Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1899.

IV. Külföldi irodalom - Thalmayr, Franz, Goethe und das classische Alterthum, Schmidt Henrik

voltak rá, legfeljebb egyes kifejezéseket, jelzőket, fordulatokat, satyrikus helyzeteket sajátított el tőlük.*) A Prometheus-töredék tárgya ugyan a classikus költészetből van véve , benne azonban a Sturm- és Drang-kor­szak mindent felforgató, minden hagyomány és tekintély ellen síkra szálló szelleme uralkodik, nem pedig a görög világnézet egyszerű és nemes fensége. A­mint Goethe Weimarba költözött, nagy változás állott be lelki fejlődésében. Eleinte ugyan magával ragadta a weimari herczeg és udva­rának féktelen élete; 1775 november 7-e óta volt ott, s 1776 február végén — mintha sejtette volna, mit fognak majd vele művelni száz év után — azt írja bizalmas barátnőjének, Fahlmer Johannának : «Könnt' ich die Geschichte meiner letzten vier Monate schreiben, das war ein Flass für ein gutes Volk.» De csakhamar egészen lekötötte, és lelkében minden más gondolatot, törekvést és érzelmet háttérbe szorított egy óriási szenvedély, mely hosszú ideig a legnagyobb kín és legnagyobb boldogság közt ide-oda hányta. Lelki kínjai között béke és nyugodt­ság után vágyakozik : Ach, ich bin des Treibens müde ! Was soll all die Qual und Lust ? Süsser Friede, Komm, ach komm in meine Brust! Tudta, érezte Goethe, hogy minden erejével le kell küzdenie érzé­seit, meg kell fékeznie indulatait. És e kegyetlen munkájában segítségére van Steinné : Tropftest Mässigung dem heissen Blute, Richtetest den wilden, irren Lauf . . . Az ő hatása alatt mindinkább szellemi képességeinek harmonikus fejlesztésére és lelki nemességre törekszik. Erre az időre is vonatkozik a­mit hét évvel később ír barátnéjának : «Ich richte an Dich mein Gebet, und wünsche deiner Güte, Weisheit, Massigkeit und Geduld teilhaft zu werden. Ich bitto dich, vollende dein Werk, mache mich recht gut, du kannst's, stb. Mikor így nyugodtságot, békét, lelki nagyságot és nemességet keres, mi természetesebb, hogy a lelki rokonság most egész erővel és kizárólag a classikusokhoz vonzza. Újból előveszi, s ha eddig csak olvasta, most napokig ül el melletök és tanulmányozza őket. Euripides Taurisi Iphigeniája ragadta meg egész lelkét és képze­letét, s miután három évig élt és lassan érett benne, aránylag rövid idő *) H. Morsch, Goethe und die griechischen Bühnenschriftsteller. 1888. Ism. Heinrich Gusztáv. Phil. Közlöny XII, 833.

Next