Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1899.
I. Értekezések - Krausz Sámuel, Verseghy Ferencz mint héber nyelvtudós
akinek a kegyébe magát ajánlja,1) alig volt kellő tudatában annak, hogy Verseghy bibliakutatásának módszere mennyire elüt a sablonos bibliaolvasástól, máskülönben nemcsak költséget nem fordított volna a munkára, hanem egyházi eszközökkel tán még üldözte volna is. Verseghy az ajánlásban így jelzi eljárását: «A forrásokon, t. i. a héber és görög textuson meg szótárakon és más segédeszközökön kívül, melyek az eredeti szövegnek megértésére nem kevésbbé szükségesek, mint a Vulgata értelmének — a mi pedig a jelen kutatásnak czélja — visszaadására, az O-Testamentomra nézve használtam azon német fordításokat, melyeket a hírneves Brentano és Dereser2) adtak ki; az Új-Testamentomra nézve pedig szintén német fordítást, Leander van Essét(3) ... Ezzel azonban Verseghy segédeszközei (adminicula) még nincsenek kimerítve. Brentano és Dereser fordításaiból, úgy látszik, Jób könyvének fordítása, akkor, mikor Verseghynek szüksége volt reá, még nem jelent meg, és így Verseghy kénytelen volt másfelé körülnézni. Jób könyvéhez Bridel franczia fordítását használta, ami csak akkortájt jelenhetett meg.4) Verseghy így jellemzi e fordítást (p. 103) : Bindel, Professor Linguarum orientalium et. Hermeneuticesb) in sua versione Gallica, quam e textu original·') non punctuato, et ex tradvetionibus antiquis Arabica et Syriaca 1) A munka kezdetén. — Hogy mennyire modern embernek érzi magát V., mutatja azon eljárása, hogy Job III, 11-ben nem használja a méh (anyaméh) és kijönni a méhből kifejezéseket, mert az új időnek finnyás az érzéke : Tempora vivimus, quse talem in Benno ne decentiam, ubi sine dispendio sensus observari potest, universim exigunt. — Ugyancsak itt nem használja azt a kifejezést kiadta lelkét, mivel «magis familiare». ") Közelebbi bibliographiai jelölést nem találunk az egész munkában. Brentano katholikus szempontból fordította előbb az Új-Testamentumot (Kempten 1790, 3 kötet), az O-Testamentumot nem fejezte be. A munkát Tli. A. Dereser és J. M. A. Scholz folytatják (M. m. Frankfurt 1797—Ï833, 15 kötetben, azalatt többnyire 2. kiadásban is\ «Deresei' war der erste Geistliche der römischen Kirche, welcher seit Hieronymus die Uebersetzung des Alten Bundes aus dem Hebräischen unternahm» (Bunsen, Bibelwerk I. rész, XVI. 1.1. A katholikus és mégis az eredetiből fordító V. tehát nem is csatlatozhatott máshoz, mint Dereserhez. 8) Megjelent Sulzbachban 1807 és még sokszor; az O-Testamentom ugyan e szerzőtől 1822-ben jelent meg; V. tehát, kinek Dissertatiója szintén 1822-ben jelent meg, még nem használhatta. 4) Bibliographiai leírását én sem adhatom. — Nagy ritkán előfordul még nála Simonis közelebbi jelzés nélkül. Simonistól a bibliographusok nem kevesebb, mint hét művet ismernek : 1. Steinschneider, Bibliogr. handh. ...für hehr. Sprachkunde, Leipzig 1859, p. 133. 5) Most körülbelül azt mondanók : exegeta.