Egyenlőség, 1938. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

1938-01-07 / 1. szám

10St.tana^ '9 7 Tél van, fehér halotti lepes borítja Erdély megszentelt földjét. A Betlyezát, a­­ Nyegoj, a Királyhágó bérceiről csikorgó, dermesztő hidegben, fagytól­ és ,éhségtől megvadult ״ farkasok falkái vonulnak a­­ - völgybe. Szemük lidércfényben ég, vont­­,­­tanakv, vérfagyasztó, hangon, halál, halál, ,pusztulás és enyészet, jaj. annak, aki ut­­­­jukba akad. . . . . Picinyke ,házak szegényke, lakói re­­­­megve, reszketve várják a közelgő ve­­r­szedőimet, ezeresztendős erdélyiek, ka­­tolikus, protestáns, zsidó vallásu magya­­rok, mind a maga istenhitén, de egyazon " Istenhez fordul, imádkozik,­ zokog és fo­­hászkodik, hogy az irgalom atyja állítsa meg, tartóztassa fel, térítse el a halál or­­­­dasait, nyíljék meg alattuk a föld, pusz­­t­titsa el őket tűzeső vagy vízáradás, a 11a- ját ölje meg a magyar élet habzószája,­­halált lehelő, dögvészes ellenségeit, a bi­­'־ torló, bitangoló toportyán férgeket. -1. , ■ , A magyar életre most nem­ először törnek .A havasok fenevadjai. Ne állasson és ne vigasztaljon senkit, hogy hiszen csupán ártatlan zsidó pogromról van szó, bevonják a zsidó árendások italmé­­rési jogát, néhány borzashaju újságsirkonc vasúti jegyét, ámde­ azt aki nem zsidó,­­'״ azt nem fogják bántani, mert aki ur az a pokolban is ur. ׳ ־--, A történelem megcáfolja ezt a magabiza­­.­­kodó optimizmust ... Hóra Nikolás, akit Ursunak is neveztek,­­arpi medvét jelent, társával Klosk­a Juon­­nal és Krizsán Györgyéval, az oláh jobbá­­gyokat a magyar földesurak legyilkolására, ׳ gyújtogatásra és rablásra bujtatta fel. " Ez 1784-ben történt, tehát akkor, amikor '■még zsidó italmérők, zsidó újságok és uj­­­­ságirók nem szerepeltek, de ősidők óta ott élt a magyar birtokos nemesség. A zsiványhadjáratot Kőrösfalván kezdték ..meg, majd Hunyad és Arad vármegyékben­­­á folytatták, — sokszáz magyar nemest gyil­­koltak le és rengeteg nemesi birtokot mar­­­­dályoztak és kifosztottak. Avagy Janczi Avram, aki 1848-ban lazította fel az oláhokat a magyarok ellen, e­ld­­­inérte-e a keresztény magyarokat?­­ Brád, Abrudbánya, Zalaiad, Gyertyámos,­­ Nagyenyed, Kisenyed és a többi áldozati hely tanúsítja, hogy a vadállat­ támadók egyenlő mértékkel mértek, s örök szegye­­műkre és gyalázatukra nőt is bot­oztak, ne­­mes Maderspach Viktorné úrasszonyt meg­­botozták. Az évezredek tengere sem fogja róluk lemosni ezt a lovagiatlan nemtelen:• ״ séget * ' Amikor a mai híreket olvasom, ־«szembe jut a múlt, ebből a forrásból merítek,­­״ y értem meg, hogy mit fog­­hozni a jövendő. Nem tudok oly nyugalommal írni a történésekről, mint a jelennek némely jégbe hütött krónikása. ־ Mi lesz veled, drága szülővárosom. •Szent László városa, Nagyvárad, a Sebes­­Kőrös partjain. Ahol sok templom, sok iskola, sok­ gyár­ás műhely volt, vallásos­­ság és tudás, szeretet, békesség, s a múlt tanulságaiból merítő, bölcs haladás. Ahol a Premontrei­ Rend׳ főgimnáziumában, osz­­tályra, rendre, felekezetre, nemzetiségre tekintet nélkül,­ egyenlők voltunk, leg­­feljebb­­ a román­ tanulókat részesítették kedvezésben, mindenki segítette, támo­­gatta őket, szellemileg és anyagilag, hogy tanuljanak tanulni és tudjanak haladni. Kolozsvár, Arad, Temesvár, Maros­­vásárhely, Brassó, Szatmár, Nagykároly s ti többi mind, mind, mi lesz veletek?! Ismétlem, most nem tudok oly önmérsék­­léssel írni, mint ahogyan beszéltem 1934. évi április h­ó 14-én a képviselőházban, amikor is a kormányzó többségi párt megtisztelő bizalmából, a párt nevében a napirendhez elsőnek szólaltam fel. Így be­­széli el a Napló: ״ A hírlapokból ismeretes, hogy Manin­ Gyula volt magyar képviselő (Felkiáltások: szégyen! gyalázat!) interpellációt intézett a román külügyminiszterhez. Hogy mennyire előre megrendelt volt ez az interpelláció, legjobban igazolja az a beismerés, mellyel Titulescu megköszönte, hogy Maniu neki már három nappal előbb­­bemutatta. Nem könnyű, mérséklettel reflektálni Maniu és Titulescu beszédeire, de éppen abban külön­­bözik a magyarság őtőlük, hogy minden kö­­rülmények között meg tudja tartani azt az öröklött úri­ mérsékletet, hogy még az ilyen igazságtalan támadásokkal szemben is meg­­őrzi a nyugodt hangot Azt mondotta Maniu, hogy Románia a trianoni szerződésben kevesebbet kapott, mint amire joggal számíthatott Egészen új dolog az, amit hallottunk, — enyhén akarom magamat kifejezni, — hogy az erkölcsi joggal szemben szerzett״ vagyon­­nal kapcsolatban, azt merje valaki sérel­­mezni, hogy nem sikerült neki eléggé ki­­elégíteni szerzési vágyát.‘­ Nem óhajtom képviselőházi beszédemet részletesen ismer­­tetni, de néhány szót még ismétlek itt: ,,Eljön az idő, amikor Maniunak és Titu­­lescunak még sokkal több oka lesz hara­­gudni“... ■ ■■■ * Nem vagyok próféta, de beteljesedett amit mondtam. Titulescu a napokban hamarosan kere­­ket oldott, megszökött, hű­ testvéreitől, fél­­tette az életét. Maniu élet-halál harcot vív, kegyvesztett, azt hirdetik, hogy a király ellensége, m­a­­holnap majd sok minden egyebet is reá fognak, azt hiszem, hogy a biztosító társa­­ságok­ magas díj mellett sem biztosítanák az életét. Azt is megmondtam: ״ Maniu úr és Titu­­lescu úr igenis aggódjanak — és remegjenek, kínozza őket a lelkiismeret, — azok­ a bol­dogok, akik most kardot csörtetnek, össze fognak veszni.“ ״ Széjjel fog hullni a szövetségül­.’‘■ Olvassuk el csak a francia és az angol la­pok­át, mit mondanak a tegnapi hatalmas szövetségesek, ״ hol van a tavalyi hó?“ Annak idején, amikor ezeket elmondot­­tam, magyar lelkem szállt és szólt magyar lelkek­hez s a képviselőház kitüntető egy­hangú támogatása és helyeslése adott erőt ét tekintélyt, gyönge szavamnak. ★ Most, mint a magyar közélet Igényt©* 'len közkatonája, magamba elmerülve, kétségbeesve szemlélem a fejleményeket. Minő sors vár, elszakított édes szülő­­hazámra, Biharországra, Erdélyországra. 8 /­כ 11a az ékszerszépségű Scarlatti játszik. 25 zongorabilentyűvel (nem •ym 21־ el!) és 12 basszussal (nem 8־ al !) P 1 11■ Kizárólag nálunk kapható! Hohner, Cantulia, Sottm­o Soprani és minden világmárka hivatalos árusítása Képes árjegyzék ingyen VI­., Rákóczi-uS 60 (Saját palota) királyi és udvari hangszergyár Több mint ezer esztendeje élünk ott, szeretetben, békességben; nem irigyeltük egymástól a kenyeret, a napsugarat, a jo­­got, az igazságot, a civilizációt és a kul­­túrát. , Együtt akartunk élni, halni, békesség­­ben és háborúban, egyaránt, egymás mel­­lett, sohasem egymás ellen. A románok sokkal későbben jöttek, akkor még oláhok voltak, békességben élt­tek, a magyar törvény ,,kard és pajzs״ volt, a román polgár nyugodtan élhetett otthon, a mezőn, az erdőn, a hegyen, a völgyön, Szent István birodalmában egyen jógű­ polgárok éltek. ★ Az utolsó húsz esztendő hősi eposza da­­lol arról, hogy Erdélyországban a m­ai

Next