Egyetemes Filológiai Közlöny – XI. évfolyam – 1887.
VII. Nyílt tér - Balassa József s. Zoltvány L. Irén ellenbírálatai
KÖNYVÉSZET. 4-415 Wirkung von 25 Fachgelehrten. Strassburg, 1886, Trübner. Eddig két fiizet, 512 lap. Egy füzet ára 4 mk. — Ε nagyszerű vállalatra, melyet senki sem nélkülözhet, ki a román nyelvek bármelyikével tudományosan foglalkozni kiván, egyelőre csak felhívjuk olvasóink figyelmét. Ha legalább egy kötete teljes lesz, bővebben ismertetjük. Az eddig megjelent két nagy füzet tartalma : I. Einleitung in die romanische Philologie : G. Gröber, Geschichte der romanische Philologie (p. 3—140) ; G. Gröber, Aufgabe und Gliederung der roman. Philologie (— p. 155.). — II. Anleitung zur philolog. Forschung: Die Quellen der roman. Philologie: a) W. Schum, die schriftlichen Quellen (— 197) ; G. Gröber, Die mündlichen Quellen (— 299). — Die Behandlung der Quellen : G. Gröber, Methodik der sprachwissenschaftlichen Forschung (— 251); A. Tobler, Methodik der· philolog. Forschung (—283). — II:. Darstellung der romanischen Philologie. A) Die vor-romanischen Volkssprachen: E. Windisch, Keltische Sprache (— 311), G. Gerland, Die Basken und die Iberer (— 335), W. Deecke, Die italischen Sprachen (— 351), W. Meyer, Die lat. Sprache in den roman. Ländern (— 383), Fr. Kluge, Romanen und Germanen in ihren Wechselbeziehungen (— 398), Chr. Seybold, Die arabische Sprache in den roman. Ländern (— 406), M. Gaster, Die nicht lateinischen Elemente im Rumänischen (— 414). — B) Die romanischen Spracheü : G. Gröber, Ihre Eintheilung und äussere Geschichte (— 438), H. Tiklin, Die rumänische Sprache (— 461), Th. Gartner, Die rätoromanischen Mundarten (— 489), Franc. dOvidio és W. Meyer, Die italienische Sprache. — Már e rövid tartalomjegyzék is mutatja, hogy itt elsőrangú tudományos munkával van dolgunk, mely a román tanulmányoknak kitűnő alapját teszi. Hasonló irányú és tartalmú ,Grundniss der germanischen Philologie, Herrn. Paul szerkesztésében, sajtó alatt van s szintén Trübner kiadásában fog megjelenni Strassburgban. NYÍLT ( ÉR.*) Phonetikám bírálói. Az egyik Dr. Zoltvány L. Irén (Phil. Közi. XI. 200), aki bírálatában arra az eredményre jutott, «hogy B. műve phonetikai nézeteket nem tisztáz, cáfoló helyei nem meggyőzők, új dolgot nem mond, szóval nem tarthat igényt az eredeti mű nevére.» Már e néhány szóból is meglátszik, hogy Z.-nak fogalma sem volt arról, hogy mit kell bírálnia, s ez kirí bírálatának minden sorából. Z. nem tudta, mi a feladata egy magyar phonetikának, nem tudta, mi az, amit benne bírálni kell ; csakhogy a tudatlanság még nem bűn , hanem az ő bírálatából kitűnik még más is, ami már bűn, s ez a rosszakarat. Arra még merhet vállalkozni az ember, hogy a tudatlant tanítsa, de akinek kezébe a rosszakarat adja a tollat, avval szóba állani sem érdemes. Csak azt akarom bírálóm eszébe juttatni, hogy mi is egy magyar phonetika czélja és feladata. Megmondtam már ezt a Nyelvőr tavali évfolyamában (295.) : «Kettős feladatot láttam magam előtt, midőn phonetikával foglalkozni kezdtem ; egyrészt ki kellett válogatni, mi az, a *) A rovat tartalmáról nem vállalunk felelősséget. Szerk.