Egyenlőség, 1928. január-június (48. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-07 / 1. szám
A ..MAGTÁR׳'"׳ ZSIDÓSÁG POLITIKAI HETILAPJA * MGGJELMIK HETEIKÉIT EGYSZER SZERKESZTETTE 1886-1915 SZABOLCSI MIKSA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VI. TERÉZ-KURUT 25. SZÁM TELEFONSZAMOK: 144-30. NYOMDA 9ATÖKÉLETRE 10 PuffA SZERKESZTI Dk SZABOLCSI LAJOS Hogyan temették kedden a Tórákat? (Tudósítás a harmadik oldalon) KAPDIS írta: Dr. Dész Géza országgyűlési képviselő. Elszóró be-Tévész napján... . . . Most, amikor e sorokat rovom, temetnek az én szülőföldemen, Nagyváradon, Tórákat temetnek. Nem lehetek jelen, de mint anyaföldemnek időn és távolságon túl is hűséges fia, Kaddist mondok. Az én halottaimat temetik. Azokat a Tórákat az én atyáim öltöztették bíborba és bársonyba, ők díszítették fel ragyogó ezüsttel, dicsőítették, amikor a frigyszekrényből kiemelték, ״ boruch senoszán tauro leámau Jiszroél bikdusoszau — ‘ áldva legyen, aki szentségében ,Tórát adott Izrael népének.“ Magasztalták, amikor felmutatták, ״ éc chájim hi lámádzikimbo — az élet fája azoknak, akik megtartják.“ Majd boldogan hirdették: ״ haudau ál eree vesomojim... — fénye egyaránt ragyog a földön és az égen...“ Ebből a Tórából olvastam én először másutt, amikor egy sabbosz fuvó napján az ״ öreg templomban“ felavattak s ־ ehhez a Tórához járultam én ünnepi alkalmakkor, azokban a boldog időkben, amikor még magyar földön állott a templom és magyar nap fénye világított és magyar erkölcs és igazság uralkodott. Akkor a Tóra is élt és ragyogott, most pedig elpanaszolhatjuk a Cianuka-imával: ״ jevonim nikbecu oldj“ összeálltak ellenem és áttörték erős tornyaim falát, megszentségtelenítették minden olajamat.. .“ Elzokoghatjuk: ״ bajokkal telt meg a lelkem anyomorúságban, erőm felőrlődött ״ Magam előtt látom a nagyváradi ז temetőt. Régtől fogva ismerem ezt a„ ״ jó helyet“, ott pihen minden nemzetségem és barátom, szinte hallom a halottas zsoltárt: ״ jausév beszészer eljaunut s a szivembe markol a káddis szava. Mi zsidók, nem rajongunk és nem panaszkodunk a temetésnél, de azt hirdetjük, hogy a jóság erősebb, mint a halál, dicsőítjük az igazságos bírót: ״ jiszgádál vejiszkádás .. 111 ״ agasztaljuk és szenteljük meg az Ő nagy Nevét, minden dicsérés, hála, magasztalás és vigasztalás felett, amit ezen a világon mondhatunk.“ Mégis, úgy érzem, hogy ezen a temetésen sírnak a lelkek s nemcsak Nagyváradon és Kolozsvárt, de mindenütt, ahol Izraelnek széjjelszórt gyermekei élnek. Szomorú temetés, amikor fiatal embert tesznek sírba, amikor a tavasz virágát dermeszti halálra a fagy, gyászol az egész természet, mert a kikelet halála az ő legelemibb igazságait forgatja fel. De még gyászosabb és megrendülőbb tragédia, amikor a világosságot és az igazságot temetik. Ilyenkor megrendül az Ég is, mert meginognak a világ oszlopai és összeomlás fenyegeti a mindenséget, összeszorulnak a szívek és a sírgödör szélén az az aggodalomdermeszti meg a lelkeket, hogy visszatértek elmúlt gyászos időknek rémségei, hiábavalónak bizonyult az emberi jóságba és haladásba vetett életadó hit, rohanunk visszafelé a sötétségbe, a tudatlanságba és a barbárságba, megszűnik az életnek biztonsága és a jog uralma, a pogromok véres világa ül újra tort. Megszaggatjuk ruhánkat és hamut szórunk fejünkre, elénk járulnak a múlt emlékei és szenvedései, emlékezünk ״ jizkaur esz nismasz köl keranváj ultrainauszáj hén micád ovi hén micád immi... megboldogult rokonaimról, úgy atyai mint anyai ágról, akiket megöltek, agyonvertek, felkoncoltak, megégettek, vízbe fullasztottak, kivégeztek, a Szentséghez való hűségükért.“ És siratjuk a jövendőt is, remegünk a holnapért, szeretteink életéért, gyermekeink sorsáért. Elénk meredezik az örökös vértanúság kétségbeejtő látomása, csupa szenvedés, megaláztatás, vergődés és halál, éppúgy, mint a régi múltban, örökös fekete körforgás*ban, megszámlálhatatlanul és szakakadatlanul. Tórákat temetnek! Megcsufolták és meggyalázták az igazságok ״ igazságát“, meghurcolták és sárba tiporták, gyűlevész, felszabadult rabszolga ivadékok törtek a királyok Királyának szentélyébe, el-* rabolták kincseit. Ez az ő erkölcsük* ez az ő életcéljuk s ilyen hitvány ele-mek tapossák szentségeinket, ezek’ lettek urrá felettünk. * ... Tórákat temetünk. De lehet-e a' Tórát eltemetni? Átadhatjuk a pergamentet a földnek, az enyészet porrá' málasztja azt, ami rajta emberi eredetű, de nem lehet eltemetni azt, ami halhatatlan, ami Isten lehelete, aminek sohasem lehet vége, mert nincsen kezdete s nem lehet a földdel egyenlővé tenni őt, a mindenség Alkotóját. Ez az élet, az igazság és a törvény kezdete s nem lesz vége sohasem, ez van és lesz s nem léphet helyébe más