Pálnak eddig két ״ hazaárulás! ügye“ volt. A zsidó papok közül ,,hazaárulót“ szerettek volna csinálni Lőw Im­­mánuelből. A fővárosi törvényhatóság közgyűlésén már majd­­nem sikerült ilyen ״ hazaárulás!“ ügyet kovácsolni Gál Jenő­­nek egyik félbeszakított mondatából. Csak Vázsonyi ellen nem tudtak eddig nyilvános támadást kezdeni. Vázsonyi­ ellen pedig csak a csatornákon kereszten próbálkoztak merénylők. .Először­ a kommunisták keresték halálra. Legutóbb egy elra- Zsolos társaság szemelte ki első áldozatul. Egyszer a lakására akartak merénylőt csempészni. A­­ forradalom kezdetén me­­nekülnie kellett az országból. De a nyilvános közéletben nem­­­tudtak hozzáférni ellenségei. Múltja és egyénisége tisztán állt un. támadó szándékkal szemben. A nemzetgyűlésen tiszteletet !­arancsoló volt a megszólalása. A túlsó padsorok is néma­­Csendben hallgatták a szavát. Az antiszemita sajtó csak jelzős­épek merte használni a „Vázsonyi-Weiszfeldeket“. Pedig ke­­resték az alkalmat, hogy támadhassák. Hiszen minden tettük* ből ,világosan látszott a cél: . ..*­ Lehetetlenné tenni, kompromittálni 1 magyar ' . , zsidóság vezéreit és általuk az egész magyar ,צ■ . zsidóságot. ‘ ‘יחו . és. elfojtott és visszaszorított gyűlöleten tehetetlen harag , düh­ögőee robbant most ki,־ ezen '«.׳.lsten, azokban a.cik־•. «ékben­­«i' nyilatkozatokban; ,melyek Vázsonyi egyik ד félre• értett nyilatkozata nyomán elérkezettnek vélték azt az id­őt, hogy ellene — a magyar zsidóság legexponáltabb vezére ellen­­— koncentrikusan megkezdjék a harcot. Az eddigi hamis vádak mind összeomlottak, megszégye­­nülve. A Vázsonyi ellen emelt hamis vádról is ki fog de­­rülni, hogy félremagyarázók és elferdítők bosszúművé vált. M989ee$Mssse9HM3s9e&9998M«eMs9eeo3M6ceee3tMMM»a Chicagói március. Most értesülünk: a chicagói magyarság nem csupán magyar zsidóság — a Plaza nagytermében tar­­tott március 15-iki nemzeti ünnep szónokául zsidó papot, a magyar származású Fischer Gyula chicagói rabbit kérte fel. A lelkes honszeretetet a sugárzó szép beszédből, melyet az ot­­tani magyarság ki is nyomatott, érdemesnek tartjuk a követ­­kező befejező sorokat közölni: — ״ Testvérek ! Akartam, hogy fájjon a mai ünnepen lelketek, akartam feltépni a sebe­­ket. Mert Arany megmondta : ״ Egy nemzet gyásza nemcsak levegő.“ Ha vele sirtok a tengerentúli szenvedőkkel, ha velük sajog szivetek, ha megértitek helyzetük súlyosságát, úgy­­könnyeitekből, megértésetekből fog felsarjadni a magyar nép Új hajnalat... Ti pedig kötözzétek gyermekeitek leifát ez­­iái a fájdalommal a hazához. Mutassátok meg nekik népünk tragédiáját, magyarázzátok el nekik, hogy az a kis nép meny­­nyit szenvedett, mondjátok el nékik, hogy az az orsz­ág volt­­ezer évig Európa harcosa és mártírját is a fájl­domml­ót .

Next