Egyetemes Filológiai Közlöny – VIII. évfolyam – 1884.
I. Értekezések - Wlislocki Henrik, Az erd. czigány-költészet ismeretéhez
3 s WLISLOCKI HENRIK. AZ ERDÉLYI CZIGÁNY NÉPDALKÖLTÉSZET ISMERETÉHEZ. Aligha van még Európában a népdalköltészetre nézve oly termékeny talaj mint Erdély, hol több rendbeli, úgy származásra, mint szokásra nézve egymástól különböző nemzetek honolnak, s valóban Erdély népeire ez irányban is reáillik az, mit egy híres népphysiologus és aisthetikus mondott, hogy itt úgyszólván keleti és nyugati míveltség kezet nyújtanak egymásnak. Erdély lakóinak népköltési termékei a világirodalom történelmére nézve fölötte érdekesek és a maguk nemében a világirodalom összes idevágó termékeivel versenyeznek. Az erdélyi népköltészet annyival is értékesebb, mivel két egymástól független irányt találunk benne; az egyik: a ragaszkodás a régihez, hagyományozotthoz úgy erkölcsben, mint szokásban, mely ép a dalban is kifejezést nyer ; a másik irány az új fogalmak felvétele a költészetbe és azoknak rendkívüli finom érzéssel a nép eszmeköréhez való alkalmazása ; az egyik sötét mozdulatlan tó, melynek tükrét széles vihar ritkán korbácsolja fel, de ilyenkor óriási hullámokat vet ; a másik vígan odább haladó tiszta folyó, mely a környéket változataival együtt szépen visszatükrözi. Hogy előbbi állításunk igaz voltára némi bizonyítékkal szolgáljunk, csak az erdélyi czigányok népdalaira kell hogy utaljunk. Míg Európa többi tartományaiban a czigányok közt a népdal ugyancsak gyéren és ritkán terem, miért is a legújabb időkig czigány népköltészet létezését határozottan tagadták a leghíresebb nyelvészek és irodalomtörténészek ; addig hazánkban a czigány népdal nemcsak hogy dúsan tenyész, hanem egyszersmind oly illatos virágokat is hajt, melyek az irodalom- és műveltségtörténetíróra, valamint a nyelvészre nézve megbecsülhetetlenek. Érdekkel bír mindaz, mi a czigány népre vonatkozik, de kétszeres érdekkel bírnak a népdalok, melyek — hogy egy híres nyelvész és irodalomtörténetíró szavaival éljek — néppsychologiai szempontból soha eléggé meg nem becsülhetők. S valóban igaza van a híres nyelvész- és irodalomtörténésznek. M Pott Υ. A. hozzám intézett egyik levelében úgy nyilatkozott az általam kiadott czigány népdalokról Haideblüten. Volkslieder der transilvanischen Zigeuner, verdeutscht von H. Wlislocki ; Lipcse, Friedrich 18811. Pott már 1846-ban egy czigány grammatikát is tett közre, melyet Ihnatko hazánkfia 1877-ben úgyszólván szóról-szóra kiírva saját műve gyanánt kiadott.