Egyetemes Filológiai Közlöny – XXV. évfolyam – 1901.

II. Hazai irodalom - Lázár Béla, A tegnap, a ma és a holnap II., Császár Elemér

azoknak kevés kivétellel nincs más czéljuk, mint derűst mosolyra vagy harsány kacsagásra fakasztani az olvasót. Rákosi Viktort az angol humo­risták tanítványának tartani, műveiben Hellasz egének derűs összhang­ját keresni és azt mondani : «Rákosi Viktor komoly moralista, a­kinek az élet tréfás hajlandóságot adott, de csak nagy csalódások árán s éppen ezzel szántotta fel a szivét s éppen ezért olyan finoman érzékeny lélek s éppen ezért értheti meg az élet nagy ellentéteit, a csendes drámákat és névtelen panaszokat, s éppen ezért « humorista» (217.1.), ilyet mondani még sem lehet. Ezt elmondhatná talán egy angol ember Thackerayról vagy Dickensről, de magyar Rákosi Viktorról nem.*) A tárgyaló módszerét nem választja meg mindig a legsikerülteb­ben. El-elfeledkezik arról, hogy az olvasó közönsége nem ismeri mind­azokat a műveket, a­melyekre hivatkozik, méltat részletesen egy-egy regényt a nélkül, hogy tartalmával megismertetné az olvasót (Szoma­házy, Páratlan szerdák; Abonyi, A haldokló gladiátor). Vagy odavet ilyen megjegyzéseket «Belényessy Mária grófnő .... olyankor is hazudik, a­mikor az lélektanilag lehetetlen. Mert vagy szereti a férjét és akkor fel­mutatja csábítójának már első levelét, vagy nem szereti a férjét, akkor meg nem hazudik.» 24­5. 1. Ezt legfölebb csak az érti, a­ki az illető regényt olvasta, így nem látjuk a hazugság lélektani lehetetlenségét, s nem értvén a helyzetet, nem is adhatunk úgy egyszerűen igazat a kriti­kusnak. Még fontosabb módszerének az a másik tulajdonsága, hogy majd minden írónkra ráfogja : munkásságán külföldi író hatása érzik meg, de a bizonyítással, egy-két esetet nem számítva, adós marad. Való­ban, nemcsak hálás és szép foglalkozás, hanem az irodalomtörténetnek egyik legfontosabb hivatása, megállapítani, mint termékenyítette meg egy-egy hatalmasabb vagy divatosabb külföldi író a hazai törekvéseket, irányokat, kimutatni, mint­­terjedt át valamilyen szellemi áramlat az len. «A humor alapja mindenkor Csak a relatív szép, jó és igaz, a­mik ott is fellelhetők, a­hol közönséges fogalmaink szerint nincsenek jelen, sőt egyenesen lehetetlennek látszanak» (217. 1.). Azért hogy valaki német, nem kell minden szavát szentírásnak vennünk. Más helyen meg Iványi­ról azt mondja: «Szatíra, gúny és éles persiflage hát az ő humora» (149. 1.). Éles persiflage a humor? *) A következő állítást még csak franczia vagy más külföldi író mondhatja, magyar semmi esetre sem : «Elkezdtük megfigyelni a leg­különbözőbb irodalmak egyéni sajátosságait, s vele egy időben a művé­szetben minden stílusnak, minden művészi egyéniségnek megalakult a maga kisded tisztelő köre, s a spanyol, japán, (franczia,) angol, norvég, kinai kultusz elvezetett a manie de l'exotisme-hez» (162.). A kinai kultuszra még tudnék idézni talán, Arany három kínai dalát, de p. o. a japánira honnan vennék példát, igazán nem tudom Philologiai Közlöny, XXV. 8. )

Next