Egyenlőség, 1938. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)
1938-07-07 / 27. szám
2 a borotválkozás a kivál .,®MAA©44 ' k és nélküli borotvaponal. .OLCSÓ, TÖKÉLETES Készíti: MOLNÁR SÁMUEL oki. gyógyszerész Budapest, VI., Jókai-utca 1■ szám. Szigorúan szombattartó cég yek a zsidótörvény indokolásában olyan lelkesítően hatottak. ״ Az államrenddel összeegyezhetetlen, hogy egy kisebbség gyakorolja a többség jogait“. ״ A zsidóságnak privilegizált helyzete már a háború előtt nyugtalanságot okozott“. ״ A zsidóknak nagy többsége nem érzett semmi közösséget a nemzet történelmi tradícióival.“ Ezek ellen a megállapítások ellen melyek ellen már védekeztek a zsidóhitű képviselők, felsőházi tagok, írók és publicisták, melyekről e sorok szerény írója is több cikket írt e hasábokon. Ami ma, itt, többé nem védekezünk. De végtelenül sajnáljuk, hogy ez a gondolatmenet most a külföld előtt is megjelent, ahol bennünket, zsidókat eddig a legjobb magyaroknak, a leghűségesebb hazafiaknak ismertek. Épp ilyen fájdalmas számunkra a miniszter úr tanulmányának az a része, mellyel a magyar szabadelvűség születéséről, a negyvenes évek nagy liberális alkotásairól szól. Azt mondja a miniszter úr, hogy a negyvenes évek nagy nemzedéke azt hitte, hogy ha kaput nyit a zsidók előtt, akkor azok, mintegy varázsütésre magyarokká fognak változni és magukévá teszik a magyar nép érzését, vágyait és gondolkodását. Sajnos, ahogy én látom, ezek a várakozások nem valósultak meg minden téren...“ Ez a vád most már nemcsak a jelenleg élő magyar zsidó nemzedéket éri, hanem az apáink és nagyapáink nemzedékét is. Mi szentül meg vagyunk győződve, hogy a negyvenes évek nagy zsidóbarát alkotásaira igenis méltóknak bizonyultak a zsidók. Sem Deák, sem Kossuth, sem Eötvös nem panaszkodott rájuk soha. Azok, akik a zsidóság előtt azokat a bizonyos kapukat megnyitották, meg voltak elégedve az eredménnyel, amelyet elértek. Vajjon miért kell ezt az eredményt ma kétségbe venni ? Lehet, hogy mi, ma élők, az antiszemitizmus beállításában nem vagyunk elég jó magyarok. De ki törhet pálcát az apáink magyarsága fölött? Annak az előkelő francia lapnak, ahol a miniszter úr tanulmánya megjelent, a főszerkesztője, a rabbiszeminárium egyik tanárának a fia. Balogh József főszerkesztő édesapja héltai Balogh Ármin évtizedekig tanította a rabbinövendékeket magyar nyelvre és irodalomra a rökkszilárdutcai rabbiszemináriumban. Igaz magyar, nagy hazafi, elsőrangú tudós volt. Ő is a negyvenes évek nemzedékének fölszabadító eszméi alapján lehetett nagy magyar tudós, lehetett magyar tanár. Mi azt hisszük, hogy ő és a nemzedéke csak elismerést és megbecsülést érdemel ,még a mai antiszemita világban is! Magáról a zsidótörvényről a miniszter úr tanulmányában újból megtaláljuk azt az érdekes okfejtést, melyet már a képviselőházban is többször hallottunk, hogy ez az új törvény nem érinti a jogegyenlőséget, a zsidók közjogát, a zsidók birtokszerzési lehetőségét és azt, hogy bármely pozíciót elfoglalhasson (természetesen a százalékon belül). De a miniszter úr egészen nyíltan beszél azokról a zsidó egzisztenciákról is, akik áldozatai lesznek ennek az új törvénynek. Ezeket mondja: — Keresztény lelkiismeretünk szemrehányásokat tesz nekünk és tudjuk is, hogy a törvény nyomán, a törvény által nehézségeket, gyászt és bánatot okozunk. A törvény végrehajtása közel tizenhatezer egzisztenciát rendít meg. Magam is átérzem ezért a tizenhatezer egzisztenciáért a mélységes felelősségemet. Akármilyen szegények is vagyunk, azt hiszem, Magyarországnak elég gazdasági ereje van ahhoz, hogy ezeket az embereket ne dobják az utcára, ne süllyedjenek proletársorba. Ezek a sorok arra engednek reményt, hogy a tizenhatezer (szerintünk már több) zsidó egzisztencia sorsának rendezésénél a magyar zsidóság most már a kormány támogatására is számíthat. Ez rendkívül fontos a magyar zsidóság számára, mely — mint többször megírtuk — egyedül ezt a kérdést megoldani nem tudja. Az igazságügyminiszter úr cikkével kapcsolatban még egy — számunkra eléggé kínos — megjegyzést kell tennünk. A miniszter úr azzal fejezi be tanulmányát, hogy a zsidótörvényben a kormányzat olyan megoldást keresett, amely a keresztényeket és zsidókat egyaránt kielégítse. A miniszter úr azt hiszi, hogy maguknak a zsidóknak is éppen hazafias érzésből, igyekezniük kell megérteni teljes tárgyilagossággal a kormány ez intencióit. És ezzel kapcsolatban a miniszter úr azt ajánlja figyelmünkbe, hogy Herzl Tivadar, a cionizmus megalapítója Zsidó állaim című művében ״ ezekeket a pártatlan gondolatokat“ irta le: ״ Én, mint zsidó, félelem és gyűlölet nélkül nézem az antiszemita mozgalmat. Felismer‘■ rém benne ami durva, féltékeny, közönséges és örökös előítélet. De azt is felismerem benne, aim a jogos önvédelem...“ Az a tény, hogy Herzl Tivadar az antiszemita mozgalmat zsidó létére „jogos önvédelem“-nek minősítette, miránk, magyar zsidókra, semmi be-folyással nincs. Mi sosem fogjuk el ismerni, hogy az antiszemitizmus jogos önvédelem, mert a zsidóság nem bántott soha senkit. És velünk szemben nem kell senkinek védekeznie. Ez a gondolat Herzl Tivadarnak legszemélyesebb gondolata. Bár Herzl Tivadar Budapesten született, még mai napig is Magyarországon van tanainak legkevesebb követője. Ez azt mutatja, hogy a magyar zsidó léllek mindig is távol állott Herzl Tiva-dargondolataitól, tanításaitól, érzéseitől. Ha Herzl Tivadar érthetőnek is találta az antiszemitizmust, ha H Herzl Tivadar jogosnak is találta az anti־szemitizmust, mi, a zsidótörvény szemvédő nemzedéke sem érthetőnek, sem jogosnak nem tartjuk. Mi küzdünk e mozgalom ellen, mint megrontónk ellen és védekezünk ellene, mint veszedelem ellen. A magyar királyi igazságügyminiszter úr, a zsidótörvény megalkotója, Herzl Tivadar tanítását ajánlja most figyelmünkbe megszívlelés céljából. A mi véleményünk az, hogy Herzl Tivadar bármily nagy gondolkodó is volt, sosem fejezte ki a magyar zsidó lelkét. Mi nem vagyunk hajlandók megszívlelni az ő tanítását. Minket Herzl Tivadar szelleme nem nevelt. Mi a Herzl Tivadar kortársainak tanításait szívleltük meg: Vázsonyi Vilmosét, Sándor Pálét, Szabolcsi Miksáét, Vadász Lipctét, Kármán Mórét, Marczali Henrikét, Vészi Józsefét. De őrájuk egyszer sem hivatkozik nagy tanulmányában a miniszter úr. Ám engedje meg, hogy a mi lelkünket mégis az ő tanításuk töltse be. És sem a Chajim Weitzmanné, sem a Herzl Tivadaré. Mert a mi lelkünk csak igy tudja megőrizni, ezekben a nehéz időkben, régi ideáljait. Csak igy maradhatunk meg töretlenül magyaroknak és magyar zsidóknak, 1938-ban is. Sz. L. ,1938 Julius 7״ EGYENLŐSÉG — Zsidó családi okmányokat, az utódállamok (Erdély, Csehszlovákia, Jugoszlávia) rabbihivatalaitól 1850. évtől kezdődőig, utólagos kültségmegtérités mellett gyorsan beszerzek. Cím: Budapest, V., Szemólynök■utca 25, I. 3/a. bsaaisisa&át s*aasdn és losien Siassáa SÍMÉI legolcsóbban .RflÁHTON&s SZÁSZ V., BÁLVÁNY-UTCA 3«^ címre figyelni. Hirdetés feimutatója 5% engedményt kap