Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXII. évfolyam – 1908.
VII. Könyvészet - Beküldött könyvek jegyzéke - 7
esperes kimutatja, hogy a Coresi-féle Molitvelnió nem egyéb, mint Heltai Gáspár fennidézett könyvének egyszerű fordítása. Ennek a dolognak annál nagyobb irodalmi jelentősége van, mivel a romániai philologusok kétségbe vonták Hodor Nerva író ama félve kimondott véleményét, hogy ez a «Molitvelnic» magyarból való fordítás. A legtöbben erősen vitatták, hogy ez a Molitvelnic Coresi eredeti munkája, amelyben nincsenek reformált tanok. Daian Illés kolozsvári esperes e tanulmányával nemcsak egy eddig bizonytalan kérdést oldott meg, hanem még jobban beigazolta, hogy az oláh irodalom kezdetét a reformácziónak és a magyar irodalomnak köszönheti. (Budapest.) SZEGESDY JÓZSEF: — Petőfi, életéhez. Petőfit, mint ismeretes, Bem még a piski csata előtt futárként Debreczenbe küldötte, hová 1849 febr. 8-án indult, csatlakozván a Dévára menekült magyar családok fedezetéhez, mely a menekülőket Bem rendeletére Nagyvárad felé kísérte. (Ferenczi Z.: Petőfi életrajza. III. 2. 319.) Petőfinek debreczeni útjára a hadipénztár 50 frtot utalványozott, mint az a hadipénztár kiadáskönyvéből , melynek eredetije a dési áll. főgimn. tanári könyvtárának tulajdona — ki is tűnik. Ott ugyanis 1849 márczius 15-re í117. sz. naplóra való utalással azt olvassuk : «Petőfi Sándornak Debreczenbe β. 60.» — A mint látható, Ferenczi dátumát a napló dátumától egy hónapnál nagyobb időköz választja el, s így fel kell tennünk, hogy a Petőfi részére kiutalt összeget csak később, Petőfinek Erdélybe való visszaérkezése után (febr. végén) vezették be a kiadási naplóba. Van ugyan adat arra nézve is, hogy Petőfi 1849 márcziusában is járt az alföldön, mikor t. i. Kolozsvárról családjának látogatására Nagyszalontára utazott (Ferenczi, i. m. III. 324. 1.) s így talán azt lehetne, gondolnunk, hogy ez útja diplomácziai megbízatással is össze volt kötve, s erre vonatkozhatik a számadási napló kérdéses adata is, mivel azonban Ferenczi lelkiismeretes munkájában erre vonatkozólag felvilágosítást nem találtunk, kétségtelennek kell tartanunk, hogy Petőfi nagyszalontai útja magánjellegű volt, s hogy a két dátum közt levő ellentét előbbi feltevésünk szerint magyarázható. (Dés.) LUKINICH IMRE: — A szerkesztőkhöz beküldött könyvek jegyzéke. (A *-gal jelölt művek legközelebb ismertetésre kerülnek.) Barla-Szabó Titus : Franczia úti társalgó. Franczia és magyar beszélgetések gyűjteménye a franczia kiejtésnek magyar hangokkal való visszaadásával. Budapest, 1908. 8-r. 98. 1-60 K. Bászel Ernő: Petőfi Sándor emléke. Zsolna, 1908. N. 8-r. 6 1. Bászel Ernő: Az olvasás, mint az önművelés legfontosabb eszköze. Zsolna, 1908. N. 8-r. 28 1. Caldenni, Aristide, La manomissione e la condizione dei liberti in Grecia. Milano, Hœpli, 1908. 8-r. 464 1. 12 L. * Gálos Rezső: Adatok Szentjóbi Szabó László prózai munkáihoz. Budapest, Atheneeum, 1908. 8-r. 36 1. * Horváth János: Irodalmunk fejlődésének fő mozzanatai. Budapest, 1908. 8-r. 50,1. Trsai Ármin Ernő: Heine két verses könyve. Budapest, 1908.8-r. 61 1. Pintér Jenő, dr. : A magyar nemzet évlapjai a királyság megalapításáig. Jászberény, 1908. N. 8-r. 30 1. Stuhlmann Patrik dr. : Újabb lélektani módszerek és törekvések. Kassa, 1908. N. 8-r. 64 1. A modern psychologia s a psychophysica lelkiismeretesen megbírált eredményeire fölépített vizsgálódás. Nagy módszertani jártassággal elemzi a kísérleti lélektan problémáit, s a tudományos vizsgálódó elfogulatlanság