Egyenlőség, 1932. július-december (52. évfolyam, 39-47. szám - 53. évfolyam, 1-12. szám)
1932-10-01 / 1. szám
Ve 9R: Irtás Kosenakné Bent Blanka A szeme világosszürke volt. Álla szegletes. Fáradt arca kiélt mágnáséra emlékeztetett. De csak hitehagyott zsidó volt. A nagyapja még házalt, ő volt a Nyakigláb zsidó. Attól örökölte szikár alakját. Ellentmondást nem ismerő modorában, de hangját lehetőleg tompítva, fordult az orvoshoz. — Ön ért engem, doktor úr ... Nem szoktam különben hálátlan lenni... — Itt ferde mosoly suhant az arcán. — Exponált állásomban csaknem lehetetlen, hogy zsidó temetőbe kisérjem utolsó útjára apámat.. . Különben nem is rólam van szó. A fiam diplomata pályája törne ketté, ha megtudnák, hogy . .. Xi, orvos belesápadt. Dadogva védekezett. — Méltóságos uram, én mindig készséggel... de mégis ... a beteg akarata ellenére ... — A szürke szemek hidegen villantak meg. — Óh, hisz ez önnek nem újság, úgy tudom, az ön atyja is halálos ágyán kereszteltetett meg. Az orvos szánalmasan vergődött. — Én nem tudtam róla . . . Beteghez hívtak. A nővérem műve volt. Az asszonyok gyakran túllépik a határt.. Mire visszajöttem páciensémtől, már mindennek vége volt. A szikár férfi bólintott. — Helyes. Az ön feladata egyszerű, ön a beteg mellett marad orvosi minőségében. A kellő időpontban csengetni fog... Az egész, amit kérek, egy csengetés . . . Ezzel feladata befejeződött. A többi a mi dolgüunk. Lelkiismeretem nyugodt. Olyan mindegy, hol porladunk el. Atyámnak már nem ártok vele. Gyermekemért pedig minden áldozatot meg kell hoznom. Az orvos betámolygott a betegszobába. Lehunyt szemmel feküdt a haldokló. Az orvos a pulzusát tapogatta. Ekkor felpillantottak a lezárt szemek. Szürke szemek, akár a szikár méltóságosé. Csak nem parancsolóak, hanem riadtak. — Küdje ki, — intett az ápolónő felé. Aztán mohó suttogással: — A párnám alatt a kulcs... Nyissa ki a kis szekrényt. . . Azt a fekete-fehér csikós térítőt . .. Igen kérem . .. burkoljon be vele. Ezzel temessenek, doktor úr .. . Én zsidó vagyok ... Ne engedjen be senkit közülök. Olyan szörnyű álmaim vannak. Látja a hajót? Pozdorjává zúzódik a sziklán. Az unokáim ülnek benne . .. Szétzúzódnak . . . Megsemmisülnek .. . Mert hitehagyottak. De én ezzel a köpennyel a másvilágról imádkozni fogok értük. Kezei görcsösen markolják az imaköpenyt. Csend. A beteg hangtalanul vívódik. Az ápolónő halkan rést nyit az ajtón és kérdősi bedugja a fejét. Az orvos némán igent int. Mozdulatlanul figyeli a haldoklót. Az ajtó kitárul. Elsőnek a szikár úr jön halk léptekkel. Utána jóltáplált, reverendás papnr és néhány családtag. Az ápolónő csodálkozva nézi az imaköpenyt. Utána nyúl a viseltes, foltos valaminek, hogy eltávolítsa. A haldokló mégegyszer felnyitja az e- Szürke szemét, telve rémülettel, a reverenda láttán. Ujjal erőtlenül kapaszkodnak meg az imaköpenyben. Szemei segélyt kérők futkosnak körül. És vad vaddal tapadnak meg az orvos arcán ... Az orvos ájult ijedelemmel engedi el a beteg pulzusát. A szakállas haldoklóból — egyszerre — haladó apja arca mered rá. Annak kihűlt arcán is ilyen odafagyott rémület tükrözött. Az orvos füle zúg... Látja magát mint kisgyermeket. Foszlós, aranysárga kaláccsal közeledik anyja szombaton reggel. Jéghideg kezecskéit biztonságos kéz melengeti, az apai kéz, amint templomba vezeti az iskolást. ... A haldokló nem enged. Üvegesedő szeme torz arcból, vad vaddal mered az orvosra ... Az ágy túlsó felén a reverendás pap adja az utolsó kenetet... A szürke szemek tovább merednek az orvos arcába. Az orvos a szivéhez kap. — Atyám! —— hangzik velőtrázón a halottasszoba csendjén. 1932 október 1. Deutsch Ernő dr önmagáról és élete tanulságairól Példátlanul meleg ünneplésben részesítette a fővárosi zsidó társadalom Deutsch Ernő dr.-t, a népszerű főorvost. A lezajlott ünnepéllyel kapcsolatban felkerestük dr. Deutsch Ernőt, aBródy Adéla Gyermekkórház fertőző osztályának főorvosát. — Miért szabadkozott minden úton-módon főorvos uram az ünnepeltetés ellen? — kérdeztük tőle. — A mai szomorú idők nem alkalmasak az egyéni hiúság legyezgetésére. A múlthoz képest fokozott mértékben kell, elismerés várása nélkül, a közért dolgoznunk. Egyébként osztom Oeser nézetét: ,.Wenn du ein Gefühl, hast, so hege es still, denn ein echtes Gefühl ist selten, sprich nicht darüber, mache es nicht wie die Verunehrer des Heiligen in ihrer Brust, die Augenblicke, wo sie etwas fühlen, schon die zwanzig Menschen vor sich sehen, denen sie es erzählen müssen, jedem einzeln.“ — Mi vitte az orvosi pályára? — Megboldogult alván! Deutsch Jakab és bátyja Sámuel, Fodhár Antal gyermekvédelmi eszméinek letéteményesei voltak és szerény személyemben látták fenkölt szociális munkájának folytatósát. Az autodidakta emberbarátok, kellő orvosi előképzeltséggel biró egyénnek kívánták nagy feladataik szakszerű kiépítését. Az ״ Ingyentej Egyesület״ keretében valósítottam meg az anya- és csecsemővédelemnek alapját, egy házassági tanácsadóval kapcsolatos orvosi és szociális téren egyaránt működő anya- és csecsemővédőállomás és bölcsőde révén. A játszókorban lévő kisdedek érdekeinek megvédésével évek hosszú során át a fővárosi ״ Szegénygyermekkert Egyesület'* keretében kísérleteztem. Az iskolás gyermek problémáival mint a főváros egyik iskolaszékének tagja, boldogult mám idejében mint a Pesti,, Szr. Hitközség fiuárvaházi iskolaszékének vezetője és mint az „Orsz. szr. Siketnémaintézet“ főorvosa, majd elnöke foglalkoztam behatóan; utóbbi keretben a gyógypedagógiának felette érdekes és nagy horderejű kérdéseinek megoldását kíséreltem megközelíteni. Mint a Fiúárvaház és Siketnémaintézet főorvosa, az Ingyentej rendelő intézetének vezetője, legújabban mint a Bródy Adél Gyermekkórház fertőző osztályának főorvosa a beteg gyermek szenvedéseit, a modern tudomány összes elméleti és gyakorlati vívmányainak felhasználásával, törekedtem és törekszem enyhíteni. A Szünidei Gyermektelepítés nagy éttermének kitűnő konyhája VI, Teréz-körút 4. Tel: 24-9-73 Az ünnepek alatt elsőrangú ebédet Minden este paprikás ponty és egyéb különlegességek. EGYENLŐSÉG 27. oldal