Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVI. évfolyam – 1912.

VI. Vegyesek - Petőfi és Dickens. Bayer József

csak látszólagos volt. Cicerót a maga egész valóságában egyedül csak De officiis cz. művéből megismerni bajos dolog. Szerző az idézett művek kellő felhasználásával mindazt ismer­tette újat nem igen mond — a­mit a forrásművek tanulmányo­zása előtt bevezető tájékoztatásul tudniok kell azoknak, a­kik Cicero bölcseletével behatóbban óhajtanak foglalkozni. (Budapest.) POSCH ÁRPÁD: VEGYESEK. — A Budapesti Philologiai Társaság 1912 február 14-én fel­ol­való ülést tartott, melynek tárgyai voltak : 1. Hegedűs István: A klasszikai oktatás védelme. 2. Tapp Ferencz : B. Kemény Zsigmondnak «Izabella királyné és a remete» czímű regénye. Az ülés végén Hegedűs alelnök jelenti, hogy dr. Takács Menyhért apát 300 koronás alapítványnyal gazdagította a társaság pénztárát. A vá­lasztmány mély hálával mond köszönetet a tudományok nemeslelkű párt­fogójának. A Petőfi és Dickens. Dickens születésének évszázados fordulója alkalmából megjelent czikkek közül csaknem valamennyi megfeledkezett arról, hogy a nagy brit humorista magyarországi vonatkozásait kutassa, főleg azt, hogy mikor említik nevét nálunk első ízben és hogy mely művei vannak magyarra lefordítva. Ezt utólag még pótolni lehet, mert hisz az idevonatkozó adatoknak nem ez az alkalomszerűség fog értéket kölcsönözni. Fontosabb az, hogy az az egyetlen magyar vonatkozású adat, melyre ráakadtunk, tulajdonképen egy Petőfi-mesét akar forgalomba hozni, s mivel a külömben szellemes tárczaczikk írója egyike irodalmunk leglelkesebb ismertetőinek az angoloknál, félő, hogy ez a Petőfi-mese for­galomba kerül s tán még idegenben fognak időrendi lehetetlenségére rá­mutatni. Kineverné szül. Győry Ilona úrnő ezeket írja Dickens cz. tárcza­czikkében a Budapesti Hírlap folyó évi 32-ik számában : «És hogy ebből az ünneplésből mi magyarok sem hiányozhatunk, arra elég volna bizony­ságul annak az egyetlen szép pillanatnak az emléke is, mikor Petőfi Sándor először olvasva el Copperfield Dávidot (jóformán iigy, hogy evéssel-alvással is alig szakította félbe az olvasást) berohant a maga kávéházi társaságába és így kiáltott: ,Fiúk, én eddig a mennyországnak csak hét fokozatáról tudtam, de bizonyos vagyok benne, hogy a Dickens kedvéért az Úristen jónak látja majd nyolczadikat is megteremteni, mert ennek csak ott adhat helyet."» Ennek az epizódnak ebben a formában nincs semmi hiteles alapja s a nyolczadik mennyország emlegetése is másutt és más alkalommal for­dul elő Petőfinél. A Kerényi Frigyeshez írott Úti levelek egyikében (Petőfi S. Vegyes művei, III k. Pest 1863. XVI. sz.) ezeket írja: «Olvastam regénye­ket George Sand­, Boz­ és Dumastól. . . Boz fölül van minden bírálaton, ez az egyetlen ember, kinek irigye vagyok, nem mintha őt tartanám a

Next