Egyetemes Filológiai Közlöny – LIV. évfolyam – 1930.
I. Értekezések - Remete Lucia: A tragikum forrása Thomas Hardy regényeiben
tett vidéken élni, mint Londonban, de azért Rousseau mottója, „vissza a természethez" nem Hardy mottója is egyúttal. Hardy mint ember és mint művész oly sajátságosan, oly jellegzetesen angol, hogy nem hiányozhatik belőle teljesen a tradíció iránti érzék, mely egyike az angol nép legnemzetibb vonásainak. Ő nem akar minden meglévővel szakítani, csak változtatásokat követel, csak a hibákon akar javítani. Hardyt különben csak esztétikai ízlése vezette a tragédiát okozó társadalmi problémákhoz: ő a szépet elsősorban a tragikusban látta és azt hitte, hogy korának felfogása is ez: „A művészi ösztönök újból az egyén és a külvilág összeütközését bemutató nagy drámai motívumok felé fordulnak, melyeket a Perikles« és Erzsébet«korabeli drámaírók oly hatalmasan dolgoztak fel". Szerinte a régi szépségideál egy új ideálnak ad helyet: „Valóban kérdés, hogy nem közelegje az ortodox szépség kizárólagos uralmának utolsó negyede. Az új Tempe-völgy talán Thalesnak egy sivár pusztája lesz: az emberi lélek talán mind bensőbb harmóniában találja majd magát a külvilág komorságával, mely nem tetszett az emberiségnek fiatal korában. Közel látszik az idő, ha ugyan el nem érkezett már, amikor egy mocsár, egy tenger vagy egy hegy gyászos magasztossága lesz egyedül összhangban az emberiség gondolkodóbb részének hangulatával." Hardy ezt az új szépségideált próbálta megvalósítani regényeiben, ezért válogatta ki a környező életből regényei tárgyául a tragédiára alkalmas témákat. Kérdés, hogy Hardynak ezen hajlamát a tragikus iránt összefüggésbe lehet-e hozni élettapasztalataival, vagy pedig kizárólagosan lelkének és szellemének veleszületett tulajdonsága volt-e.5 Ha végig tekintünk Hardy életének folyásán,6 az 2 Fl. E. Hardy, op. cit. 193. 1. 3 „There is a revival of artistic instincts towards great dramatic motives — setting forth that collision between the individual and generál — formerly worked out with such force by Periclean and Elizabethan dramatists." — „Candour in English Fiction", New«Review, 1891, április. 4 „Indeed , it is a question, if the exclusive reign of orthodox beauty is not approaching its last quarter. The new vale of Tempe may be a gaunt waste in Thüle: human souls may find themselves in eloser and closer harmony with external things wearing a sombreness distasteful to our race when it was young. The time seems near, if it has not actually arrived, when the mournful sublimity of a moor, a sea, or a mountain will be all of nature that is in keeping with the moods of the more thinking among mankind." — „The Return of the Native", 10. 1. 5 Az eddig megjelent Hardy«tanulmányok közül csak kettő próbálja Hardy pesszimizmusának okát megadni: Hedgcock, op. cit. Chap. II. Premiers vers: „C'est ä cette impuis« sance de se borner au monde matéricl et de s'interdire l'examen des questions métaphysiques qu'on peut attribuer en partié l'incurable tristesse de l'écrivain ... son pessimisme découlera de cette source: Philologiai Közlöny LIV. 9—10.