Egyetemes Filológiai Közlöny – XI. évfolyam – 1887.

VI. Vegyesek - Boelte F., De artium scriptoribus lat. - Boetticher Ad., Olympia

413 VEGYESEK. eredt. — Régi codexeinkben, nyelvemlékeinkben, melyeket annyiszor meg annyiszor másoltak le, megszokott s igen közönséges jelenség a másolónak egy-egy értelemzavaró vagy szóferdítő tollhibája, s különösen gyakori a c (fc)-nak téves fölcserélése a j-vel. A többes­ számban akárhányszor találunk t-ot a c helyett, viszont az accusativus­­ ragját nem egyszer összetévesztik és fölcserélik a c-val, úgy hogy a kettőt sokszor egészen összezavarják. — S ez a curul (kurul) nem más mint a karvaly, melynek karoly, kurul változatai is élnek a nép ajkán. Mindenesetre föltűnő, hogy a karvaly szót mindenütt ismeri és használja a népnyelv, holott a turul­ról nem tud semmit. Azon körülmény, hogy a turul szó a legújabb irodalomban s különö­sen a költői nyelvben divatos, szintén nem lehet reánk nézve irányadó. Az ősi dicsőségen merengő és lelkesedő íróinknak, kik mindent a ragyogó keleten kerestek, kik a perzsa Ahrimara-ból magyar Ármányt csináltak, a magy. Isten-t visszavitték a perzsa Jezdan-ra, s teremtettek egy magy. Hadur-t, — ezen íróinknak, e költőknek nagyon kapóra jöhetett a szintén keleti, ázsiai «Turul» is! Lehetne tehát egy török eredetű turul «Aar, Adler» szó a magy. nyelvben, de míg ez a népnyelvből valónak nem­ bizonyul, mindaddig iro­dalmi csinálmánynak kell tekintenünk. STEUER J. KÖNYVÉSZET. Aristotelis Metaphysica. Recognovit W. Christ. Leipzig, Teubner, 1886. XX. 330 kis 8­ r. Ára 2 m. 40. — Becses kiadás. Christ a legfontosabb kéziratokat újból összehasonlította, az apparatus criticust azáltal, hogy az ifjabb kéziratokat, melyek alighanem ama régibb codexekből származnak, mellőzte, nagyon egyszerűsítette, és sok jó connecturával javította a romlott szöveget. Kár, hogy a legújabb szakirodalmat nem értékesítette kellően. Bersu Philipp, Die Gutturalen und ihre Verbindung mit V im Lateinischen. Ein Beitrag zur Orthographie und Lautlehre. Berlin, 1886. Weidmann, 234­­. — Ezen nagy gonddal és szorgalommal írt monographia két részre oszlik. Az elsőben B. a labialis utóhang történetét és törvényeit kutatja a történeti és a történet előtti latikiságban ; a másodikban a rokon nyelvek összehasonlításával iparkodik megállapítani a labialisatio kezdetét és kiterjedését a latinban, végül utal azon következtetésekre, melyek az általa elért eredményekből a guttaralisok labialisatiójára az ősnyelvben és az indogermán népek rokonságának kérdésére vonatkozólag vonhatók. Boek­e, Felix, De artium scriptoribus latinis quaestiones. Bonn. 1886. 55­­. N. 8-r. — B. alapos dolgozatában kimutatja, hogy a reánk maradt legrégibb latin grammatikáknak a nyolcz beszédrészről, a betűkről és szótagokról szóló része egy második századbeli sokat használt tankönyvre megy vissza, melynek egyik recensióját Diomedesből és Donatusból, másik recensióját Charisiusból, Dositheusból és az Excerpta Bobiensiaból recon­struálhatjuk. Boetticher Adolf, Olympia. Das Fest und seine Statte. Nach den Berichten der Alten und den Ergebnissen der deutschen Ausgrabungen.

Next