Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1899.

I. Értekezések - Krausz Sámuel, Verseghy Ferencz mint héber nyelvtudós

VERSEGHY FERENCZ MINT HÉBER NYELVTUDÓS. A nyelvűek általános pkilosophiai szempontból történő megisme­résében régibb íróink között a legelőkelőbb helyet Verseghy Ferencz foglalja el. 1) Habár a magasabb conceptio rendesen kizárja a bibelodést a nyelvi jelenségek apróbb részleteivel, V. mindamellett épen magasabb conceptiójánál fogva nagyon egészséges módszerrel vizsgálja a különböző nyelvek jellemző tulajdonságait. Nagy tudása és a nyelvek szellemébe való elmélyedése főkép a magyar nyelvnek válik hasznára, melynek igen sok alapvető törvényét épen ő ismerte fel először, de azért igen helyes észrevételeket tesz más nyelvekre nézve is, már a mennyiben kutatásai közben alkalma van majd az egyikről, majd a másikról nyilatkozni. Igen sokszor illustrálja a magyar nyelv szabályait pl. a német nyelven; de az újtestamentomi bibliafordítás vizsgálásának kapcsán igen nagy jártas­ságot tanúsít pl. a görög nyelvben is, a latinról, a mely nyelven főképen ír, nem is szólván. Ε dolgozatban Verseghynek héber nyelvismereteit akarom szemügyre venni, a mennyiben azok különböző munkáiból, de különösen a bibliafordításokról írt munkájából, 2) kitűnnek. Előre is meg­jegyzem. hogy lehetőleg az általánosabb szempontok kiemelésére szorít­kozom, azt tartván, hogy Verseghynek textusmagyarázó megjegyzéseire kitérni csakis a bibliafordítót érdekelné közelebbről. Verseghynek mint héber nyelvtudósnak méltatásánál csak aláren­delt jelentőségű azon tévhit, melyet Vorseghy sok más magyar íróval osztott, hogy t. i. a magyar nyelv rokon a héberrel. Sylvester Jánostól fogva egészen Horvát Istvánig egy-két nyelvtudósunkat leszámítva min­den magyar nyelvtudós vitatta a héber-magyar rokonságot. Verseghy ebben a pontban nem eredetibb és nem messzelátóbb akár mint Geleji Katona István, akár mint Otrokocsi Foris Ferencz; 8) csak alaposabb és tudósabb amazoknál. Ahogy Katona István orientális lingua-ról beszél, úgy tartja a magyar nyelvet V. is keleti nyelvnek és Magyar Grammati­káját «napkeleti nyelvhez illő tanításrenddel» írja (Buda 1817). Csak­hogy Verseghy sokkal is tudósabb és rendszeresebb, mintsem hogy phan­*) V. ö. Riedl Fr., V. mint nyelvtudós, Nyelvőr IX, 438. a) Dissertatio de Versimie Huwiarica Scriptwae Sacrae. Budse 1822 t Ha más munkát nem nevezek, mindig e munkára utalok. 3) L. Venetianer Lajos, A héber-magyar Összehasonlító nyelvészet, az. izr.-magyar írod. társulat Evkönyvébe», 1S9S.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék