Egyenlőség, 1924 (43. évfolyam, 1-51. szám)
1924-05-24 / 20. szám
g. oldal menetét. Az ő vállán nyugszik a Szent Asztal rudja. A keze lecsügged. Alakja meggörryedt és a rabszijjak megfeszülnek elhanyatló testén. Nagy ráncokban hull róla alá a fogoly zsidó katonák egyenruhája. De a nyaka felfelé szegett, bátor és vakmerő. A fejtartása egyenes, mint egy uralkodóé. Az arca hiányzik. Az évszázadok elmosták a vonásait. Nem tudni, milyen volt. Az az érzésem, hogy ez arc, ha megmarad, az örök zsidó szenvedés és az örök- zsidó bizalom szimbóluma lett volna minden időkön át. Ez a büszke és megalázott, ez a fájdalmas és reménykedő, ez a gőgös és alázatos arc. A zsidó halhatatlan arca. Az ismeretlen ifjúé, kinek vonásait elmosta az idő. A római hitközség vallási tilalma nem engedi meg, hogy zsidó ember áthaladjon a Titus-év alatt. ״ Nem szabad elismernünk az ő győzelmüket és nem szabad meggyalázni őseinket“ — ez a tilalom indokolása.Mikor az olasz hadsereg 1918 őszén ünnepélyesen bevonult Rómába, a világháború végén, a római polgármester úgy rendezte a bevonulást, hogy a katonaságnak át kellett haladni a Fórumon — át a Konstantin diadalívén és át a Titus ivén is. Ekkor a római zsidó hitközség vénei megjelentek az olasz király előtt. Az olasz hadseregben — mondták — számtalan zsidó hős harcolt. Számtalan a zsidó katona azok közt is, akik most be fognak vonulni Rómába. Ne kényszerítsék őket, hogy áthaladjanak a Titus ive alatt, mely alatt elmenni vallásos zsidónak nem szabad. Az olasz király — mondja nekünk a római főrabbi — meglepődve hallgatta a tiltakozást. És azonnal kiadta a parancsot, hogy az egész bevonuló hadsereg kerülje el a Titus-ivet, nehogy a zsidó katonáknak ki keljen válniok a me-Az V., a XV. és X-ik légió, továbbá az alexandriai hadtest s egy Britanniai zászlóalj négy éven át harcoltak a maroknyi Zsidóország ellen. Jeruzsálem falai alatt két évig vérzett az egész római hadsereg. Mikor azt a csöpp kis országot végre meghódították, akkor a rettentő világbirodalom, — amely Bagdadtól az óceánig terjedt, s olyan boldog volt, hogy diadalivet emeltetett a „győzelem“ emlékére. A Titus-iv tehát mégsem szégyenünk. És hol vannak a többi diadalivek ? A gallusokon, a germánokon, a többi barbárokon aratott győzelmek után ? Hiszen legyőzték az egész világot. Hol van a százezer győzelem, hol van a töméntelen diadal, hol a rablott kincsek és hol a hatalom ? A. Menóra, a szent zsidó lámpa ezüstösen csillog a római alkonyatban. És a Fórumon csend van. Nincs, aki kérdésekre válaszolna. A rommező kiürült. Az idegenvezetők elszéledtek. A turisták elvonultak. Már zárják is a kapukat. Estilapokat kiabálnak odakünn, tíz lépésre innen, a rikkancsok és autók éktelen lármája veri fel az alkonyatát. Isteni Titus ! Kigondolna rád és ki beszélne rólad, 11a mi el nem jönnénk ide, napról napra, minden országból és minden földről, megcsodálni a Menórát ? A kiirtottak, a leigázottak, a rabok és szolgák, a meghódítottak fiai... (Róma, május.) EGYENLŐSÉG Nem tért ki I. Az ״ Egyenlőség״ tek. Szerkesztőségének, Budapest. Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Mély tisztelettel kérjük igen tisztelt Főszerkesztő urat, hogy az alábbira nézve b. lapjuk szerkesztői üzenetében válaszolni szíveskedjék : 200.000 koronában fogadás köttetett a külföldön tanuló főiskolai hallgatók javára, hogy Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház művésze zsidó-e. Az ellenfél azt állítja, hogy csak volt zsidó, de kikeresztelkedett. A fogadás eldöntése után a pénzt I. Cimnek fogjuk beküldeni. Fogadja Főszerkesztő Ur előre is legjobb köszönetünk kifejezését. Kiváló tisztelettel Garai-asztaltársaság, Emke kávéház. II. A választ ime megadjuk. Hitelesen, cáfolhatatlanul: Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház nagyszerű művésze, a magyar falu lelkének igaz ábrázolója, zsidó és zsidó marad. Minthogy pedig mindenki a maga szándékainak legilletékesebb tolmácsa, magához Rózsahegyi Kálmánhoz fordultunk, aki csodálkozva hallotta a róla terjesztett hamis hirt, azután nagyot kacagott és ezt mondta az *,Egyenlőség“ munkatársának : — Magyar vagyok, csak magyarul tudok, ha más nyelven kellene beszélnem, legfeljebb ugatni tudnék. Zsidónak születtem, zsidó vagyok, zsidó maradok. Arra ugilan várhatsz drága barátom, mig azt az értesítést kapod, hogy kitértem. És e várakozás alatt öreg, kopasz zsidó leszel velem együtt. ■ ———111 ' Pech A német antiszemita mozgalomnak két nevezetessége volt. Az egyik, ahogy nemcsak a zsidók ellen fordult, hanem katholikusok ellen is és hadműveleteiben azt hangoztatta, hogy a katholicizmusnak is, mint ,zsidó eredetű vallásnak״ a zsidósággal együtt kell eltűnnie Németországból. A másik nevezetessége egy jelvény volt: az úgynevezett ״ Hackenkreutz״, a kampós kereszt, mellyel a fajvédő hősök gyűléseiket és lakásaikat feldíszítették, mellyel rohamsisakjaikat ékesítették és mellyel zsidóellenes hadjárataikat vezették. A német antiszemitákat azonban — enyhén szólva — nagy baj érte. A palesztinai dán expedíció egy zsidó templom romjait fedezte fel Kapernumban és a romok között a Menora zsidó jelvénye mellett megtalálta a horogkeresztet is, mint az ókori zsidóság másik jelvényét. Irtózatos Hadjáratot a német fajvédők először a zsidóság ellen kezdtek, mert a zsidóság — ,pisidó eredetű״. Aztán folytatták a katholicizmus ellen, mert a katholicizmus — ״ zsidó eredetű״. Következett a pápa, kiről kisütötték, hogy hivatása tulajdonképen ,zsidó eredetű״, most pedig kiderült, hogy a horogkereszt, melyet homlokukon viselnek zsidóverés közben, szintén ״ zsidó eredetű״. Mint minden, mint mindenki, mindenütt. Rettenetes a zsidó egység ünnepe Csütörtök este a Werner-féle étteremben meleghangulatú zsidó vacsora folyt le. Ehrlich G. Gusztáv rendezte dr. Ledereti Sándor, a pesti izr. hitközség elnöke tiszteletére. A vacsorán Ehrlich G. Gusztáv vezetésével teljes számban megjelentek a pesti izr. hitközség képviseletének VII. ker. tag-jai, közöttük : Ledermann Mór és dr. Kecskeméti Adolf hitk. elöljárók, Grünfeld Miksa és Kulner Gyula, a dohány-utcai templom elöljárói, 110 képviselőtestületi tag, továbbá, külön meghívás folytán dr. Lederer Sándor, a pesti izr. hitközség elnöke, dr. Hevesi Simon főrabbi és öt Szabolcsi Lajos, ez ״ Egyenlőség“ főszerkesztője. A hitközség tisztviselői karát dr. Gábor Gyula főtitkár, és dr. Epler Sándor pénzügyi főtanácsos képei viselték. A felköszöntők sorát dr. Ehrlich G. Gusztáv kezdte meg. Megköszönte dr. Lederer Sándornak, hogy 75-ik születésnapja alkalmaból rendezett ünnepségen oly szeretettel részt vett, azután a VII. ker. zsidóság támogatását ajánlotta fel a hitközség elnökének, — ״ Kérem elnök urat, — mondotta —• rendelkezzék velünk, a VII. kerület zsidóságával, mi szilárdan állunk oldala mellett, támogatjuk törekvéseiben és önnel együtt munkálkodunk a pesti zsidó hitközség, a magyar zsidóság legnagyobb, hatalmas testületének naggyá tételében." Percekig tartó taps tört ki e szavakra, mely még fokozódott, midőn Ehrlich G. Gusztáv átölelte a pesti hitközség elnökét. Utána Lederer Sándor dr. emelkedett szót, ílásra. Meghatva köszönte meg azt az igaz szeretetet és bizalmat, melyet az Ehrlich G. Gusztáv vezetése alatt álló VII. ker. zsidóság kifejezett. A mai nehéz napokban, — mondotta — amikor a pesti izr. hitközségre történelmi feladatok várnak, igaz hálával veszem Ehrlich G. Gusztávnak oly nagysúlyú támogatását, mert abban a küzdelemben, melyet a pesti zsidó hitközség élén a magyar zsidóságnak, a vallásos irányba való vissza-és tereléséért folytat, szükségem van erre a hatalmas,, lelkes és odaadó segítő csapatra. Küzdenünk kell fenmaradásunkért és küzdelmünk kell az általunk inaugurált konzervatív iránti fenmaradásáért, mert máris hallatszanak a ״ szabadgondolkodás״ hangjai, melyek támadják és el akarják gáncsolni konzervatív irányunkat. Ehrlich G. Gusztáv egészségére üríti poharát, akit megtanult ismerni, szeretni ésbecsülni együttműködésük öt esztendeje alatt és akinek további áldásos működésére Isten áldását kéri. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a képviselőtestületi tagok hosszasan ünnepelték a hitközség elnökét, mire Gajduschek Marcel igazgató meleg beszédben Hevesi Simon főrabbit üdvözölte. Méltatta Hevesi Simon nagy, közéleti érdemeit, azt a kitartó munkásságot, melyet a zsidóság érdekében kifejt és az egész gyülekezet lelkes éljenzése közepette ürítette rá poharát. Hevesi Simon dr. meg- ragadó szavakban válaszolt: ״ Béke és sze- Tetet ünnepét üljük ma — mondotta — ami-׳ bőn a zsidó politikai élet vezérférfiai kezet nyújtanak egymásnak az igazság és béke jegyében. Hatalmas jelentősége van ennek a pesti zsidó hitközség zavartalan fejlődése és az egész magyar zsidóság újjászervezései tekintetében. Majd Ehrlich G. Gusztávot ünnepelte Hevesi, kinek bölcsessége, okossága és zsidó érzése hozta létre az egyetértésnek ezt a megragadó ünnepét Hatalmas ovációval fogadta a gyülekezet Hevesi szavait, majd Kuliner Gyula elöljáró lelkes szavakban beszélt a békéről, a harmo-5niáról és a zsidó békének legelső harcosáról , az ״ Egyenlőség״-ről. Lelkes szavakban mélítatta Kuliner az Egyenlőség hivatását és érdemeit, számtalan akciójának hatalmas sikerjét és azt az örvendetes eredményt, hogy élő lelke, lett a piagyeuc zsidóságnak, vissa*