Egyetemes Filológiai Közlöny – XIII. évfolyam – 1889.
I. Értekezések - Haraszti Gyula, Petőfi Coriolánja
HARASZTI GYULA, PETŐFI CORIOLÁNJA. A Kisfaludy-társaság örök érdeme a magyar Shakspere megteremtése. Ráth Móré, illetve Csiky Gergelyé az érdem, hogy végre a magyar olvasó az egyes Shakspere-darabokat irodalomtörténeti tájékozódást nyújtó bevezetések és szövegfelvilágosító jegyzetek kíséretében olvashatja. Mi több, az új kiadás prospectusának ígérete szerint «a régibb fordításokat, ahol szükséges volt, átnézve és kijavítva» bocsátja közre. Ily átnézés és kijavítás valóban elodázhatlan szükség már ; nemcsak azért, mert tán a mi Shakspere-fordítóink is, mint általában a világ legjelesebb műfordítóinak bármelyike, emberileg tévedhettek s a szöveg ama részeit is félreérthették, melyekhez külömben nem fér kétség , hanem főleg azért, mert azóta nagyot haladt a Shakspere-philologia, a mióta Arany lelkiismeretes szerkesztésében, legkitűnőbb erőink közreműködésével, Deliusra támaszkodva megjelentek nyelvünkön a nagy britt költő összes művei. Elég csak arra utalnunk, hogy a németországi Shakspere-Gesellschaft már 1869-ben szükségesnek tartotta a Schlegel-Tieck-féle, maga nemében oly remek fordítást átdolgoztatni tagjaival, kiknek munkálata ma már szintén nem egy részében ismét elavultnak tekinthető , hisz a Delius, Swynsen szótárait annyira felülmúló s korszakot alkotó Schmidt-féle Shakspere-Lexikon csak 1874-ben jelent meg. Vegyük még ehhez, hogy Shakspere szövege több helyt oly romlott, hogy bár Schmidt szótára mellett Abbot nagyszerű Shakspere-grammatikája biztos nyelvészeti kalauzul szolgálhat az egyes helyek restaurálásánál, még mindig kalandosabbnál kalandosabb conjecturákra vagyunk utalva, s időbe telt, míg ezek egyike-másika legalább valószínűségre emelkedett s általánosan elfogadottá vált. Csikyt nyelvismeretei, könnyed, de gondos fordítási módja, szép szylje s kivált költői tehetsége hivatottnak tüntethetik fel ama fontos munkára, melyre vállalkozni ígérkezett. Minthogy azonban e munka sokkal terjedelmesebb és terhesebb semhogy egyetlen egy ember azt — minden gondossága s kedve daczára is — teljesen s kifogástalanul végezhetné, természetesen Csiky sem végezhette azt minden egyes alkalommal úgy mint maga is s az olvasó is óhajtotta volna. Ezúttal csak egyik legrégibb Shakspere-fordításunkra, Petőfi Coriolánjára kívánok reflektálni, melynek átdolgozásához igen figyelemreméltó előmunkálat volt található Névy László iskolai commentárjában (Jeles írók Iskolai Tára), s melyet * Shakspere színművei, új javított kiadás. I. kötet 4-ik füzet: Coriolán, fordította Petőfi Sándor. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Csiky Gergely. — Javított kiadás. Bpest, Ráth Mór. Arafrt 40 kr.