Egyetemes Filológiai Közlöny – XI. évfolyam – 1887.

V. Fordítások - Meum est propositum. Exner Győző

CARMINA CLERICORUM. Elsőben az árus borra, A szabados másodszorra iszik egyet a fogolyra. Az élőkért harmadszorra, Negyedszer minden keresztényért,*) Ötödször isznak az elhalt hívekért, Hatodszor a léha lányért, Hetedikszer a zsiványért, Nyolczadszor a jóféle czimborákért, Kilenczedszer a térítő barátért, Tizedszer a hajózókért, Tizenegyedszer az összekobzódókért, Tizenkettedszer a bűnbánókért, Tizenharmadszor az utazókért. S a pápára, a királyra iszunk, a mint éppen járja. 3. Meum Eltökéllett szándékom Halni a csapszékben, Míg a bor, ha haldoklom, Szájam előtt légyen ; Jöjjenek az angyalok S akkor majd így szólnak : Isten legyen irgalmas Imé ez ivónak. Bőtorkúak egyenkint Az ivók mindnyájan, Vének, ifjak egyaránt ; A pokol lángjában Isznak gazda s gazdaasszonya, Iszik a pap s a katona, Iszik emez és iszik az, Szolgálólány meg az inas, Iszik a gyors, iszik a test, Szőke, barna — isznak vegyest, A nem csél-csap s a csavargó, Iszik a bölcs, mint a gyarló. Egy szegényen, más betegen, Ki hontalan, ki idegen, A még gyermek és a már agg­ó fejei a lakomának, A nőtestvér meg a bátyja, A nagyanyó s a mamácska, Ez, az isznak ketten-ketten, Isznak százan, isznak ezren, est propositum. Kínlódnak a bárgynak, A kéjt általában Nem méltók megízlelni A borok borában. Kedves mindenek felett A jó bor minékünk. Mert tisztítja a belet, Ha jó borral élünk , A bőségben míg lehet, Mikor is bort kérünk, Uram isten, tégedet A mennyben dicsérünk. *) Innen kezdve néhány sorban az eredeti is félredobja a versmérté­ket, s e szabálytalanság jellemzi a vagánsokat, mert azt hiszem, hogy éppen e helyen nem ügyetlen, s nem onnan származik, mintha a verselő nem tudott volna az ütemhez alkalmazkodni. Olyanféle korhely ízt ad ez a versnek, mint a részeg ember beszéde külömbözik a józanétól. — Maga e tréfás, hosszas elszámlálás kedves szokása a clericusoknak, dalaikban ez gyakran előfordul.

Next